Szökőcsiga

Kocsit húzna fogoly csiga,
Ám mert nincsen válla neki,
Lecsusszan róla az iga…
Tyű, de kiszabadul, de ki!

Fut a csiga, suhan némán,
Mögötte egy nyálcsík csillog,
S csigasintér kiált: „Né’ mán’,
Látszik rajt’ a csigabillog!”

Kövér sintér ugrik, uccu!:
„Elkapom, Istennek hála!”
Ám a karcsú, csíkos cuccú
Szökőcsiga gyorsabb nála.

Szökőcsiga tovább szökik,
Üres lelátókon telel,
S rég szétköpött szotyik-tökik
Rágtán gyomra romlik el-el…

Tribünre rúgott lasztik át-
-gyúrják arcát és a vén tél
Múltán így nyer arcplasztikát,
S onnantól már hörcsögként él.

„Phhh-fhhh… phhh-fhhh… Na, idehallgasson maga lázadó költőcske! Mivel úgy szörcsögök, mint egy bádoghörcsög, a maga versére hivatkozva állandóan zaklatnak az agresszív csigacsőszök és az alattvalóim a hátam mögött már csak puhatestű nagyúrnak neveznek! Megálljon csak, jön maga még az Erő sötét oldalának utcájába! Phhh-fhhh… phhh-fhhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Na, ne már, hogy egy puhatestű az apám!” /Luke Skywalker, jedi lovag/

„Luke, hű padavanom, ideje megtudnod a teljes igazságot! Apád eredetileg csigának született Anakyn Snailwalker néven. Amikor el akarták adni rabszolgának, meglógott a csigasorból és a nevét előbb Hamsterwalkerre, majd a világűrbe szökése után Skywalkerre magyarosította. A többi ma már történelem... Most pedig menj és oszlasd el a kételyeidet!” /Obi-Wan Kenobi, jedi mester/

„Eleinte biztos voltam benne, hogy utolérem azt a megbillogozott szökevényt, mert akkoriban még 9,5 perc alatt futottam a százat, de ő úgy száguldott, mintha teknősfogat húzná! Egy krokodilszempillantás alatt eltűnt a horizonton!” /Lajhár Leopold, nyugalmazott csigasintér/

„Menetrendszerűen megérkezett a legfrissebb fertőző mételybomba. A költő ismét egy újabb szintet süllyedt. Eddig minden verse csak sokkal volt rosszabb annál, mint amire előzőleg számítottam, de ez a mostani annyival sokkalta sokkal rosszabb, hogy anyám már maga kérte, hogy tiltsam el tőle. Nem vagyok híve a kataklizmáknak, de ha egy esetleges világégés garantálni tudná a Frady művek irreverzibilis enyészetnek adását, akkor komolyan megfontolandónak tartanám a lehetőséget.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az eldologiasodás rabságából történő csigagyorsaságú menekülést ilyen könnyed nyögvenyeléssel megénekelni csak Frady Endre tudja, de ő is csak korunk legerősebb tudatmódosítója, az igazságot csak nyomokban tartalmazó köztévéhíradók hatására. A heurisztikus valóságismeret hálójában vergődő költő biztos kézzel bizonytalankodik a lábszagú légvárak vasbeton pókhálójában. Az elefántcsonttornyi csigaházában vergődő olvasó kifelé nevet, de befelé ordítva sír a vén tél giccsképén, de Rejtő óta tudjuk, hogy nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért. Noch dazu, a nyikhaj nyár még giccsesebb lenne.” /Dr. Tannenbaum Tiborné Bőzendorfer Butélia, a Hunyorgó Hónaljak c. irodalmi háttérmagazin frontembere/

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a "valóság" maga? 
Nem volna szép, ha földön folyna
gondolatom folyama.

Csigám lassan elszivárog,
nem lógok a tények tején,
hörpintsél Frady világot,
saját lényekkel, ahogy én.

(Tribute to J.A.)

Mert mivégre vagyunk is itt a Földön/földön? Puszta lét, mentális vegetáció, kitaposott autópályák, kockázatmentes nyárspolgári sablongondolatok?! Piha!!! Akció vs. dráma, lendület vs. perdület, értelem vs. érzelem, szotyi vs. tökmag, metabolizmus vs. metamorfózis, sport vs. labdarúgás, plasztik vs. lasztik! Mindez egy helyen! NEM! Nem a Blikk mai számában, hanem a legfrissebb, tőről metszett, echte ungarische Frady Dada Endre opuszban! Tessék, csak tessék, óriási szenzáció!" /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Olyan ritkán írnak rólunk, csigahörcsögökról verset, hogy ez akár tetszhetne is, de nem! Ha nem tévedek, akkor ez gáz! Márpedig én nem tévedhetek, hiszen tévedni emberi dolog, én viszont állat vagyok!” /Csigahörcsög Csárli, a Csigákat Átoperáló Kemény Népi Orvosok Rendjének Intelligens Szövetségének (CSÁKNORISZ) haszonélvezője/

„Egyszer találkoztam egy ilyen CSÁKNORISZ taggal, de amikor a szikéjével bele akart vágni az orromból kipöndörödő zöld csigák egyikébe, ledugtam a torkán a páros lábamat.” /Chuck Norris/