Mákony

Erdőbe, ha mákony zúdul,
Királytigris gágog lúdul,
Ékszerteknős medvét rugdal,
Nyúlzugokból zúg a zugdal,
Éti csiga kerget pumát,
Csőgilisztán folyik rum át,
Lombok fölött vadkan köröz,
Tigrist fal fel csont és bőr őz,
Tölgyön fagyal nő, nem magyal,
Rinocéroszt mókus agyal,
Csalánban víg cápa gurul,
Szöcske tápja acélturul,
Fákon délen nő a moha,
Méhnek kockás a potroha,
Gólyapárt ver béka ifi,
Bőregeret ráz a wifi,
Ürgelyukból sör tör elő,
Orvvadászt két lepke lelő,
Nyájas jeti köszön: Szia!,
Nem szemetel senki fia…

S stadion nő gomba helyén?!
Tyű, mán józanodok, sej én?!

„Merjünk nagyot álmodni, kedves barátaim! A költő polgártárs, bár mély nemzeti álomba merült, mégsem álomvilágban él, amikor stadionokat vizionál kinőni a realitás talajából. A szél ugyan keletről fúj, de nyugat felé tart. Ha nem hunyászkodunk meg előtte, akkor a nemzet vitorlájába fogva odajutunk, ahová tartozunk és ahol már nagyon várnak minket, a megmentőket. Mi vagyunk a legyengült immunrendszerű Európa C vitaminja! Remélhetőleg bevesznek! Éljenek a mákonyos légvárak! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„ Szia?! Miii?!  Hrrrr!!! Grrrr!!! Nyam-nyam!!! Böff!!!” /a mákonymámorból kijózanodott jeti/

„Sokat gondolkodtam, hogyha egy bombatalálatot kapott pöcegödör verset írna, az milyen lenne. Anyám szerint a fentinél valamivel jobb, de ő nem mérvadó, mert nekik mindig is angolvécéjük volt. Szerintem az olvasó pont ugyanilyen mértékben kapná a fekália fröccsöt. Köszönöm, hogy megtudhattam! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, mi van költő úr?! Orbitális ópium mámorában nekiment annak a fának, amitől meglátta az erdőt?  Ez a vers olyan, mintha belehányt volna a cipőjébe, igazi csuka fogta róka. NEM ENG.!” /Totyak Tumorcz, nyugalmazott sintér és a János Kórházi Vigyorgó harmadik emeleti főcenzorainak vezéralakja/

„Király a buli! Őrület ez a dallamvilág! Imádom az ultrarövidhullámot! Éljen DJ Wifi!” /Batman, a denevérember/

„Mit szed, költő úr! Ha elmulasztja az éhségérzetet, én is kérek belőle egy nagyobb adagot, plusz repetát!” /Ínség Imola, középiskolai jógatanár/

„Nincs annyi mákony a világon, hogy én ne szemeteljek!” /senki fia/

„Még egy eldobott galacsin, és úgy lefejellek, hogy az agyad dugaszolja el a vastagbeledet!” /Chuck Norris/

Varázslat

Slöményi néni latba vetette magát, ám mivel ez a lat egy varázslat volt, az idős asszony abban a szempillantásban latra vetett halként tátogott a 17,5 grammos súlymértéken.
Egy arra járó tigriscsíkos kandúr – aki egyébként eredetileg Tracsmagi bácsi volt, a nyugdíjas hacker, ám pár perccel korábban őt is megtréfálta egy varázslat – már-már majdnem bekapta, amikor Jan Vennegoor of Hesselink – egy harmadik varázslat hatására épp hétfejű sárkányként – tüzet okádva megakadályozta nyers halfogyasztást:
- Mégis a grillezett étel az igazi, nem? – kérdezte a jóllakott kandúrtól, majd őt is megsütötte és mind megette.
- Hol van a három varázslatom? Sárkány úr, nem látta a varázslatjaimat? – fordult a helyszínre siető Dr. Óz a zabáló hétfejűhöz.
- Mmmm… nymmm... hmmm…- válaszolta tele szájjal a volt Jan Vennegoor of Hesselink.
- Áhááá, most épp nem tudsz tüzet okádni! – kiáltotta Dr. Óz és csomót kötött a sárkány mindhét nyakára. – Látod, hogy nem kéne annyit zabálnod?! Dagadt vagy, diétázzál!
A sárkány nem válaszolt, mert időközben légszomjanhalt. Dr. Óz fejét csóválva elsietett a helyszínről. Ahogy ment, mendegélt – hát, uramfia! – egyszer csak ott állt előtte mind a három varázslat. Együtt 52,5 grammot nyomtak, ami ezen a szélességi körön 0,515 Newton súlynak felelt meg.

- Mit kezdjek egy fél Newtonnal? – kesergett a kerekítés után, de ekkor megérkezett Newton második fele és a két fél egymáshoz tömegvonzódott.
- Hű, az a lezuhanó alma szépen kettéhasított! Na, de most már minden rendben! Szeretné megismerni mind a négy főtételemet?
- Persze! – Dr. Óz szájában összefutott a nyál. – Már percek óta semmi diétásat nem ettem, alig várom már, hogy főtt étel legyen a hasamban!
- Marha! – bőgte Newton és hozzávágta Dr. Ózt a három varázslathoz. Dr. Óz ekkor alföldi szürkemamuttá vált és rögvest kihalt.
- Hja, egyszer mindannyian meghalunk! – bölcselkedett elmélázva Isaac Newton és ahogy mondta, úgy is tett. Szép temetése volt és hamarosan ugyanolyan híres maradt, mint amilyen korábban is volt.
Ezért van az, kedves gyerekek, hogy személyesen egyikünk sem találkozik soha se Newtonnal, se pedig Tracsmagi bácsival, a nyugdíjas hackerből lett félig emésztett tigriscsíkos sült macskával.
Ja, még annyit, hogy a súlyfelesleget sose számoljátok kiló helyett latban, mert állati nagy mérőszámok tudnak kijönni ám! Ha pedig a latotok esetleg varázslat lenne, akkor magatokra vessetek, ha véletlenül rávetitek magatok!
Mákonymokány!