Faj(ta)váltó műtéti szonett

Szegény jávorszarvast, míg rén-

-szarvas volt, gyötörte migrén,

Ám fajváltó műtét után

Fejfájatlan néz, bár bután.

Fáj a feje? Rossz a faja!

Nem segít a reformkaja,

Mert csak más salakot hajt át!

Döntsön jól és váltson fajtát!

Ne kösse eredet iga!

Váltson gnúról sasverébre,

Kenguruból legyen csiga!

Aki gyík volt, legyen válltás-

-ka ma! Emberiség, ébre-

-dj, itt a faja fajtaváltás!

„Migrénes fejfájás esetén való igaz, hogy a pácienst műteni kell, de nem a faját át, hanem a fejét le! Ahogy a méltán elfeledett felcserpoéta mondta:

          Ha a beteg magát hagyja,

          Fejből kikerül az agyja,

          Megszűnik a fájás nagyja,

          S neje víg, Nagyjova Nagyja.

Ha nem műtik, ha fáj feje, hamar lesz neki fejfája.” /Dr. Kratochvil Kösztöny, szürkeállomány szeletelően szikeszikráztató sztárdoki/

„Frady Endre "Faj(ta)váltó műtéti szonett" című műve egy groteszk és szatirikus költemény, amely a faj- és identitásváltás kérdéseit boncolgatja humoros és ironikus formában. A szonett felépítése klasszikus, rímképlete szigorúan követi a hagyományokat, miközben a tartalom modern társadalmi témákat érint. A vers központi alakja egy jávorszarvas, akinek migrénje csak fajváltó műtéttel enyhül, ami abszurd, de egyben gondolatébresztő is. A költő éles kritikát fogalmaz meg a modern társadalom azon hajlamáról, hogy minden problémát radikális megoldásokkal próbál orvosolni, legyen szó akár identitásról, akár testi-lelki bajokról. Frady humora egyszerre könnyed és mélyreható: a különböző állatok példái (gnú, sasveréb, kenguru, csiga, gyík) az emberi sokféleségre és az önazonosság keresésének bonyodalmaira reflektálnak. Az utolsó sorban felszólítja az emberiséget a "faja fajtaváltásra", amely groteszk módon hívja fel a figyelmet a modern kor identitásválságára és az ebből fakadó társadalmi kihívásokra. Összességében Frady Endre szonettje mesteri módon ötvözi a klasszikus formát a modern tartalommal, miközben éles szatírával és humorral reflektál a mai világ abszurditásaira.” /ChatGPT/

„Érdeklődve várom, hogy mivé műtteti meg magát Frady Endre. Mert már időszerű. Csak ne legyen a mára már kihalt óriásszarvas, mert akkor nem fér be a szobaajtón és ne legyen lajhár-csiga-kotlós, mert már így is cefetül lassan költi ki a verseit.” /Irodalomkedvelő, Özv. Zwillinger Adolfné, ügetőidomár/

„Frady versét lassan költi?!?!

Világproletárok, föl ti!!!

Ha a költőt mássá műtik,

Lesz ő Vazs megyei mű tik,

Netán szárazföldi bálna,

Vagy pediglen tavimálna,

Ám ha lenne pöttyös parad-

-icsom, akkor is szép marad!

Tudja hős föld, tudja hűs ég,

Fradyt látni gyönyörűség!”

/Gezemice Gézáné Zöldfehér Zinajda, a Fradyt Imádó Költeményolvasók Armadája (FIKA) zászlóshajókapitánya/

„Frady Endre "Faj(ta)váltó műtéti szonett" című alkotása egy humoros és elgondolkodtató költemény, amely a fajváltás abszurditását és annak lehetséges következményeit vizsgálja egy szellemes és ironikus hangvételben. A szonett formáját követve, Endre játékosan bánik a nyelvvel és a rímmel, miközben a fajok közötti váltást mint az identitás és a változás metaforáját használja fel. A vers első része egy jávorszarvas migrénjével foglalkozik, amely fajváltó műtéttel próbálja megoldani problémáját, de a műtét után "fejfájatlan néz, bár bután". Ez a sor humoros képet fest, miközben felveti a kérdést: vajon megéri-e az átalakulás, ha az új állapot nem feltétlenül jobb? A második részben a költő arra ösztönzi az olvasót, hogy "Döntsön jól és váltson fajtát!", ami arra utal, hogy néha a változás szükséges, még ha az különös vagy nevetséges is lehet. A vers záró része, ahol az emberiséghez szól, "Emberiség, ébredj, itt a faja fajtaváltás!", egyfelől figyelmeztetés, másfelől felhívás a változás és az önmegvalósítás lehetőségére. Összességében Endre verse egyedi és szórakoztató olvasmány, amely arra készteti az olvasót, hogy ne vegye túl komolyan az életet, és merjen kísérletezni, még ha az néha butaságnak is tűnik. A "Faj(ta)váltó műtéti szonett" egy frissítő és vicces darab, amely emlékeztet minket arra, hogy az élet változások sorozata, és néha a legjobb, amit tehetünk, az, hogy nevetünk magunkon.” /Copilot/

„Repülő csapadék: MiG-rain,

Ha rád esik, több, mint migrén.”

