Hogyha megtámad a sipoly,
Koloproktológus sípolj
S piros lapot mutass neki,
Éles szikéddel metszve ki!
Vágott végbél ritkán rikkant
Megríkatván másszor víg kant,
Kinek alfele fáj vadul,
Mint a bélfelkelés, ha dúl.
Alfeleim latiátok
Szümtükkel isapur átok
Buabele nyuhhadását,
Amint srég belemen ás át!
Szikétől, ha megtisztul a
Sipolyozott bélfisztula,
Ágytálba hullt ego romok
Között fáj, ha fekve nyomok.
„Patrząc na ten werset Bałem czytanie przetoki - Vistula wierszyk kilka, ale na szczęście poeta nie używać!” „A verset látva féltem, hogy fisztula – Visztula rímpárt fogok olvasni, de szerencsére a költő nem használta!” /Zbigniew Przetoka, gdanski középiskolai tanár és maszek hajóács/
„A kivándorlásból kikontraszlektált itthon ülő értelmiség beteg lelkét befogadó beteg teste a Homo Degenerens archetípusa, mely az ősmagyar pszeudo-gyógyítás porig alázó mechanizmusán át jut el az ágytál létre hajazó senki lét akármista nihilizmusába. A remek páratlan páros rímek duzzadt tályogként feszegetik a mű ülve nyomástól hasadozó kereteit. Megszabadulhatatlan evidencialíra!” /Brumm Brúnóné Dőre Dóra, veresegyházi magyartanár és amatőr maszek medveidomár/
„Na, mi van költő úr?! Csak nem fél, hogy alfélbe vágják és elfelejtik összevarrni, oszt’ egyszer csak alul kizuhan saját magából?! Hja, kérem, aki máshoz kínrímet vág, magába vágódik a bele! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és maszek hentes-mészáros/
„Nem én sípolok, hanem a tüdőm, mert az összes sipoly műtétet az ötödik emeleten végezzük és már hetek óta rossz a lift! Ráadásul a liftszerelőnk kivándorolt Rómába, ahol a vatikáni Páternoszter kft alkalmazottja és most ötször annyit keres, mint én! A helyette gazdaságilag bevándorló Juszuf viszont csak a repülő szőnyegekhez ért, az meg itt nincs, csak linóleum!” /Dr. Altáj Alfonz, koloproktológus/
„Szent bélcsavar, hát mi az elkorcsosult mélyrettenet ez?! Az irodalmi guanó tipikus esete! Mindig ilyesmi keletkezik, ha egy önjelölt költő a testének butábbik végét használja arra, hogy kigondolja, mit írjon az intelligensebb felének fájdalmáról. Anyám szerint a gyulladt fisztula nem annyira kellemetlen, ha se ülni, se állni, se feküdni nem akar az ember. Na, azt hiszem, itt az ideje elvennem tőle a levitációs varázskönyvét és ezzel a bélverssel együtt elégetnem, hogy isa pur és homu se maradjon belőlük! A költő pedig nyuhhadjon ki buabeleül!” /Puzsér Róbert, kritikus és vogymuk/
„Egyszer nekem is volt végbélsipolyom, de sarokkal kirúgtam a szájamon keresztül. Azóta féregjáratként kering a világűrben és lefejeli a szembejövő fekete lyukakat.” /Chuck Norris/
„Pfúj, költő úr, ez undorító! Éppen ebédelni készültem, de úgy elment az étvágyam, hogy kénytelen vagyok a patkányaimnak odaadni a frissensült denevéres hurkámat! /Vlad Tepes alias Drakula gróf/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Visztula. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Visztula. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. február 12., csütörtök
2012. szeptember 12., szerda
Boszorkánytalanítás
Rozsdás vasorr, seprűnyél,
Békaháj és bibircsók,
Vers-mesémből eltűnjél!
Nincs, ki téged kibír! Csók!
Kacag Julis s Jancsika,
Kis lepke mint kellék száll,
S rímként néz egy kancsiga,
Ám ő csupán mellékszál.
Jaj, de jó, hogy tisztul a
Sztorim s hídra míg a nép
Lép, csobog a Visztula…
RECCS! Mi ez?! A csiga pép?!
„Ez az! Végre hasznosan, végre munkában! Menni és taposni! Menetdal! Ütemre lépés! Három tenger! Szebb jövő!” /egy boldog cipőtalp/
„Védjük meg a bálnákat … ööö … izé, akarom mondani, a veszélyeztetett kancsigákat az elmeháborodott fűzfapoéták habzó szájú önkényétől! Mindenki azonnal láncolja oda magát egy bálnához … ööö … izé, egy veszélyeztetett kancsigához! Én meg addig bekapok a garnélarákos szendvicskét.” /Dr. Heinz Hypocrite a Greenpeace főszakácsa/
„Egyáltalán nem tisztelt költő úr! A leghatározottabban tiltakozom! Nem elég, hogy csak mellékszál vagyok ebben az amúgy is silány minőségű, mondhatni bugyuta versben, ráadásul a hídra lépő tömeg még péppé is tapos! Ne lepődjön meg, ha hamarosan ajánlott levelet kap a puhatestű-ügyi ombudsmantól!” /Helix Pomatia/
„Most Wisła nie ma ślimaki!” / Dr. Zbigniew Flaki, ekspert ślimaki/
„Visztula hídon nincsenek csigák!” / Dr. Pacal Zbigniew, csigaszakértő/
„Nagyon jó itt lakni ebben a cuki-muki édi-bédi mézeskali házcsiban! Kár, hogy valami piros ruhás csajszi állandóan dörömböl, hogy engedjük be, mert itt akarja meglátogatni a nagyanyját! Sebaj, majd lelövetjük a vadásszal!” /Jancsi és Juliska/
„Hát kilakoltatnátok egy szegény vasorrú nyugdíjast a saját házából?! Máris elrepülök a seprűmön Sta… Strab… Srasz… mindegy, abba az emberi jogi bírságoldába! Lesz nemulass, hááhááhááááá!!!” /a vasorrú bába/
„Hát nem is tudom… Ez a több méter távolságból nézve külalakra versnek látszó tárgy közelebb menve már csupán egy Koppány vezérként szétesni akaró szótaghalmaz, melyet csak valamiféle ragacsos csigapép tart ideig-óráig egyben. Szívesen elszavaltatnám a szerzővel az ellenségeimnek! Jó anyám, miért nem tudtál engem egy másik évszázadba beleszülni?!” /Puzsér Róbert kritikus/
„Van egy álmom! A jövőben semmilyen bőrszínű költő nem ír majd ilyen óborzalmakat!” /Martin Luther King/
„Frady elítélt! Futás ííín-dul! Egy-két egy-két egy-két!” / Csávás őrmester, csillag börtön/
„Már megint mozog a föld…” / Galilei G. Lajos idült alkoholista/
Címkék:
boszorkány,
cipőtalp,
csiga,
Galilei,
Greenpeace,
híd,
Jancsi és Juliska,
mézeskalács házikó,
Puzsér Róbert,
vasorrú bába,
Visztula
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)