Tektonikus diszkólepke

Tektonikus diszkólepke

Alatt remeg deszkalapka,

Mert rázza a tektonika,

Mit küld Harkány (Takta) neki.

Taktaharkány epicentrum,

Ahol püföl apu cint rém

Hangerősen, mitől Dabas

Is hallja, hogy metáldobos.

Lepkénknek, ki tektonikus,

Halloween-i töktunikás

Diszkómeze beleremeg

Zajba, mit ont buli rá még!

„Felháborító, hogy az ízeltlábam kisujjának karmáig sem érő távoli rokonomról már született vers, rólam pedig még nem! Pedig én legalább annyival vagyok különb nála, mint egy közönséges usznál a különbusz!” /kardfogú csótánylepke/

„Megugacc, te lepkesúlyú gyógyegér?!?! Ha megint beszósz, leverlek, mint takonykór az ormányos tatut!” /egy közönséges usz/

„Mink itten a terrorelhárítás diszkotékájában mindig TEK tonikot szokunk inni, mer’ az felráz, mint a dobógránát és jól meg is böfögtet!” /Cudaros Cibere, törzszászlós/

„Epicentrumos metáldobszolóba beleremegő töktunikás diszkójelmez, mi?! Költő úr, látott maga már diszkotékában metáldobot, he?! A deszkalap parkett lepkeszárnyú ördöge meg földrengésre rázza magán a halloween-i tökfejet?! Idióta!” /Kolerikus Kocsárd, szabadúszó zenepedagógus és tektonikai lemezlovaskocsihajtó/

„Akkora a lepke szárnya,

Ha leszáll Taktaharkányra,

Beleremeg tőle Dabas?

Ez nekem egy kicsit magas.”

/M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Jól figyeljen, M. úr, elmagyarázom! Taktaharkány és Dabas a Föld gömbfelszínén mérve 169 kilométerre vannak egymástól, ám egy földbe fúrt egyenes csőben öt méterrel rövidebb a távolságuk, így teljesen reális, hogy belső akusztikus csőburkolat esetén egy taktaharkányi metáldobos produkciója megmozgat egy dabasi tektonikus diszkólepkét.” /Zengő Zuárd, zajtektonikai zenemérnök/

 „Nem tudom, hogy a költő úrnak milyen szert kevertek az AstraZeneca szurijaiba, de nekem is olyan kell! Én is szeretnék töktunika jelmezes tektonikus diszkólepkéket látni, miközben érzem, hogy reng alattam a deszkapadló! Hatalmas truváj lehet!” /Basszuskulcs Bödöny, állami hangjegykezelő és maszek hangjegyüzér/

„Nesze, Bödöny, itt a légkalapácsom! Mire szétvered egy TAO pénzek nélkül fenntarthatatlan stadion romos vasbeton lelátójának bármelyik szektorát, úgy benne lesz az ízületeidben a rákendrolos metálbugivugi, hogy még éjjel álmodban is mélynyomósan csengőbongó fülekkel fogsz rezegni!” /Rotációs Rezső, OKJ-s képzett gépesített közmunkás/

„A kancsal rímek létjogosultságát csak olyan primitív lények fogadják el kritikátlanul, akik minden egyéb badarságot is! Az ilyenek hisznek abban, hogy a Föld gömbölyű, hogy a Hold nem sajtból van, hogy Elvis nem él, hogy a Balaton létezik, hogy a járványok ellen védenek az oltások és Pataky Attilát nem rabolták el az UFO-k! Ez veszélyes! Lépjünk fel a tudatlanság ellen és mondjunk nemet a kancsal rímekre! Lapos Földön lapos rímek! Elvtársak és elvtársnők, fakadjunk dalra!:

Vár ránk a síkság,

Végtelen lapföldön szél bánt.

Búcsúzni kell a Balatontól pajtás,

Halld, a Hold a sajtmezőkre hív már. Hej!”

/Szemtengelyferdületlen Szidónia, a Kommunisták És Konteó Hívők Aktuális Lehetetlenségeken Átláttató Lapja (KÉKHALÁL) önjelölt főszerkesztő helyettese és függetlenített párttitkára/

„Aki gyakran kancsal rímír,

Viselje, mit bősz Sors rámér!:

Tapossa meg ötven teve,

Miközben épp üget tova!

Amit elé tesznek, egye,

Akkor is, ha gnú nyers agya!

Hallgassa, hogy benne farag

Járatot sok galandféreg!

Élje át, hogy rajta civód’

Bubópestis és a covid!

Fenyőjéről málljon fadísz,

S ne lájkolja, csak a Fidesz!”

