2015. október 20., kedd

Születésnapomra

Ötven (jaj!) éves lettem én,
meglepetés ül más szemén:
„Atya
gatya!

Tök öreg már e vén szivar,
rég volt, hogy teste épp ivar-
-érett-
-é lett!”

Azt mondják rólam: „Ő tetem!”,
még sincs (s nem is lesz?) kötetem
soha,
noha

verseket írok tonnaszám
hiába. Feddne s róna szám:
„Kinek?!
Minek?!”

Igaz, mit Puzsér mondogat,
nem hagyott rajtam foltokat
Múzsa
rúzsa?

Satnyul bár rajtam sok izom,
költészet helyett focizom,
csontom
rontom.

Fájogat mindkét vádlikám,
focitudásom kopik ám:
Plasztik
lasztik

pattannak tőlem el (hova?!),
nem vagyok futball-jehova,
én a
béna.

Sebaj, szeret két gyerekem
s nejem - megmondta kereken.
Ha kő’,
vak ő?!

Nem vakság, hanem szerelem!
Lelkemet ezzel szerelem
s felem-
-elem.

Felemelt lelk’kel verselek,
de ezt nem fogják emberek
taní-
-tani.

„Nem szégyelled magad, te Frady! A forgás közbeni centrifugális erőtől kirepült fogaim kopogtatnak a koporsóm belső falán! Ugye milyen nehéz ilyen címmel és ebben a stílusban jó verset írni? Sajnos neked ezúttal sem sikerült! Hagyd a verselést másra és mars föl a padlásra!” /József Attila/

„Jaj, Attila, ne cikizd már! Ő ennyit tud. Lehet, ha te is megérted volna az ötvenet, akkor aggkori szenilitásodban te is ilyen vérciki klapanciákat gründoltál volna össze. Barguzinban már nekem is csak csasztuskákra meg élmunkadalokra futotta.” /Alekszander Petrovics alias Petőfi Sándor, magyar-orosz két tannyelvű poéta/

„Boldog születésnapot kívánok, gyermekem! Ha neked csak 90 év adatott, akkor most a második félidő elején jársz. Ha az Úr még ad kétszer 15 év hosszabbítást, akkor elérheted a bibliai felső határt, a 120 esztendőt és saját kormozott szemüvegeddel láthatod a 2081-es teljes napfogyatkozást. Jó kis meccs lesz! Már eddig is az volt, ugye?” /Ferenc pápa/

„A költő ismét olyat tett az asztalra, amitől felszakadt a terítő és berobbantak a bundáskenyerek! A lírai felhangokkal megpendített valóságillatú könnyed lábvízlíra mélyen gyökerező rögvalóság elemekkel szidolozza ki a fogékony lelkek emelkedettségre vágyó eredendő csitíthatatlan szenzibilitását. A líraleopárd ismét fojtogató könnyedséggel csillogtatta meg oroszlánkörmeit! Tyű, de magam alá izzadtam!” /Szattyán Szittyáné Görcs Gizella, magyartanár és maszek műkörmös/

„Én ugyan ilyet sosem mondtam, de kétségtelem, hogy Frady Endrét a Múzsa homlokon csókolás helyett inkább másfél fordulásból fejbe rúgta. Anyámnak kifejeztem a hálámat, hogy kilenc évvel később szült, mint Frady Endrét a saját anyja, így matematikailag komoly esélyem van, hogy túlélem, és lesznek olyan éveim, amikor már nem kell 1-2 naponta újabb dögkút szagú rémförtelmekkel szembesülnöm.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én ugyan nem tartok senkitől, de ha netalán egyszer verset írnék, akkor azt nem Mr. Puzsér jelenlétében szeretném először felolvasni. Még olyat találna mondani, ami miatt ki kellene rúgnom a fejét az arcszőrei közül.” /Chuck Norris/

„Jó kis tribjúttu vers. Már megérte a megboldogultnak műfajt teremteni. Kifejezetten fekszik Neked ez az önirónikus, kámingáutos rímzsonglőrködés. Van is az arcpoétikátokban közös vonás, nem Te tehetsz róla, hogy az 50. szülinapján ő már 18 éve posztumusz volt. Amúgy Attila fizikatanára is foroghat, centrifugális erő ugyanis nem létezik. A körpályát éppen a kör középpontja felé mutató centripetális erő hiánya miatt hagyják el a fogai. Te viszont maradj még a pályán, Isten éltessen bis hundert und zwanzig, ahogy pestiesen mondom. :)))” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

2 megjegyzés:

  1. Boldog születésnapot kívánok és gratulálok a blogodhoz! Szeretettel: Katalin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen mindkettőt! :)))
      Szepy (Frady) a Zalkotó :)

      Törlés