A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eseget. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eseget. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. február 2., hétfő

Esik, esik...

Esik, esik, esik, esik,
Csupasz csigák csak keresik,
Hol hagytak el kvázi kókadt
Virágok közt házikókat?

Esik, esik, esik, esik,
Tócsa tükör-felszíne sík.
Mért nem abban nézi – talány –
Arcát meg a gilisztalány?

Esik, esik, esik, esik,
Ikes ige végén les -ik,
Mikor lesz a Nap oly nemes,
Hogy kisüt és eső nem es’?

   refr.:
   Esik eső, eseget,
   Aki magyar, les eget,
   Nap végre jelt sütik-e
   Forrón, mint kelt sütike?

Esik, esik, esik, esik,
Vitéz Báró Félhetessyk
Kardján oxidált a reve,
Nagy esőnek híg a leve.

Esik, esik, esik, esik,
Mondani ezt rükvercbe sikk:
Kise, kise, kise, kise,
Nem megy ki se így senki se!

   refr.:
   Esik eső, eseget,
   Aki magyar, les eget,
   Nap végre jelt sütik-e
   Forrón, mint kelt sütike?

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Ea56XVmlzu0

„Napközben süssön a nap, és éjjel essen az eső! Így az emberek is élvezik a szép napsütést, és a növények sem szomjaznak. Mindenki jól jár.” /M. András, a költő legállandóbb és legéjjeliőrellenesebb kommentelője/

„eM úr, maga tök kegyetlen!
Nem elég, hogy én egyetlen
Percet sem alhatok éjjel,
Ráadásul ázzak széjjel?!”
/Töklámpássy Kolompos, éjjeliőr és éjjeliedény feltöltő/

„eM úr, folyjon testem nedve
Egész napos hőgutába’,
S legyek olvadt csokimedve,
Aki büdös is és kába?!”
/Barna Brúnó, grizzlymedve imitátor/

„Nos, nem egy napi 350 mm-es monszunhoz szokott ember írta le ma ezeket a sorokat, viszont érezhetően nem esett nehezére. Nem esett tőle kétségbe, nem esett le az aranygyűrű az ujjáról, csak írta, ahogy jólesett, és ahogy esett, úgy puffant. Hát, valahogy így esett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, nem első eset,
Hogy egy versben eső esett,
S habár most tán túl jól esett,
Viszont mégis tök jólesett!”
/Szenteltvízi Szomor, esővízóraleolvasótábori lelkészmérnök/

„Ez a vers olyan, mintha az eső nemcsak esne, hanem gondolkodna is: csöpögő nyelvi játék, amelyben a gyerekvers ártatlansága és a nyelvtani önirónia kézen fogva csúszkál a pocsolyák peremén. Az „esik” mantrázása nem puszta ismétlés, hanem ritmikus makacsság: addig veri a fülünket, míg észre nem vesszük, hogy itt maga a nyelv ázik bőrig. A csigák, gilisztalányok, ikes igék és sütikék egyszerre bájosak és csípősek: Frady Endre úgy bolondozik, hogy közben finoman kiröhögi a magyar nyelv túlbonyolított komolyságát. Ez nem nagy eső, inkább szitáló szellemesség — de mire észbe kapnánk, már lucskos az agyunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Kinézek. Esik.
Újra kinézek. Esik!
Megint kinézek. Esik!!
Ismételten kinézek. Esik!!!
Többedszerre kinézek. Esik!!!!
Sokadszorra is kinézek. Még mindig esik!!!!!
Nem jól nézek ki?!?!?!”
/Tompatekintetű Butáncz, fedettpályás kinéző/

„Jaj, a kardomon és a családtagjaim kardján is oxidált a reve!” /Vitéz Báró Félhetessy/

„Frady Endre újra bebizonyítja, hogy nála az eső nem meteorológiai jelenség, hanem komplett világmagyarázat: csigaház‑egzisztencializmus, gilisztakozmetika, ikes ige‑filológia és Félhetessy báró rozsdás kardja mind ugyanabba a csöpögő kozmológiába oldódik. A refrén pedig olyan, mint egy népi időjóslás és egy cukrászati fenyegetés szerelemgyereke. A vers egyszerre gügyögően játékos és nyelvészprofesszort megszégyenítően rafinált, miközben végig úgy csorog, mint egy makacs februári szitálás: nem nagy ügy, mégis mindent átáztat.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Ha hagysz csigaháziskolát
El, ne ázzá’, hanem fussá’,
Mielőtt még változol át
Gilisztakozmetikussá!”
/Egzisztencialista Egzekutorné Egzakt Egzília, cukrasszista világmagyarázónő/

„Sárban dagonyázó nyelvi bravúr! Frady Endre hozza a formáját: a „szándékosan rossz, de pont ettől zseniális” költészet esernyője alatt áztatja el az olvasót. Míg a hétköznapi ember csak bosszankodik a sár miatt, ő nyelvi akrobatikát csinál a tócsák felett. A „les eget / eseget” és a „sütik-e / sütike” rímpárok olyan mélyen magyarok, hogy szinte érezni a friss kalács illatát a borús időben. A házukat vesztett csigák és a tükörképét kereső gilisztalány tragikomédiája emlékeztet minket: mindenki küzd a maga szintjén. A „rükverc” technika, azaz a vers végi visszafelé mondóka (kise, kise...) a gyermeki énünket szólítja meg, miközben finom fricskát mutat a sötét szobába kényszerült ember tehetetlenségének. Ez a vers olyan, mint egy jó gumicsizma: kicsit idétlenül néz ki, de szárazon tartja a lelket, miközben kint minden elázik. Frady bebizonyítja, hogy az ikes igék és az oxidált reve között is van élet, még ha „híg is a leve”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a rímszaftos gányeső, ez az álintellektuális sárfröccs?! Ki ez az esőemberi roncspartiállat?! Frady Endre mentális özönvizét csak Noé birkája élheti túl, mert ő nem tud olvasni! Ha nem tudnék bemenekülni szegény anyámtól örökölt jugoszláv ürgebőr esernyőm alá, akkor már én is alulról szagolnám a fölém temetett Ibolya néni vízben gyorsan bomló tetemét! Mert amikor
     Kossuth Lajos azt üzente,
     Tenkest játssza el a Zenthe,
     Esik eső karikára,
     Migrációs turbánjára,
     Annyi eső esik rája,
     Rázza elektromos rája,
     Habsburgtól a nemzet van ki,
     Türk és magyar dva bratanki,
     Ha még egyszer azt üzeni,
     Buddhapesti, aki zeni,
     Mindnyájunknak el kell menni,
     Mert különben pofon ken, ni!,
     S regimentje el-el fogyik,
     Kár, hogy bezártak a Gyogyik!
Jaj, jézusmárjaszentjózsef, beáztam, léket kapott a koponyám! Frady Endre túlcsordulása miatt kiöntött az agyvizem! Kétoldali agyhúgykőgörgetegem van!!! Főnővérkeeeee, hol a nyugiszuríííííí?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus halmazállapotú kritikus/

„Nyugi, Robi, nem kell szuri. Tüdőből átfújom a felhőket a Föld túloldalára és akkor ott nevezik át a frissiben szottyá ázó országot Új-Zuhélandra. A savas eső kimossa az ottani ásványokat és Donald Trump egy héten belül benyújtja rá az igényét és szétlövéssel fenyegeti, ha nem kapja meg a Nobel békedíjat. Tudod, Robi, az előző özönvíznél, a Nagyfőnök kérésére nem csak épelméjű géneket engedtem fel a Bárkára.” /Chuck Norris/