Latolgatva ráz lat:
- Vers ez vagy csak vázlat?!
Agyad préselt nyirka
Irka-e vagy firka?!
Olvasóhad térdi
Rúgások közt kérdi:
- Költőfeji szűk ész
Szerint eme mű kész?!
- Nem a mű a kész, én.
Alkotás e részén
Elhagyott az ihlet.
Ne latolgass, ah, lat!
(a kézirat és az író-olvasótábor találkozó itt megszakadt, már csak tompa puffanások hallatszanak…)
„Könyörgöm, akasszuk fel! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Üsd ki, üsd ki! Még, még, még, ennyi nem elég! Földet rá, földet rá!” /a nekihevült olvasótábor/
„Frady Endrét vágyom nagyon
Ütlegelni rögvest agyon!
Habár neki nincs is agya,
Úgyhogy verje meg a ragya!”
/Újpesti Barnabás, betanított cérnavég nyálazó és amatőr kortárs költő/
„A sokat tűrt olvasótábor kriminalizálása innen nézve kinemkényszerített hibának tűnik, de Endre versei kifürkészhetetlenek. Neves irodalomesztéták talán a rendületlen lojalitás, és a minőség iránti éhség tesztelésének neveznék ezt a jelenséget, de hát mindenkinek élni kell valamiből.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„What a ***??? Nem tudom mit használsz, de le kéne jönni a szerről... Már az első sor egy komoly mélyütés, de a vers ezt a keménységet hozza végig. K.O. Kiégtem...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Kérem, én ártatlan vagyok! Az én testalkatommal hogyan is tudnék rázva bántalmazni egy jóhús-bővér költőt?! Latolgatom egy per lehetőségét…” /egy lat azaz tizenhét egész öttized gramm/
„Latol?! Lökjétek a padlóla, de nagyon dulván! Utána meg feszítsétek kelesztle, mint a názáleti Blájent!” /Poncius Pilátus, Jeluzsálem lómai helytaltója/
„Szegény kicsi lat rína,
Ha elnyelné latrina.”
/Emtéká Etele, mobilvécé díler és betanított kortárs költő/
„Mi ez a csődület, költő úr?! Mit művelt már megint?! Több olvasója is feljelentette, hogy az arcával megütötte az öklüket, a gyomorszájával a térdüket, a sípcsontjával a lábfejüket és a hátával összetörte többek botját és járókeretét! Miért nem figyelmeztette őket előre, hogy a verse a közrend és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz?! Na, eleget kérdeztem, most már ütök!” /Csávás Kálmán nagynagy, az Önveszélyes Költőket Összecsináltató Liga (ÖKÖL) lesújtási főparancsnoka/
„Latolgató című versében a hezitációs tanfolyamot végzett költő a műve teljessége feletti kételyeit latolgatva fordul az olvasóhoz, ám a segítő kezek a komfortzónába behatolva jajlilán fájó nyomot hagynak nemcsak a költő külcsínén, hanem azt átütve a belbecsében is. A versvégi váratlan kancsal rímpárt már a fal adta, miután a költő feladta. A hirtelen deheroizáció következtében a költő nem lassan és éhen, hanem gyorsan és a poézis csatamezején halt meg. Persze nem igazán, mert a költők halhatatlanok. Vége az órának. Tud valaki adni a tízóraijából?” /Csontváz Csabáné Koplaló Katinka, középiskolai magyartanár és amatőr éhezőművész/
„Frady Endre kihívta maga ellen az irodalmat és az irodalom visszavágott! Anyám ernyője ugyan ripityára tört ennek a roggyant ripőknek a lapockáján, de mégsem szomorú, mert szerinte még mindig jobb bőrré ázni, mint engem megőrülni látni. Most végre örülni lát. Igaz, hogy Frady Endre is örvend, de ő csupán közutálatnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Én sosem latolgatok. Amikor az Úr szólt, hogy legyen világosság, egy rúgással felkeltettem a Napot.” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lat. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. május 11., péntek
2016. június 21., kedd
Lámpaláz
Felkapcsoltam máma este
S forró lett a lámpám teste.