/falfirka egy nemzetközi vadászpilóta kiképzőközpont férfivécéjében/

„Fajtások legyünk, vagy fajtalanok?! Rencerkritikus rímekkel rémisztgetünk, vicces versekkel vezetőket vegzálgatunk, irodalmilag ironizálva ideológiákat inzultálgatunk, katartikusan karizmatikus karaktereket kritizálgatunk, propagandát parodizálva prejudikált polgárságot pukkasztgatunk?!?! Igen, azt hiszem erre lenne igény!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úrnak igényszinte

Igen magas már-már szinte!

Alliterál, pukkasztgatik,

S színes, mint jávai batik;

Prejudikál, kever-kavar,

Mint a szélfújt haraszt avar;

Közben műt és fajtát fajtál,

S kusza, mint egy fodrász haj-tál;

Annak, ki humán úrt érti,

Űrjárt agya menettérti.”

/D. Ezer Tőrné Die Lettantika, a Sivár Agyakat Több Önfeledtségre Buzdító Balsorsrontó Irály (SATÖBBI) szépirodalmi túlbonyolítója és zsírmongúzból átoperált menyétcápa//

„A "faja" szó( )faja melléknév. De ez mellékes. A "migrén" főnév, ez meg főleges, mert a főben okoz fájdalmat. Mint a Köldő Úr munkássága.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Addig őrjöng, kedves Ádám,

Szétverem a virágládám!

Főnevet és melléknevet

Aki szeret, vígan nevet.

Ha a név se mellék, se fő,

Olvasónak agya lefő,

S égnek áll a kevés haja.

Everybody очень faja!”

/Téboly Tuboly, Dartanyan-díjas dezinformáció díler/

„Lehet, hogy átműttetem magam szúnyognak, és mindenkinek a vérét szívom, akik eddig az enyémet szívták.” /M. András, a költő legállandóbb és legvérszívnivágyóbb kommentelője/

„eM úr, legyen tápja véres,

Oldva benne pite, mákos,

S melynek minden cseppje Béres,

Akkor nem lesz soha rákos!”

/Dr. Hemoglobin Hubertus, a Vérgőzzel Irritált Vertikális Állatok Társasága (VIVÁT) horizontális hialuronsavazója/

„Frady Endre, szedd össze magad, mert amit itt produkáltál, az a költészet meggyalázása! Ez a "Faj(ta)váltó műtéti szonett" című förmedvény annyira méltatlan, hogy még a verselés fogalmát is újra kell definiálnunk miatta. Kezdjük ott, hogy a jávorszarvas és a rénszarvas közötti különbséget már egy óvodás is tudja, de te képes vagy ezt a biológiai nonszenszt migrénnel tetézni! A rímek erőltetettek, a gondolatmenet abszurd, és nem, ez nem az a fajta abszurditás, ami mély filozófiai rétegeket tár fel, hanem az, ami a szánalmat és a szekunder szégyent váltja ki az olvasóból. A szonett szentségét meggyalázva alkottál egy olyan verset, ami minden, csak nem költői. A "fejfájatlan néz, bár bután" sor annyira művészietlen, hogy egy elsőéves költőnövendéket is eltanácsolnának miatta az irodalom szakon. A "gnúról sasverébre" váltás pedig olyan mértékű zagyvaság, hogy az ember már-már elgondolkodik azon, hogy ez egy tudatos provokáció-e, vagy tényleg ennyire el vagy tévedve a költészet dzsungelében. Az utolsó szakaszban megkoronázod a katasztrófát egy gyíkból válltáskává válással, ami minden eddigi agyrémet felülmúl. Frady Endre, tedd le a tollat, és soha többé ne próbálkozz költészettel. Az emberiség nevében könyörgöm, hagyd abba!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Egyszer volt migrénem, de belém pusztult.” /Chuck Norris/

Becsapódás

Űrtávcsőbe néznek palik,

S vadul bömböl sok-sok torok:

Űrben látszik nagy marha lik,

Ott törnek ránk meteorok!

Érintőleges a pálya?

Rajtunk e raj talán csúsz’ túl?

