A következő címkéjű bejegyzések mutatása: laszti. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: laszti. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 16., csütörtök

Futball

Úgy teljenek el a hetek,
Hogy én ne rugdossak lasztit?!
Futball nélkül nem élhetek,
Muszáj osztanom pár passzt itt!

Labdarúgás oly lételem,
Mint a jégcsapnak a fagyok,
S ha tán bejön néhány cselem,
Boldog lelki szegény vagyok!

Góllövés a tuti öröm,
Sok esetén nyer a csapat,
S meccs utáni hideg söröm
Gyomromba víg habot csapat!

Ha majd egyszer szívem leáll,
Hármas sípszóként hat e jel,
S lent bár megy még Barca-Real,
Lelkem égen felhőfejel…

(Futballhimnusz és haláltánc!)

„Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.” /Bill Shankly (1913-1981), a Liverpool FC legendás vezetőedzője/

„Ott essem el én a meccs mezején, ott folyjon az örömkönny ki szemembül, s ha bíró örömteli sípszava zendül, hadd nyelje el azt a drukkeri zörej, a kereplő hangja, petárdadörej, s holttestemen át ultra fradikák száguldjanak a kivívott diadalra, s ott hagyjanak engemet összetiporva!” /Petőfi II., középcsatár/

„Takaroggyanak innejt az átok fodbalisták, mer megin kirúgták a züvegajtót a főcint hatba a zözvegy Csomádi néninél, oszt muszáj vóttam kiszúrni a nyavalyás fodbal labdájukat!” /Vödör Vidorné Kalasnyikov Kalinka, tömbházmester/

„A már-már vallási áhítatba csomagolt futballfetisizmus – melynek argentin vadhajtása a közismert Maradona Egyház – vastagon átitatja a költő szakrálisan szenvedélyes sportlíráját. A fociocentrikus világkép, melyben minden a túlfújt bőrgömb körül kering, beszippantja és maga alá temeti a fanatikus hódolóit. A keresztlabdákat szimbolizáló keresztrímek gyermeki mámorába belefeledkező költő bódult metamorfózisa labdarúgásba aléló, labdarúgásra rácsodálkozó katarzisba hajszolja a boldog olvasótábor kis- és nagypályás csapatait. Fel, támadunk! Góóóól!!!” /Önfeledt Ödönné Ofszájd Otília, a Lassított Lesállás c. sportirodalmi vebszájt tímszport ügyi edvájzora/

„Költő gyermekem, ez a mű olyan szent futballimádatról szól, hogy akár én is írhattam volna, ám mivel én nem sörözhetek, így a harmadik versszak nálam így hangzana:
Gól a csúcs, a hegyi orom,
Sok esetén nyer a csapat,
S meccs utáni miseborom
Gyomromban szét ostyát csapat!”
/Ferenc pápa/

„Nem értek a focihoz. Sőt. Nem értek a focihoz értőkhöz. De nem kell hozzá Pintér Attilának lenni, hogy megállapítsuk, ez a vers a fociról szól. Pedig a címe is ezt ígéri. Ez már szerelem! Mármint a költő és a téma között. Reméljük, nem reménytelen.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Teljesen szakszerűtlen vers! Szó sincs benne tolódásról, kettő a kettő ellenből három a négy elleni átmenetből visszatámadásról a tolódás közben és előre a szélen súlypontáthelyezéssel, meg vissza! Sok még a tanulnivaló, de aki odateszi magát, mint én, az oké lesz! Köszönöm a családomnak, hogy támogat abban, hogy én oké lehetek és ilyen sokat adhatok a magyar labdarúgásnak!” /Pintér Attila, edzőfenomén/

„Mi ez a sportok királyát profáncsapó megszentségtelenítés?! Mi ez a maró gúnnyal gányolt gennyözön?! Az El Clásico-t a vitriolos szájára vevő antiklasszis gyógyegér szakrális visongásának hatására szegény anyám transzba műesett és részleges kontyszalag szakadást szenvedett! Frady Endre eme legújabb lelki szegénységi bizonyítványát látva heveny szellemi öncsonkíthatnékom támadt és elolvastam még egyszer! Többre nem emlékszem…” /Puzsér Róbert, betegszabadságon senyvedő kritikus/

„Sosem értettem, hogy ezek a földi halandók mit esznek egy olyan testgyakorláson, ahol huszonkét nyápic nyikhaj teljesen természetellenesen egy bőrgömböt rugdal, és amikor valamelyikükben mégis föltámad a sportember és egy egészségeset rúg valamelyik másikba, akkor lezavarják a pályáról. Az emberi faj egy zsákutca, és azon töprengek, hogy kegyelmezzek-e nekik, vagy inkább kihalasszam őket, mint a dinoszauruszokat?” /Chuck Norris/

2015. október 7., szerda

Szökőcsiga

Kocsit húzna fogoly csiga,
Ám mert nincsen válla neki,
Lecsusszan róla az iga…
Tyű, de kiszabadul, de ki!