Megmértem, hogy van-e láz ott,
Ám a lámpa kézen rázott!
Udvarias kézrázása
Nyomán immár egész más a
Karom, mivel szénné égett.
Priznic kéne hűtés végett.
Vizet öntök, jön a zárlat,
Széjjelégő hamvam pár lat.
Attól tartok, porrá aláz
Engem ez a blőd lámpaláz.
„Mi van, idióta úr, vízzel akarta lehűteni az égő égőt, oszt’ porig égett?! Azt hiszem önt is fel fogják terjeszteni posztumusz Darwin díjra! Mert megérdemli! Amúgy a verse NEM ENG.!” /Volt Vendel, a Fáziskésés Ebgondolat c. kutyabarát villanyszerelési magazin főcenzora/
„Egyetlen életben maradt szemtanúként el kellene mondanom, hogy mi történt, de ennyi ember előtt szégyellem magam. Kicsit félszeg vagyok.” /Lámpa Lázár, világító szerkezet/
„Mióta kettétörtem én is fél szeg vagyok.” /egy fél szeg/
„Én is.” /a szeg másik fele/
„Pedig fő az egészszeg!” /egy egész szeg/
„A költő a tőle megszokott, sőt már-már megkövetelt szellemképes szócsavarokkal, anakronisztikus képzavarokkal, futurisztikus rímálmokkal és determinisztikus ritmus revelációkkal tűzdeli tele az amúgy ezek nélkül is a teljesség és teltség érzetét keltő lelki kül- és beltéri balladáját, melyet az ilyenkor szükséges homály leng körül. A személyes tragédia önfeledt megélése karizmát kölcsönöz a valódi vészben lángra lobbant művész szénné égett satnya karizmának. Ez a mű tökéletesen pótolja az esetleges nemléte okozta hiányt!” /Bicepsz Béláné Jajlila Julilla, középiskolai magyartanár és szabadidős személyi edző/
„Jaj, anyám, nézd inkább a vérengző Szulejmánt és ide ne gyere, mert ennek az ótvaros szennypoézisnak egyetlen sorától is megháborodna a békében megőszült nyugdíjas lelked! Ennek az idefröccsent kloákalírának visszafelé olvasva ugyanannyi értelme – értelme?!?!?! – mint előre:
.zálapmál dőlb a ze megnE
zála árrop ,kotrat lóttA
.tal ráp mavmah őgélejjézS
,talráz a nöj ,kötnö teziV
.ttegév sétűh enék cinzirP
.ttegé énnézs levim, moraK
a sám zsége rámmi námoyN
asázárzék sairavdU
!ttozár nezék apmál a mÁ
,tto zál e-nav ygoh ,metrémgeM
.etset mápmál a ttel órrof S
etse amám matloscpakleF
Na, ugye, nem megmondtam?! Ebbe a zsigernyálas óborzalomba talán még maga Chuck Norris is belepusztulna!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nana, Robikám, nana! El ne vesd a sulykot, mert ott termek ízibe’ és lereszellek a mellszőrzetemmel!” /Chuck Norris/
S forró lett a lámpám teste.
Megmértem, hogy van-e láz ott,
Ám a lámpa kézen rázott!
Udvarias kézrázása
Nyomán immár egész más a
Karom, mivel szénné égett.
Priznic kéne hűtés végett.
Vizet öntök, jön a zárlat,
Széjjelégő hamvam pár lat.
Attól tartok, porrá aláz
Engem ez a blőd lámpaláz.