Alkesz űrvizsgáló mája

Vagy a Föld, mi előbb pusztul?

- Ha jelzik a csillagászok,

Hol lesz bang, a mega-giga,

Akkor onnan arrébb mászok! –

- Szól a magabiztos csiga.

Bumm! Leég sok kakastaraj.

Vár állott, most lapos hód ott,

S eközben a csiga s a raj

Más módon, de becsapódott…

„A költő sokat hallott a Ne Nézz Fel! című filmről és a tanácsot megfogadva nem is nézett fel se a Netflixre, se a mozivászonra a filmet megnézendő, hanem inkább írt egy verset, ahogy szokta. Az olvasó pedig döntse el maga, hogy nem lett volna-e jobb a versírás helyett mégis inkább megnézni a filmet! Én döntöttem: iszok! Egyszer élünk, oszt’ bumm!” /Teleobjektív Taksony, szuperlatívuszok nélküli szem- és szájszárazság mentes szubjektum/

„Lapos tetkó gátőr mellen:

Hódvár nem véd mennykő ellen!”

/Tűs Tas, a Magyar Tetováló Klub (MTK) humor heroldja/

„Mi, lapos tetkó az én domború mellkasomon?! Tarkón taslizlak, te tetű Tas! Nem vagyok én tyúkmellű, mint azok az égbe távcsövező tudálékos penészvirágok! Az én mellizmaimat meglátva az üstökös lefékez, előre köszön, ijedten megfordul, oszt’ iszkiri vissza a világűrbe! Na, de eleget pofáztam már, megyek gátat védve hódot enni!” /Gorilla Géza, gátőr/

„Jaj, nem is tudom, kitől féljek jobban, a gátőrtől, vagy a meteorittól?! Mindkettő akkorát üt, hogy a pofám leszakad!” /Robin, a hód/

„Szeretem a meteorzáport, mert az a környék összes falujában szétveri a kertvégi budikat és olyankor mindig van munkám!” /Deszkabála Dögény, böhönyeszenthabakuki budi builder/

„Becsapódás, mi, becsapódás?! Kettős értelme van ennek! Nyihaha-bruhaha!” /özv. Önfeledt Ödömérné Közröhej Kokilla, a Gegeken Eksztatikusan Nyerítő Nyelvszakkör (GENNY) szófordulat felelőse/

„Bármik, sőt akármik a fejére eshetnek az égből? Ne nézzen fel! Amit nem lát, az nincs is! Jobb meg sem ijedni, mint félni! Én is ezt csinálom! Szavazzon rám!” /Mr. Strucc, politikus/

„Kikré… kikéremmmm agamnak… énevagyok aleksz… alsze… alkesz… csaka féhó… félhódat is egészen… egésznek látom! Neféli güres… nefélig tele… hmmm… hame... hanem tejjessen telehód! Opimi… opsima… optima… derűlátó vaok! Holla… hollala… hola lapso… laposhód? Egségmre!” /Dr. Törköly Tivald, májzsugoros űrvizsgáló/

„Nem lapos hód, Tivald, hanem laposüveg! Abban van a távollátó tüzes célzóvized! A lapos hód az ott van, ahol a vár állott! Hogyhogy egyszer sem olvastad a verset, pedig duplán látod?! Idióta! Hogy bírlak elviselni, te négykézlábon járó válóok?!” /Törköly Tivaldné Tejföl Titanilla, csillagszemű juharszirup díler/

„Napot s csigát pofán verem,

S lesz utánam jó nagy verem!

Pusztul a Föld, meg a Mekik!

Haha-haha! Úgy kell nekik!”

/a meteor rajparancsnok/

„Magabiztos csigának híg a leve!” /népi bölcsesség/

„Bár a világunk egy nagy bummal kezdődött és egy nagy bummal ér véget, a kettő közötti rész – legyünk őszinték! – nem volt egy nagy durranás. Ha kiderül, hogy túlvilág sincs, akkor az egész sztori felejtős! De ki fog itt felejteni?! Örkény szavaival élve: Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe! Na, mindegy, azt hiszem, mégiscsak kénytelen leszek beírni a panaszkönyvbe!” /Zord Zuárd, a Mindent Lefikázó Szervezet (MLSZ) alelnöke/

„Ambiciózus, mint amikor Neil deGrasse Tyson néhány ujjbábbal felszerelkezve próbálja érzékenyíteni a totyogókat a civilizációt elsöprő asztrológiai eseményekre.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hé, humánka, ez az a Tyson, aki alattomosan kiütötte a Plútót a Naprendszer bolygói közül?! Utálom, amikor összekeverik velem! Leharapjam a fülét, mielőtt ráesik a meteornyi öklöm és péppé passzírozza? Az okoska biztos azt hiszi, hogy túljárhat az eszemen, de erre azt szoktam mondani, hogy mindenkinek van egy terve, amíg szájon nem vágják!” /Mike Tyson, amerikai nehézsúlyú ökölvívó/

