A következő címkéjű bejegyzések mutatása: forró aszfalt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: forró aszfalt. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 18., szerda

Nyári eső

Egy szemlengve vágtató csiga
Szemlengve vágtató csigák menekültek kifelé a forró Rasnyicki Jenő térről. Haslábukat égette az olvadt aszfalt, amibe nagy szerencséjükre az őket üldöző éhes nyugdíjasok botjai és járókeretei is beleragadtak. A tér közepén magasodó, lefűrészelt karú Rasnyicki Jenő szobor tövében izzadó vattacukor árus verejtékcseppjei a talajhoz érve bugyborékosan forrtak el. A gyíkok az árnyékba vonszolták magukat. Az országban narancs riasztás volt érvényben és a megriasztott narancsok remegve húzódtak vissza elsötétített hűtőházaikba.
Egy, csak egy legény állt talpon a vidéken, az Iszoda Rasnyicki Jenőhöz nevű talponálló falához támasztott Sanyi bá’, az öreg marós. Illetve, míg ezt megállapítottuk, közben ő is eldőlt, némi forró bitument fröccsentve a falon gőzölgő Rasnyicki Jenő emléktáblára.
Nyár volt.
Hirtelen eleredt az eső és úgy ömlött, mintha dézsából öntenék.
Abból is öntötték. Amióta ugyanis a távol-keletről ide nősülő Vu úr privatizálta a Rasnyicki Jenő Dézsa és Fabili Gyárat, az új Dézsa Vu Gyár rendszeresen ismétlődő reklámkampányt folytatott, melynek keretében nyaranta forró köztereket árasztott el hideg vízzel, telente pedig a hidegeket forróval.
A dézsából ömlő esőtől hirtelen megélénkült a Rasnyicki Jenő tér. A kapualjak és a környező utcák ontották magukból a hűs zuhanytól vidáman összesereglő embereket és a nedves tömeg – az általa letaposott csigák, nyugdíjasok, gyíkok és Sanyi bá’, az öreg marós kivételével – Vu úr megbízottjának vezényletével skandálni kezdett: „Dézsa Vu! Dézsa Vu!”
- Na, ilyet mintha már láttam volna valahol! – köpött egy féllitereset a feltápászkodó Sanyi bá’, az öreg marós és bebotorkált a Rasnyicki Jenőhöz címzett Iszodába.
Ezalatt kint, a Rasnyicki Jenő téren az önfeledt tömeg a vállára vette és királlyá koronázta Vu urat, majd az ő bölcs vezérletével tömegtermelésbe kezdve felvirágoztatta az országot, mely hamarosan dézsából öntött tejjel és mézzel folyó Kánaánhoz vált hasonlatossá. A fizetések és a nyugdíjak nőttek, a rezsi csökkent, majd végleg el is tűnt. Az oktatás és az egészségügy színvonala az egeket kezdte verdesni. A Rasnyicki Jenő Klinikán végrehajtották a világ első fejátültetését, a Rasnyicki Jenő Gimnázium tanulói pedig az összes PISA-felmérésen világelsőnek bizonyultak. Az anyák csodagyerekeket és hármas ikreket kezdtek szülni, a születéskor várható élettartam pedig 119 évre nőtt. A válogatott megnyerte a futball világbajnokságot, az örökifjú Uhrin Benedek pedig az Eurovíziós Dalfesztivált. A környező országok lakosai önként és dalolva adták be asszimilációs kérelmüket a Dézsa Vu Királyság okmányirodáin. A birodalom nőtt, az emberek pedig egészségesek voltak és boldogok.
Csak Vu úr volt szomorú és étvágytalan. Megállíthatatlanul fogyott és gyengült. Éjjelente álmatlanul hánykolódott baldachinos ágyán, mert senkitől sem kapott választ az őt kezdetektől gyötrő nagy kérdésre, melyet a halálos ágya mellett virrasztó hivatalos utókor később a híres utolsó mondataként is feljegyzett, nevezetesen:
Ki a búbánatos hódnyál az a Rasnyicki Jenő?!?!?!