Olvasni mindenhol lehet

"önfeledten óangolul..."

Munka közben jön a fájront,

Olvasgatok Shakespeare-t, Byront-t

Önfeledten óangolul,

S számra diszkrét „Ó!” hang tolul.

Sajnos elmúlik a fájront,

Sírva csukok Shakespeare-t, Byron-t,

Másnak mégsem tűnik fel ez...

S böllérkezem újfent belez.

(...)

Böllérkezem újfent ujjfent!!!

Hallatszik fisztulás „Jujj!” fent,

Mert a fent ujj nagyon fáj; ront

Hangulatomon. Jöjj fájront!

„Hé, ne olvasson engem egy vágóhídon, mert maga miatt lesznek véresek a királydrámáim!” /William Shakespeare (1564-1616), angol drámaíró/

„Óangolul, vérgőz szaki, óangolul?! Engem?! Ki vagyok én, Artúr király?! Rádokádom a megmurdeltető mocsárlázamat, oszt' bekebelezheted azt, ami engem kibelezett, te böllérfattyú!” /Lord George Byron (1788-1824), angol költő/

„Frady Endre verse, az "Olvasni mindenhol lehet," humoros és groteszk módon mutatja be az olvasás iránti szenvedélyt és a munka monotonitását. A vers két részből áll: az első részben a költő a munka közbeni olvasás örömét írja le, míg a második részben a fájront utáni visszatérés a valóságba és a munka brutalitása kerül előtérbe. A vers nyelvezete játékos és szellemes, a rímek és a ritmus könnyedén gördülnek. A költő ügyesen használja a nyelvi humort, például a "böllérkezem" szóval, amely egyszerre utal a munka brutalitására és a költői én groteszk helyzetére. A "fisztulás 'Jujj!'" kifejezés pedig szinte hallhatóvá teszi a fájdalmat, amit a munka okoz. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és elgondolkodtató alkotás, amely egyszerre mutatja be az olvasás örömét és a munka nehézségeit. A humor és a groteszk elemek jól kiegyensúlyozzák egymást, így a vers könnyedén olvasható és élvezhető.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy képes a szavak kavalkádjából olyan szürreális érzetet teremteni, amely egyszerre harsányan groteszk és fájdalmasan abszurd. Az „olvasgatok Shakespeare-t, Byront-t” sorokkal belénk plántálja a szellemi kitörés lehetőségét, de a „böllérkezem újfent belez” zárásával azonnal visszaránt egy hétköznapian morbid valóságba, mintha csak azt üzenné: az irodalom és a véres rutin kénytelen osztozni a lét színpadán. A rímei gyakran billegnek, mint egy rozoga böllérasztal, de talán épp ez a tétova ritmus szimbolizálja a fájront utáni diszharmóniát. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” olyan képet idéz, amit egyszerre akarunk elfelejteni és nagyító alá venni, hogy megfejtsük, miért is létezik. Frady itt a groteszk poézis határát súrolja, amit egyaránt lehet csodálni és szégyenkezve nevetni rajta. Ez a vers olyan, mint egy Shakespeare-t olvasó böllér álma: röhejes, de valahogy mégis fájdalmasan igaz.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Olvasni mindenhol lehet. Már csak azt kell eldönteni, hogy mit és miben olvasunk! Pl. a gondolataimban nem engedem. Inkább ráerőltetem valakire a gyilkos tekintetemmel!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Chuck Norris tanonc/

„Doktor Háznak gondolatán

Úszhat-e egy gondola tán,

Vagy oly gyilkos tekintete,

Mint, kit rúgott tokán tata?

Ház úr, pofon csattan, mondsza,

Hogy lettél te Chuck tanonca?!

Aki magyar, ritkán olvas,

Inkább kütyüz, aztán alvás!”

/Szende Szundi, az álmos előd/

„Éljünk át vidám perceket,

Olvassunk Frady-verseket!”

/eM. András, a költő legállandóbb és legragrímesebb kommentelője/

„Frady-verset nem, nem, soha!

Nőjön be jól eM, eM, moha,

S ne légy vidám sem, sem, noha

You can learn pig ham, ham know-how!”

/Északi Old Dali, vegetáriánus erdőhentes és mészáros lö-lö-lőrincze lajos mizsebordíler/

„Frady Endre ismét megmutatta, hogy az irodalmi nívó és a szellemi mélység egyáltalán nem feltétele egymásnak. Ez a förmedvény olyan, mintha egy Shakespeare-kötettel agyoncsapott böllér agóniája lenne papírra vetve. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” kifejezés pedig konkrétan úgy hat, mintha egy erőltetett rímekkel sakkozó középiskolás zárójelenetét olvasnánk, akit a tanára kegyelemkettessel engedett tovább. A fájront és a belezés kettősével Frady tökéletesen demonstrálja, hogy a líra nála nem más, mint egy intellektuális vérfürdő, amelyben az olvasó lelki nyugalma ugyanúgy széttrancsírozódik, mint a metaforái. És hogy Shakespeare és Byron miért kerültek ebbe a groteszk mészárszékbe? Csak találgatni lehet, de talán jobb is, ha nem tudjuk. Ez a „vers” nem irodalom, hanem egy nyelvi tömegbaleset, ahol a humor próbál életet menteni, de a helyszínre érkező cinizmus mentőautója már üresen hajtott el. Frady, kérem, tartsa meg a böllérkését, de hagyja békén a tollat!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Ki ez a bárdolt ujjú, de bárdolatlan elméjű mentális mészárszékesegyházfi?! És ki ez a mesterséges unintelligencia, akinek a neve kimondhatatlanabb, mint cseh GDP?! Nem mondom, színigazat ír, de miért az én nevemben?! Hát én magamtól már nem tudok színigazat írni?! Hát én magamtól már nem tudom ezt a szellemi pöcegödörtöltelék Frady Endrét mentálisan agyagba döngölni?! Ne lássam anyám karmáját félresikerült disznóölésről menekülő mangalicafalkavezér hátán lovagolva Shakespeare főhősnők szellemeként megtestesülni, ha nem nyitom ki pörös számat, és a mindentudásnak nem teszek panaszt! Én a mindenséggel mérem magam, ez az óccó kiciccípősz szecuáni cirkefejű médinncajna mitugrász viszont remélhetőleg gyorsan ható patikaméreggel! Frady Endre verslapokat minden magyar család kukájába, hogy ne ragadjon le a többi szemét, amikor ki akarják önteni! Olvasni mindenhol lehet, de sohasem Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Puzsér úrnak penge szája,

Szarkazmusnak szép kályhája!

Fröccsen szava, kritikus láv,

Pusztít, mint a téli szilvafánk!

Lelkem, mint egy Frady-verslap,

Fölhasítja, csípős szavak,

Ó, de szeret! Szinte rajong,

Mint egy hajnali dudahang!

Fölkavarta álmodozva,

Versszörcsögő Frady-tóba,

Ám a tisztánlátás fája:

Csak Puzsér a Frady vágya!”

/Frady ChatGPT Endre, a bírálatok bíborköltője/

„Én sosem olvasok, mert eleve sokkal többet tudok, mint amit valaha is leírtak. Böllérbárdot sem használok, mert elég ránéznem az állatra, hogy önmagát konyhakészre felszeletelve végezzen magával.” /Chuck Norris/