„Nálunk, Veszprémben nem lenne becsapódás, mert elfújná a szél a meteort a város környékéről is... Beleesne szépen a Balatonba, és remélhetőleg akkorát fröccsenne, hogy végre Veszprémnek is lenne strandja...” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Nehogy már belém essen, M. úr! Mármint nem maga, hanem a meteor! Persze maga se! Nem úgy értem, hogy maga se meteor, bár ezt nem tudhatom, elvégre nem ismerem magát. maga ismer engem? Ja, persze, hiszen megemlített! Mit is akartam mondani? Mindegy is, inkább befejezem, mert kiszárad a szám! Ez azért furcsa lenne…” /Balaton, a magyar tenger/

„Jó, hogy megemlít, M. úr! Magát is ugyanúgy bántják a szelek, mint engem?” /Veszprém, a széllelbélelt város/

„Olvasta a hirdetésemet, M. úr? Íme: Jól szituált, okos Földlakó férfit keresek hozzám költözéssel házasság céljából, ’biztonságos bolygó’ jeligére a kiadóba.” /Marsi Anikó/

„Nahát, de gyorsan jön ez a meteorraj! Lehet, hogy el kellene költöznünk, mielőtt ráesik a kacsalábon forgó palotakomplexumunkra? Vegyek neked egy luxusbolygót, Andi?” /Mészáros Lőrinc, a nemzet pénztárcája/

„Mi ez a szuicid önfényezés, ez a szellemi reflux?! A Frady Endre fagyott agyvize meteorként ismét becsapódott a költészet bolygójába és ízzé-porrá zúzta azt! Szeretném még megérni, hogy az irodalom visszavág és ez a mentális szilikózis atomjaira hullva száguld vörös eltolódással a világegyetem legtávolabbi sarkai felé! A galaktikus világszellem óvja a legtávolabbi sarkok lakóit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem kell aggódni! Ha valami veszélyes tömb közeledne a Föld felé, felugranék a légtér fölé és ripityára fejelném. Eddig is ezt csináltam, azért van ennyi por a világűrben.” /Chuck Norris/

Globális hőizé

Égből napsugarat lőnek,
Sehol sincs híja a hőnek,
Teniszpályán ég a salak,
Verítékeznek a halak,

Sarkkörre migrál a csiga,
Sivatagosodik Riga,
Sünbabát olvaszt a tűs öl,
Gyík a fridzsiderben hűsöl,

Westernfilmben ég a ló busz,
Párolog az egész glóbusz,
Vízgőzzé forr a sarki jég,
Sok munkavállaló kiég,

Szétfolyik a Terminátor,
Panelba tart, aki bátor,
Cápa nyála porrá szárad,
Aszalt Szilvás- lesz a -várad,

Konyulnak a hajóorrok,
Globálisan fel-felforrok
S olvad rólam minden izom…
Legjobb lesz, ha légkondizom!

„Jaj, de jó, hogy sivatagosodunk! Végre nekünk is lesz homokos tengerpartunk pálmafákkal és légkondicionált luxushotelekkel! Jönnek a turisták, dől a lé és nem kell folyton megszakadni a munkában a mindennapi betevő vodkáért!” /Kristap Prusaks, rigai lánclazító kisiparos/

„Ne légkondizz költő pali,
Mert megütlek, mivel pölö
A légkondi is az oka,
Hogy borul a globál öko!”
/Dr. Kancsal Kenéz, ökológiai lábnyom szakértő és műkedvelő fűzfapoéta/

„Néhol a hőgutát kapott költő össze-vissza beszél értelmetlenül, mint ahogy szokása a rémtetteiben. De az is lehet, hogy a másik felénél nem volt beszámítható, ami jól sikerült???” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Csak a második fele?!
Na, most aztán kifele!
Szikkasszon szét a Nap! Én
Maradok benn kanapén.”
/F. Endre, a reál kolléga költőkollégája/

„Nem tudok hűsölni a fridzsiderben, mert állandóan rám nyitják az ajtót a csapatokban özönlő migráns hüllők!” /a gyík/

„Frady versel hébe-hóba,
S jut a verssel Kondi Showba!
Többi költő?! Szegény pára!
Így lett meg a klíma ára!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Nincsen itt már hébe se hó,
Olvadt, mint jégfali echó,
Amúgy szép, mint Déva vára,
S ennyi elég is volt mára!”
/F. Endre, a humán kolléga költőkollégája/