Fut a csiga, suhan némán,
Mögötte egy nyálcsík csillog,
S csigasintér kiált: „Né’ mán’,
Látszik rajt’ a csigabillog!”

Kövér sintér ugrik, uccu!:
„Elkapom, Istennek hála!”
Ám a karcsú, csíkos cuccú
Szökőcsiga gyorsabb nála.

Szökőcsiga tovább szökik,
Üres lelátókon telel,
S rég szétköpött szotyik-tökik
Rágtán gyomra romlik el-el…

Tribünre rúgott lasztik át-
-gyúrják arcát és a vén tél
Múltán így nyer arcplasztikát,
S onnantól már hörcsögként él.

„Phhh-fhhh… phhh-fhhh… Na, idehallgasson maga lázadó költőcske! Mivel úgy szörcsögök, mint egy bádoghörcsög, a maga versére hivatkozva állandóan zaklatnak az agresszív csigacsőszök és az alattvalóim a hátam mögött már csak puhatestű nagyúrnak neveznek! Megálljon csak, jön maga még az Erő sötét oldalának utcájába! Phhh-fhhh… phhh-fhhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Na, ne már, hogy egy puhatestű az apám!” /Luke Skywalker, jedi lovag/

„Luke, hű padavanom, ideje megtudnod a teljes igazságot! Apád eredetileg csigának született Anakyn Snailwalker néven. Amikor el akarták adni rabszolgának, meglógott a csigasorból és a nevét előbb Hamsterwalkerre, majd a világűrbe szökése után Skywalkerre magyarosította. A többi ma már történelem... Most pedig menj és oszlasd el a kételyeidet!” /Obi-Wan Kenobi, jedi mester/

„Eleinte biztos voltam benne, hogy utolérem azt a megbillogozott szökevényt, mert akkoriban még 9,5 perc alatt futottam a százat, de ő úgy száguldott, mintha teknősfogat húzná! Egy krokodilszempillantás alatt eltűnt a horizonton!” /Lajhár Leopold, nyugalmazott csigasintér/

„Menetrendszerűen megérkezett a legfrissebb fertőző mételybomba. A költő ismét egy újabb szintet süllyedt. Eddig minden verse csak sokkal volt rosszabb annál, mint amire előzőleg számítottam, de ez a mostani annyival sokkalta sokkal rosszabb, hogy anyám már maga kérte, hogy tiltsam el tőle. Nem vagyok híve a kataklizmáknak, de ha egy esetleges világégés garantálni tudná a Frady művek irreverzibilis enyészetnek adását, akkor komolyan megfontolandónak tartanám a lehetőséget.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az eldologiasodás rabságából történő csigagyorsaságú menekülést ilyen könnyed nyögvenyeléssel megénekelni csak Frady Endre tudja, de ő is csak korunk legerősebb tudatmódosítója, az igazságot csak nyomokban tartalmazó köztévéhíradók hatására. A heurisztikus valóságismeret hálójában vergődő költő biztos kézzel bizonytalankodik a lábszagú légvárak vasbeton pókhálójában. Az elefántcsonttornyi csigaházában vergődő olvasó kifelé nevet, de befelé ordítva sír a vén tél giccsképén, de Rejtő óta tudjuk, hogy nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért. Noch dazu, a nyikhaj nyár még giccsesebb lenne.” /Dr. Tannenbaum Tiborné Bőzendorfer Butélia, a Hunyorgó Hónaljak c. irodalmi háttérmagazin frontembere/

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a "valóság" maga? 
Nem volna szép, ha földön folyna
gondolatom folyama.

Csigám lassan elszivárog,
nem lógok a tények tején,
hörpintsél Frady világot,
saját lényekkel, ahogy én.

(Tribute to J.A.)

Mert mivégre vagyunk is itt a Földön/földön? Puszta lét, mentális vegetáció, kitaposott autópályák, kockázatmentes nyárspolgári sablongondolatok?! Piha!!! Akció vs. dráma, lendület vs. perdület, értelem vs. érzelem, szotyi vs. tökmag, metabolizmus vs. metamorfózis, sport vs. labdarúgás, plasztik vs. lasztik! Mindez egy helyen! NEM! Nem a Blikk mai számában, hanem a legfrissebb, tőről metszett, echte ungarische Frady Dada Endre opuszban! Tessék, csak tessék, óriási szenzáció!" /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Olyan ritkán írnak rólunk, csigahörcsögökról verset, hogy ez akár tetszhetne is, de nem! Ha nem tévedek, akkor ez gáz! Márpedig én nem tévedhetek, hiszen tévedni emberi dolog, én viszont állat vagyok!” /Csigahörcsög Csárli, a Csigákat Átoperáló Kemény Népi Orvosok Rendjének Intelligens Szövetségének (CSÁKNORISZ) haszonélvezője/