„Mi van, idióta úr, vízzel akarta lehűteni az égő égőt, oszt’ porig égett?! Azt hiszem önt is fel fogják terjeszteni posztumusz Darwin díjra! Mert megérdemli! Amúgy a verse NEM ENG.!” /Volt Vendel, a Fáziskésés Ebgondolat c. kutyabarát villanyszerelési magazin főcenzora/
„Egyetlen életben maradt szemtanúként el kellene mondanom, hogy mi történt, de ennyi ember előtt szégyellem magam. Kicsit félszeg vagyok.” /Lámpa Lázár, világító szerkezet/
„Mióta kettétörtem én is fél szeg vagyok.” /egy fél szeg/
„Én is.” /a szeg másik fele/
„Pedig fő az egészszeg!” /egy egész szeg/
„A költő a tőle megszokott, sőt már-már megkövetelt szellemképes szócsavarokkal, anakronisztikus képzavarokkal, futurisztikus rímálmokkal és determinisztikus ritmus revelációkkal tűzdeli tele az amúgy ezek nélkül is a teljesség és teltség érzetét keltő lelki kül- és beltéri balladáját, melyet az ilyenkor szükséges homály leng körül. A személyes tragédia önfeledt megélése karizmát kölcsönöz a valódi vészben lángra lobbant művész szénné égett satnya karizmának. Ez a mű tökéletesen pótolja az esetleges nemléte okozta hiányt!” /Bicepsz Béláné Jajlila Julilla, középiskolai magyartanár és szabadidős személyi edző/
„Jaj, anyám, nézd inkább a vérengző Szulejmánt és ide ne gyere, mert ennek az ótvaros szennypoézisnak egyetlen sorától is megháborodna a békében megőszült nyugdíjas lelked! Ennek az idefröccsent kloákalírának visszafelé olvasva ugyanannyi értelme – értelme?!?!?! – mint előre:
.zálapmál dőlb a ze megnE
zála árrop ,kotrat lóttA
.tal ráp mavmah őgélejjézS
,talráz a nöj ,kötnö teziV
.ttegév sétűh enék cinzirP
.ttegé énnézs levim, moraK
a sám zsége rámmi námoyN
asázárzék sairavdU
!ttozár nezék apmál a mÁ
,tto zál e-nav ygoh ,metrémgeM
.etset mápmál a ttel órrof S
etse amám matloscpakleF
Na, ugye, nem megmondtam?! Ebbe a zsigernyálas óborzalomba talán még maga Chuck Norris is belepusztulna!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nana, Robikám, nana! El ne vesd a sulykot, mert ott termek ízibe’ és lereszellek a mellszőrzetemmel!” /Chuck Norris/
2013. április 19., péntek
Varázslat
Slöményi néni latba vetette magát, ám mivel ez a lat egy varázslat volt, az idős asszony abban a szempillantásban latra vetett halként tátogott a 17,5 grammos súlymértéken.
Egy arra járó tigriscsíkos kandúr – aki egyébként eredetileg Tracsmagi bácsi volt, a nyugdíjas hacker, ám pár perccel korábban őt is megtréfálta egy varázslat – már-már majdnem bekapta, amikor Jan Vennegoor of Hesselink – egy harmadik varázslat hatására épp hétfejű sárkányként – tüzet okádva megakadályozta nyers halfogyasztást:
- Mégis a grillezett étel az igazi, nem? – kérdezte a jóllakott kandúrtól, majd őt is megsütötte és mind megette.
- Hol van a három varázslatom? Sárkány úr, nem látta a varázslatjaimat? – fordult a helyszínre siető Dr. Óz a zabáló hétfejűhöz.
- Mmmm… nymmm... hmmm…- válaszolta tele szájjal a volt Jan Vennegoor of Hesselink.
- Áhááá, most épp nem tudsz tüzet okádni! – kiáltotta Dr. Óz és csomót kötött a sárkány mindhét nyakára. – Látod, hogy nem kéne annyit zabálnod?! Dagadt vagy, diétázzál!
A sárkány nem válaszolt, mert időközben légszomjanhalt. Dr. Óz fejét csóválva elsietett a helyszínről. Ahogy ment, mendegélt – hát, uramfia! – egyszer csak ott állt előtte mind a három varázslat. Együtt 52,5 grammot nyomtak, ami ezen a szélességi körön 0,515 Newton súlynak felelt meg.
- Mit kezdjek egy fél Newtonnal? – kesergett a kerekítés után, de ekkor megérkezett Newton második fele és a két fél egymáshoz tömegvonzódott.
- Hű, az a lezuhanó alma szépen kettéhasított! Na, de most már minden rendben! Szeretné megismerni mind a négy főtételemet?