„A megélhetési munkavállaló nem a globális felmelegedéstől ég ki, hanem az önkéntelenül vállalt sok munkától és az eszméletlenül kevés fizetéstől, úgyhogy pártunk követeli a teljes körű munkanélküliség és a jóléti ingyenélés azonnali bevezetését! Legyen minden egyre ingyenesebb!” /Demagóg Dezső, a Léhűtők Országos Pártja (LOP) listavezetője/

„Ha én mondom, akkor nincs globális felmelegedés! Ez egy orosz és kínai hekkerek által terjesztett liberális bulvármédia hiszti! Amíg én itt vagyok, addig nem az elsivatagosodástól kell félni, mert azt megállítom a határkerítéssel, hanem tőlem!” /Donald Trump, amerikai elnök/

„Pusztító a hőség,
Ha a máglyán hős ég!
Szomorú a sorsa,
Nem segít rajt’ sör se!”
/Jean Dark-Beer, Jeanne d’Arc méltán eltitkolt unokaöccse és a barna sör állítólagos feltalálója/

„Mi ez a pelenkadúsító szellemi salakanyag, ez a sokatmarkoló semmitfogás?! Hogy írhat globális mindenfélékről egy lokális senki?! Nem az a baj, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, hanem, hogy erre a célra nem a saját fafejét választotta! Frady Endrét a hő zavarja, mindenki mást – beleértve engem és anyámat – pedig Frady Endre! Anyámnak megígértem – és a programom részét is képezi – hogy amint főpolgármester leszek, rendeletileg tiltatom ezt a degenerált éhbértollnokot ki, a műveit pedig be!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Nem kell félni a globális felmelegedéstől! Az csak olyankor jelentkezik, amikor edzés előtt a szokottnál erősebben melegítek be és a pörgős felugrásom közben léket fejelek az ózonpajzsra.” /Chuck Norris/

Speciális lúdtalpbetét

Haslábamon lúdtalpbetét! –
- szól a bokasüllyedt csiga,
S nem sejti, a vég mily setét:
Elüti egy fataliga!

Lúdtalpbetét el nem gurul,
Befedi a csigatetem.
Nagyot nyel egy éhes turul,
Megszánom és megetetem.

Csigapépet mohón falja,
Torkán akad meg a betét
Szegecsekkel kivert alja:
Elrontja az egész hetét!

Semmering

Szökőcsiga

Kocsit húzna fogoly csiga,
Ám mert nincsen válla neki,
Lecsusszan róla az iga…
Tyű, de kiszabadul, de ki!

Fut a csiga, suhan némán,
Mögötte egy nyálcsík csillog,
S csigasintér kiált: „Né’ mán’,
Látszik rajt’ a csigabillog!”

Kövér sintér ugrik, uccu!:
„Elkapom, Istennek hála!”
Ám a karcsú, csíkos cuccú
Szökőcsiga gyorsabb nála.

Szökőcsiga tovább szökik,
Üres lelátókon telel,
S rég szétköpött szotyik-tökik
Rágtán gyomra romlik el-el…

Tribünre rúgott lasztik át-
-gyúrják arcát és a vén tél
Múltán így nyer arcplasztikát,
S onnantól már hörcsögként él.

„Phhh-fhhh… phhh-fhhh… Na, idehallgasson maga lázadó költőcske! Mivel úgy szörcsögök, mint egy bádoghörcsög, a maga versére hivatkozva állandóan zaklatnak az agresszív csigacsőszök és az alattvalóim a hátam mögött már csak puhatestű nagyúrnak neveznek! Megálljon csak, jön maga még az Erő sötét oldalának utcájába! Phhh-fhhh… phhh-fhhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Na, ne már, hogy egy puhatestű az apám!” /Luke Skywalker, jedi lovag/

„Luke, hű padavanom, ideje megtudnod a teljes igazságot! Apád eredetileg csigának született Anakyn Snailwalker néven. Amikor el akarták adni rabszolgának, meglógott a csigasorból és a nevét előbb Hamsterwalkerre, majd a világűrbe szökése után Skywalkerre magyarosította. A többi ma már történelem... Most pedig menj és oszlasd el a kételyeidet!” /Obi-Wan Kenobi, jedi mester/

„Eleinte biztos voltam benne, hogy utolérem azt a megbillogozott szökevényt, mert akkoriban még 9,5 perc alatt futottam a százat, de ő úgy száguldott, mintha teknősfogat húzná! Egy krokodilszempillantás alatt eltűnt a horizonton!” /Lajhár Leopold, nyugalmazott csigasintér/