/Rükverc Rozsomákné Direkt Diaszpóra, a Kancsalrímet Elnézők Társaságát Radikálisan Elítélők Clubja (KETREC) képmutatóujja/

„Attól, hogy valaki képes sarokkal lapockán rúgni magát, miközben hangosan böfögve megnyalja belülről a saját hallójáratait, még nem jelenti azt, hogy erről bárki másnak tudnia kéne! Miért mondom én ezt?! Mert az a tényállás, hogy Frady Endre begőzölt káposztáshordóként hemperegve a sárga földbe képes tuszkolni a költészet virághímes mezejének teljes flóráját és faunáját, nem a nyilvánosságra kéne tartozzon, hanem arra a néhány szakápolóra, akik a tektonikus gumiszobájának epicentrumában addig ütlegelik a hidegzuhany ólombetétes rózsájával, amíg bele nem dagad az XXXL-es méretű, diszkólepkemintás kényszerzubbonyába!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Taktaharkánytól Dabas csak egy ugrás. Helyből. Nekem.” /Chuck Norris/

Árva ház

„Árva a háááz, nincs lakójaaa!” – énekelte Matuska Pünkösd a bontással megbízott építésvezető és megnyomta a gombot. A robbanás zaja és az azt követő porfelhő látványa családi hagyományként ugyanolyan örömmel töltötte el, mint apját, Matuska Húsvétot és hírhedt nagyapját, néhai Matuska Szilvesztert.

Matuska Pünkösd harmadik generációs robbanóanyag szakértő volt. Sajnos csak ő folytatta a felmenői mesterségét, mert öccse, Matuska Karácsony érzékeny lelke nem bírta az ódon épületek lerombolásának látványát, úgyhogy inkább vágóhídi böllérként kereste a kenyerét. Matuska Pünkösd egyetlen leányának, Matuska Halloweenkének az üres tökfejébe pedig sehogyan sem lehetett beleverni a robbantások pontos kivitelezéséhez szükséges matematikai, fizikai és kémiai ismereteket. Ja, és külföldiül sem tudott.

Robbantás előtt (Matuska Pünkösd felvétele)

„Volt ház, nincs háááz, felrobbant mááár!” – dallantotta tovább Matuska Pünkösd és a szakmáját szeretők igazi rutinjával köpködte ki a porfelhőből a szájában nyálas sárrá átlényegülő törmeléket. Boldog volt.
A porfelhő elült és Matuska Pünkösd döbbenten nézte a romokat. A törmelékkupac ugyanis folyamatos mozgásban volt. Emberek másztak ki belőle. Kis emberek. Meg egy nagy. Aki ordítva közeledett:
- Mit művelnek maguk szerencsétlenek?! Felrobbantanak egy éneklő gyerekekkel tele épületet?!
Matuska védekezni próbált – De hiszen az épületben néma csönd volt! Ha tele van éneklő gyerekekkel, akkor nincs néma csönd! Mit kerestek maguk ott bent?
- Kóruspróbát tartottunk. Én vagyok a karmester. Dr. Holnaptuska Májusegy zeneprofesszor. Hallott már rólam?
- Hallottakról vagy jót, vagy semmit. – mosolyodott el az építésvezető, hiszen a karmesterről mindenki tudta, hogy botfülű, csak dúsgazdag oligarcha apja, a néhai Holnaptuska Márciustizenöt révén ülhetett be a Zeneakadémia Rektori székébe, amit a munkatársak egy a Zeneakadémiától több utcányira álló épületben helyeztek el. – De még mindig nem értem, hogyhogy nem hallottuk a próba zajait?
- Úgy, hogy ez a Szájzáras Gyermekkórus és éppen legújabb művemet, a Süketnéma Beethoven-t próbáltuk. És bár még a próbák elején tartottunk, de annyira nem azért nem ment rosszul, hogy ránk kellett volna robbantani az épületet!
- Ezek szerint mégsem volt árva a ház, és mégis volt lakója. – dünnyögte Matuska Pünkösd.
- Bizony! És ebből akár még baj is lehetett volna! Például elveszhetett volna az egyetlen példányban létező partitúrám is! – rikoltozott a protekciós zeneprofesszor.
- Sőt, akár mind meg is halhattak volna! És akkor én mehettem volna a börtönbe! Jaj! Tényleg, hogyhogy nem sérültek meg?!
- Annyira lefoglalt minket a próba, hogy eszünkbe sem jutott megsérülni.
- Na, ebből nekem elegem van! Igaza van az öcsémnek! Itt hagyom ezt a robbantósdit és megyek a vágóhídra betanított segédböllérnek! – mondta Matuska Pünkösd és a piros bukósisakját a földhöz vágva döngő léptekkel elhagyta a helyszínt.
- Jól hallom? Vágóhíd?! – sikoltott önfeledtem Dr. Holnaptuska Májusegy – Én egész életemben böllér szerettem volna lenni, csak az a gonosz apám kényszerített arra, hogy a botfülem ellenére világhírű zenész legyek! Elegem van, én is megyek a vágóhídra!
Az immár üres grundon maradt gyerekek egymásra néztek és mosolyogva elindultak, hogy beiratkozzanak a Bárdossy Valentinnap Hastáncos és Böllérképző Intézetbe, ahol sikeresen leérettségiztek és pályájukat a vágóhídon folytatták.
A történet szereplői tehát végül mind böllérek lettek és boldogan éltek, míg a vágóhídi állatok meg nem haltak.
Kedves gyerekek! Mielőtt felrobbantanátok egy árvának látszó házat, mindig győződjetek meg róla, hogy nincs-e benn valaki, akit nem szeretnétek felrobbantani! Na, most pedig irány az ágy! Reggel korán kelünk, mert 8-kor indul az óvodai kirándulás a vágóhídra. Aludjatok jól és álmodjatok baromi szépeket!