- Persze! – Dr. Óz szájában összefutott a nyál. – Már percek óta semmi diétásat nem ettem, alig várom már, hogy főtt étel legyen a hasamban!
- Marha! – bőgte Newton és hozzávágta Dr. Ózt a három varázslathoz. Dr. Óz ekkor alföldi szürkemamuttá vált és rögvest kihalt.
- Hja, egyszer mindannyian meghalunk! – bölcselkedett elmélázva Isaac Newton és ahogy mondta, úgy is tett. Szép temetése volt és hamarosan ugyanolyan híres maradt, mint amilyen korábban is volt.
Ezért van az, kedves gyerekek, hogy személyesen egyikünk sem találkozik soha se Newtonnal, se pedig Tracsmagi bácsival, a nyugdíjas hackerből lett félig emésztett tigriscsíkos sült macskával.
Ja, még annyit, hogy a súlyfelesleget sose számoljátok kiló helyett latban, mert állati nagy mérőszámok tudnak kijönni ám! Ha pedig a latotok esetleg varázslat lenne, akkor magatokra vessetek, ha véletlenül rávetitek magatok!
Mákonymokány!
Egy arra járó tigriscsíkos kandúr – aki egyébként eredetileg Tracsmagi bácsi volt, a nyugdíjas hacker, ám pár perccel korábban őt is megtréfálta egy varázslat – már-már majdnem bekapta, amikor Jan Vennegoor of Hesselink – egy harmadik varázslat hatására épp hétfejű sárkányként – tüzet okádva megakadályozta nyers halfogyasztást:
- Mégis a grillezett étel az igazi, nem? – kérdezte a jóllakott kandúrtól, majd őt is megsütötte és mind megette.
- Hol van a három varázslatom? Sárkány úr, nem látta a varázslatjaimat? – fordult a helyszínre siető Dr. Óz a zabáló hétfejűhöz.
- Mmmm… nymmm... hmmm…- válaszolta tele szájjal a volt Jan Vennegoor of Hesselink.
- Áhááá, most épp nem tudsz tüzet okádni! – kiáltotta Dr. Óz és csomót kötött a sárkány mindhét nyakára. – Látod, hogy nem kéne annyit zabálnod?! Dagadt vagy, diétázzál!
A sárkány nem válaszolt, mert időközben légszomjanhalt. Dr. Óz fejét csóválva elsietett a helyszínről. Ahogy ment, mendegélt – hát, uramfia! – egyszer csak ott állt előtte mind a három varázslat. Együtt 52,5 grammot nyomtak, ami ezen a szélességi körön 0,515 Newton súlynak felelt meg.
- Mit kezdjek egy fél Newtonnal? – kesergett a kerekítés után, de ekkor megérkezett Newton második fele és a két fél egymáshoz tömegvonzódott.
- Hű, az a lezuhanó alma szépen kettéhasított! Na, de most már minden rendben! Szeretné megismerni mind a négy főtételemet?
- Persze! – Dr. Óz szájában összefutott a nyál. – Már percek óta semmi diétásat nem ettem, alig várom már, hogy főtt étel legyen a hasamban!
- Marha! – bőgte Newton és hozzávágta Dr. Ózt a három varázslathoz. Dr. Óz ekkor alföldi szürkemamuttá vált és rögvest kihalt.
- Hja, egyszer mindannyian meghalunk! – bölcselkedett elmélázva Isaac Newton és ahogy mondta, úgy is tett. Szép temetése volt és hamarosan ugyanolyan híres maradt, mint amilyen korábban is volt.
Ezért van az, kedves gyerekek, hogy személyesen egyikünk sem találkozik soha se Newtonnal, se pedig Tracsmagi bácsival, a nyugdíjas hackerből lett félig emésztett tigriscsíkos sült macskával.
Ja, még annyit, hogy a súlyfelesleget sose számoljátok kiló helyett latban, mert állati nagy mérőszámok tudnak kijönni ám! Ha pedig a latotok esetleg varázslat lenne, akkor magatokra vessetek, ha véletlenül rávetitek magatok!
Mákonymokány!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)