„Menetrendszerűen megérkezett a legfrissebb fertőző mételybomba. A költő ismét egy újabb szintet süllyedt. Eddig minden verse csak sokkal volt rosszabb annál, mint amire előzőleg számítottam, de ez a mostani annyival sokkalta sokkal rosszabb, hogy anyám már maga kérte, hogy tiltsam el tőle. Nem vagyok híve a kataklizmáknak, de ha egy esetleges világégés garantálni tudná a Frady művek irreverzibilis enyészetnek adását, akkor komolyan megfontolandónak tartanám a lehetőséget.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az eldologiasodás rabságából történő csigagyorsaságú menekülést ilyen könnyed nyögvenyeléssel megénekelni csak Frady Endre tudja, de ő is csak korunk legerősebb tudatmódosítója, az igazságot csak nyomokban tartalmazó köztévéhíradók hatására. A heurisztikus valóságismeret hálójában vergődő költő biztos kézzel bizonytalankodik a lábszagú légvárak vasbeton pókhálójában. Az elefántcsonttornyi csigaházában vergődő olvasó kifelé nevet, de befelé ordítva sír a vén tél giccsképén, de Rejtő óta tudjuk, hogy nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért. Noch dazu, a nyikhaj nyár még giccsesebb lenne.” /Dr. Tannenbaum Tiborné Bőzendorfer Butélia, a Hunyorgó Hónaljak c. irodalmi háttérmagazin frontembere/

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a "valóság" maga? 
Nem volna szép, ha földön folyna
gondolatom folyama.

Csigám lassan elszivárog,
nem lógok a tények tején,
hörpintsél Frady világot,
saját lényekkel, ahogy én.

(Tribute to J.A.)

Mert mivégre vagyunk is itt a Földön/földön? Puszta lét, mentális vegetáció, kitaposott autópályák, kockázatmentes nyárspolgári sablongondolatok?! Piha!!! Akció vs. dráma, lendület vs. perdület, értelem vs. érzelem, szotyi vs. tökmag, metabolizmus vs. metamorfózis, sport vs. labdarúgás, plasztik vs. lasztik! Mindez egy helyen! NEM! Nem a Blikk mai számában, hanem a legfrissebb, tőről metszett, echte ungarische Frady Dada Endre opuszban! Tessék, csak tessék, óriási szenzáció!" /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Olyan ritkán írnak rólunk, csigahörcsögökról verset, hogy ez akár tetszhetne is, de nem! Ha nem tévedek, akkor ez gáz! Márpedig én nem tévedhetek, hiszen tévedni emberi dolog, én viszont állat vagyok!” /Csigahörcsög Csárli, a Csigákat Átoperáló Kemény Népi Orvosok Rendjének Intelligens Szövetségének (CSÁKNORISZ) haszonélvezője/

„Egyszer találkoztam egy ilyen CSÁKNORISZ taggal, de amikor a szikéjével bele akart vágni az orromból kipöndörödő zöld csigák egyikébe, ledugtam a torkán a páros lábamat.” /Chuck Norris/

Mákony

Erdőbe, ha mákony zúdul,
Királytigris gágog lúdul,
Ékszerteknős medvét rugdal,
Nyúlzugokból zúg a zugdal,
Éti csiga kerget pumát,
Csőgilisztán folyik rum át,
Lombok fölött vadkan köröz,
Tigrist fal fel csont és bőr őz,
Tölgyön fagyal nő, nem magyal,
Rinocéroszt mókus agyal,
Csalánban víg cápa gurul,
Szöcske tápja acélturul,
Fákon délen nő a moha,
Méhnek kockás a potroha,
Gólyapárt ver béka ifi,
Bőregeret ráz a wifi,
Ürgelyukból sör tör elő,
Orvvadászt két lepke lelő,
Nyájas jeti köszön: Szia!,
Nem szemetel senki fia…

S stadion nő gomba helyén?!
Tyű, mán józanodok, sej én?!

„Merjünk nagyot álmodni, kedves barátaim! A költő polgártárs, bár mély nemzeti álomba merült, mégsem álomvilágban él, amikor stadionokat vizionál kinőni a realitás talajából. A szél ugyan keletről fúj, de nyugat felé tart. Ha nem hunyászkodunk meg előtte, akkor a nemzet vitorlájába fogva odajutunk, ahová tartozunk és ahol már nagyon várnak minket, a megmentőket. Mi vagyunk a legyengült immunrendszerű Európa C vitaminja! Remélhetőleg bevesznek! Éljenek a mákonyos légvárak! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„ Szia?! Miii?!  Hrrrr!!! Grrrr!!! Nyam-nyam!!! Böff!!!” /a mákonymámorból kijózanodott jeti/