„Egyszer találkoztam egy ilyen CSÁKNORISZ taggal, de amikor a szikéjével bele akart vágni az orromból kipöndörödő zöld csigák egyikébe, ledugtam a torkán a páros lábamat.” /Chuck Norris/

2015. január 16., péntek

Kisfiúcska

Mikor kisfiúcska voltam,
Ritkán estem össze holtan,
Ha az apám dobta labdám
S így szólt: „Aztán el is kapd ám!”

El is kaptam tök ügyesen,
Mint a kisbaba a gyesen
Lévő édesanyja csecsét
(Cenzorkézben NEM ENG.! pecsét

Emelkedik s fog a szimat…)
Vezetgettem nagy lasztimat,
S neki is eredtem, uccu,
Majdnem úgy, mint Bozsik Cuccu!

Nem NB jött, csak a BLASZ I.
Ez is jó, mint főtt marhaszegy,
Ha ez, mi az emberé lett...
Kisfiúcska, szép az élet!

„Gyermekkorom címmel megjelent az egykori gulyáskommunista Frady Endre önéletrajzi ihletésű verseskötete, melyet a szerzőről készült korabeli fotók tesznek elviselhetetlenné.” /The New York Times/

„Cuccu?! Hej, az anyád mindenit, te gyógyigric, hát még a Bozsik Cucu becenevét se tudod rendesen leírni?! Fejbe szabadrúgjalak, te madár?! Te se a versírásból fogsz megélni, ugye? Ja kérem, kis pénz, kis költő, nagy pénz, nagy költő!” /Puskás Öcsi/

„Az élete dele után szundikáló költő a múlt ifjúság tündértaván remegő álomkép és a félresiklott élet rögvalósága közé pontonhídként beúszatott verslábakon történő átkeléssel igyekszik összekötni az igazat a valóval. Az embernek leosztott sorsot jelképező főtt marhaszegy piedesztálra emelése a léte iszapjában megelégedéssel dagonyázó poéta nosztalgikusan optimista önszintézise. Igazi NB I-es katarzislíra!” /Kovács Eksztatika, eksztázis kutató és a Radikális Rímlebeny c. irodalmi magazin főszerkesztője/

„A szimatom most sem csalt, ezúttal is a költőre oly jellemző semmi köré történő nagy fenék kerítés minősíthetetlennek minősített esetével állunk szemben, mely ráadásul szakirodalomként kizárólag a Magyar Helytelenírás Szabályaira támaszkodik, de arra is erősen bicegve. NEM ENG.!!!” /Totyak Tompánc, főcenzor és rágcsálóirtószer díler/

„Adjátok vissza a szegyeimet! Tűzzel-Wassal edzett szarvakkal öklelem a Groupama Gerzsonról elnevezett Albert Stadion vénaszkenneréig azt a gyászhuszárt, aki csak egy pillantással is potenciális estebédként mer rám tekinteni! Múúúúú!!!” /Riska, felbőszült marhanő/

„Hinnye a szakramentális kirelejzumát, hogy állítólag a BLASZ I-ben focizott ez az x-lábú szerencsétlenség és én nem tudok róla?! Nem emlékszem, hogy valaha is megvesztegetett volna, pedig a bundameccsek nyolcvan százalékán én fütyültem. Ó, hogy az a magasságos kaporszakállú … (füttyszó) …” /Blasz Fémia, BLASZ I-es játékvezetőnő és Anonim Ateista páholynagymester/

„Fémia gyermekem, ha a Fiam nem halt volna meg érted is, akkor most hajba kapnál egy mennydörgős villámcsapást! Ha megtérsz, akkor viszont megbocsájtom még azt a rengeteg téves tizenegyesedet is, amik nem az anyagi érdekeltségedből, hanem szimplán a tehetségtelenségedből adódtak! Alázatos lélekkel inkább bűnlajstromot vezess, ne meccset!” /az Úr/

„Ilyen verssel még a mirelit marhaszegyek szellemi paralimpiáján sem lehetne labdába rúgni. Anyám szerint a költő csúnya kisgyereknek még szép volt, de a lábaiban már akkor is benne volt az X-faktor. Mindig is sejtettem, hogy Frady Endre egyesíti magában a jajlila ködköltészet és a bulvárcelebritás összes hátrányát. Duplanulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban nekem is volt labdám, de egy mozdulattal ízekre rúgtam.” /Chuck Norris/