„Sokat gondolkodtam, hogyha egy bombatalálatot kapott pöcegödör verset írna, az milyen lenne. Anyám szerint a fentinél valamivel jobb, de ő nem mérvadó, mert nekik mindig is angolvécéjük volt. Szerintem az olvasó pont ugyanilyen mértékben kapná a fekália fröccsöt. Köszönöm, hogy megtudhattam! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, mi van költő úr?! Orbitális ópium mámorában nekiment annak a fának, amitől meglátta az erdőt?  Ez a vers olyan, mintha belehányt volna a cipőjébe, igazi csuka fogta róka. NEM ENG.!” /Totyak Tumorcz, nyugalmazott sintér és a János Kórházi Vigyorgó harmadik emeleti főcenzorainak vezéralakja/

„Király a buli! Őrület ez a dallamvilág! Imádom az ultrarövidhullámot! Éljen DJ Wifi!” /Batman, a denevérember/

„Mit szed, költő úr! Ha elmulasztja az éhségérzetet, én is kérek belőle egy nagyobb adagot, plusz repetát!” /Ínség Imola, középiskolai jógatanár/

„Nincs annyi mákony a világon, hogy én ne szemeteljek!” /senki fia/

„Még egy eldobott galacsin, és úgy lefejellek, hogy az agyad dugaszolja el a vastagbeledet!” /Chuck Norris/

Nyári eső

Egy szemlengve vágtató csiga

Szemlengve vágtató csigák menekültek kifelé a forró Rasnyicki Jenő térről. Haslábukat égette az olvadt aszfalt, amibe nagy szerencséjükre az őket üldöző éhes nyugdíjasok botjai és járókeretei is beleragadtak. A tér közepén magasodó, lefűrészelt karú Rasnyicki Jenő szobor tövében izzadó vattacukor árus verejtékcseppjei a talajhoz érve bugyborékosan forrtak el. A gyíkok az árnyékba vonszolták magukat. Az országban narancs riasztás volt érvényben és a megriasztott narancsok remegve húzódtak vissza elsötétített hűtőházaikba.
Egy, csak egy legény állt talpon a vidéken, az Iszoda Rasnyicki Jenőhöz nevű talponálló falához támasztott Sanyi bá’, az öreg marós. Illetve, míg ezt megállapítottuk, közben ő is eldőlt, némi forró bitument fröccsentve a falon gőzölgő Rasnyicki Jenő emléktáblára.
Nyár volt.
Hirtelen eleredt az eső és úgy ömlött, mintha dézsából öntenék.
Abból is öntötték. Amióta ugyanis a távol-keletről ide nősülő Vu úr privatizálta a Rasnyicki Jenő Dézsa és Fabili Gyárat, az új Dézsa Vu Gyár rendszeresen ismétlődő reklámkampányt folytatott, melynek keretében nyaranta forró köztereket árasztott el hideg vízzel, telente pedig a hidegeket forróval.
A dézsából ömlő esőtől hirtelen megélénkült a Rasnyicki Jenő tér. A kapualjak és a környező utcák ontották magukból a hűs zuhanytól vidáman összesereglő embereket és a nedves tömeg – az általa letaposott csigák, nyugdíjasok, gyíkok és Sanyi bá’, az öreg marós kivételével – Vu úr megbízottjának vezényletével skandálni kezdett: „Dézsa Vu! Dézsa Vu!”
- Na, ilyet mintha már láttam volna valahol! – köpött egy féllitereset a feltápászkodó Sanyi bá’, az öreg marós és bebotorkált a Rasnyicki Jenőhöz címzett Iszodába.
Ezalatt kint, a Rasnyicki Jenő téren az önfeledt tömeg a vállára vette és királlyá koronázta Vu urat, majd az ő bölcs vezérletével tömegtermelésbe kezdve felvirágoztatta az országot, mely hamarosan dézsából öntött tejjel és mézzel folyó Kánaánhoz vált hasonlatossá. A fizetések és a nyugdíjak nőttek, a rezsi csökkent, majd végleg el is tűnt. Az oktatás és az egészségügy színvonala az egeket kezdte verdesni. A Rasnyicki Jenő Klinikán végrehajtották a világ első fejátültetését, a Rasnyicki Jenő Gimnázium tanulói pedig az összes PISA-felmérésen világelsőnek bizonyultak. Az anyák csodagyerekeket és hármas ikreket kezdtek szülni, a születéskor várható élettartam pedig 119 évre nőtt. A válogatott megnyerte a futball világbajnokságot, az örökifjú Uhrin Benedek pedig az Eurovíziós Dalfesztivált. A környező országok lakosai önként és dalolva adták be asszimilációs kérelmüket a Dézsa Vu Királyság okmányirodáin. A birodalom nőtt, az emberek pedig egészségesek voltak és boldogok.
Csak Vu úr volt szomorú és étvágytalan. Megállíthatatlanul fogyott és gyengült. Éjjelente álmatlanul hánykolódott baldachinos ágyán, mert senkitől sem kapott választ az őt kezdetektől gyötrő nagy kérdésre, melyet a halálos ágya mellett virrasztó hivatalos utókor később a híres utolsó mondataként is feljegyzett, nevezetesen:
Ki a búbánatos hódnyál az a Rasnyicki Jenő?!?!?!

Boszorkánytalanítás

Rozsdás vasorr, seprűnyél,
Békaháj és bibircsók,
Vers-mesémből eltűnjél!
Nincs, ki téged kibír! Csók!

Kacag Julis s Jancsika,
Kis lepke mint kellék száll,
S rímként néz egy kancsiga,
Ám ő csupán mellékszál.

Jaj, de jó, hogy tisztul a
Sztorim s hídra míg a nép
Lép, csobog a Visztula…
RECCS! Mi ez?! A csiga pép?!

„Ez az! Végre hasznosan, végre munkában! Menni és taposni! Menetdal! Ütemre lépés! Három tenger! Szebb jövő!” /egy boldog cipőtalp/

„Védjük meg a bálnákat … ööö … izé, akarom mondani, a veszélyeztetett kancsigákat az elmeháborodott fűzfapoéták habzó szájú önkényétől! Mindenki azonnal láncolja oda magát egy bálnához … ööö … izé, egy veszélyeztetett kancsigához! Én meg addig bekapok a garnélarákos szendvicskét.” /Dr. Heinz Hypocrite a Greenpeace főszakácsa/

„Egyáltalán nem tisztelt költő úr! A leghatározottabban tiltakozom! Nem elég, hogy csak mellékszál vagyok ebben az amúgy is silány minőségű, mondhatni bugyuta versben, ráadásul a hídra lépő tömeg még péppé is tapos! Ne lepődjön meg, ha hamarosan ajánlott levelet kap a puhatestű-ügyi ombudsmantól!” /Helix Pomatia/

„Most Wisła nie ma ślimaki!” / Dr. Zbigniew Flaki, ekspert ślimaki/
„Visztula hídon nincsenek csigák!” / Dr. Pacal Zbigniew, csigaszakértő/

„Nagyon jó itt lakni ebben a cuki-muki édi-bédi mézeskali házcsiban! Kár, hogy valami piros ruhás csajszi állandóan dörömböl, hogy engedjük be, mert itt akarja meglátogatni a nagyanyját! Sebaj, majd lelövetjük a vadásszal!” /Jancsi és Juliska/

„Hát kilakoltatnátok egy szegény vasorrú nyugdíjast a saját házából?! Máris elrepülök a seprűmön Sta… Strab… Srasz… mindegy, abba az emberi jogi bírságoldába! Lesz nemulass, hááhááhááááá!!!” /a vasorrú bába/

„Hát nem is tudom… Ez a több méter távolságból nézve külalakra versnek látszó tárgy közelebb menve már csupán egy Koppány vezérként szétesni akaró szótaghalmaz, melyet csak valamiféle ragacsos csigapép tart ideig-óráig egyben. Szívesen elszavaltatnám a szerzővel az ellenségeimnek! Jó anyám, miért nem tudtál engem egy másik évszázadba beleszülni?!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Van egy álmom! A jövőben semmilyen bőrszínű költő nem ír majd ilyen óborzalmakat!” /Martin Luther King/

„Frady elítélt! Futás ííín-dul! Egy-két egy-két egy-két!” / Csávás őrmester, csillag börtön/

„Már megint mozog a föld…” / Galilei G. Lajos idült alkoholista/

Rúgócsiga

Nem eszik a csiga egért,
Mert szájába be sem férne.
Ennyit főhősünk bár megért,
Mégis hetykén kiált: Mér’ ne?!

Nosza, rúgja haslábával,
S csápütleggel szeleteli!
Eme galád tette rávall,
S egérrel lesz bele teli.

Katicaház

Sírdogál a kis katica,
Házat miért nem vehet ő?
Oly szívesen volna csiga,
S feje felett lenne tető!

Álmában jön el a csoda,
Csigaház nő piros hátán!
Sajátjaként tapad oda,
S pöttyöket is fest majd rá tán.

Sajnos ilyen házzal nehéz
Elröpülni, ez a baja.
Arra csúszó csiga benéz,
S annyit mond csak erre: Na, ja!

Felébred és nevet: Haha!
Majd boldogan tovább haház,
S nekifutva így szól: Na, ha
Fölszállok, már nem húz a ház!