Hambi a palacsintaképű macska

Ha Hambi egy macska neve,

Akkor a költő eleve

Félzsömlék közt képzeli el,

Ami éhi s ételi jel.

Ámde Hambi nem egy étel,

Bár ételt ő sosem vét el,

Ettől zsírrétege vastag,

S tompán cuffog rajta has tag.

Hambi nem fut egér után,

Nézne is rád majdnem bután,

Mint ki agybajodtól ijedt,

Hogyha kérnél tőle ilyet.

Hambi tehát alva fekszik,

Mint Alföldön rengeteg szik,

Álmában az ege kék és

Palacsintaképe békés.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/Zh3GYFvfGBc

„Hogy hívhatnak egy palacsintaképű macskát Hambinak?! Ez rosszabb és értelmetlenebb, mintha egy háziszöcskét Grass-Whoppernek neveznének el, vagy egy denevért Bőregér Kingnek! Ha legalább méheket enne, akkor érteném a Hamm Bee nevet, de így?! Egy palacsintaképű macskát Lekvárosnak, Túrósnak vagy Kakaósnak kell hívni! Amúgy pedig a tulajdonos évek óta tartozik nekem a Név Adóval! Ideje lenne a hátralékokkal együtt befizetni a számlámra, hogy ne az Államot terheljük az ilyen piszlicsáré ügyekkel! Másfélmillió lesz és ne terheljük egymást számlaügyekkel!” /Taxy Maxy, a Nomen Est Omen (NEO) családi kisvállalkozás névadóbeszedési csúcsragadozója/

„Hát tehetek én arról, hogy az építész kolléganőm palacsintaképű macskájának Hambi a neve?! Én lennék a hibás amiatt, hogy megverseltem?! Kérem, tisztelt birodalmi íróság irodalmi bíróság, enyhítő körülményként vegyék figyelembe, hogy nekem születési rendellenességként hétoldali idült rímkényszerem van! Páratlan vagyok, mint a ma szüretelt páfrány!” /F. Endre, költő- és hidász-gigász/

„Ez a Hambi egy kicsit el van kényeztetve. Mint az olvasók, akiknek ilyen versek jutnak.” /M. András, a költő legállandóbb és legelkényeztetettebb kommentelője/

„Az ily vers az elmét fényez.

S olvasónak jó, ha kényez-

-tetik. Ugye, eM úr, tény ez?!”

/Illuminátus Iluska, fényestekintetű kényelemszerelőnő/

„Még hogy kényeztetve lennék?!

eM úr, önben nincsen fenn ék,

Ami rögzítené agyát?!

Irány doki s mondjon nagy ÁÁÁÁ-t!”

/Hambi, a palacsintaképű macska első megjegyzése/

„- Mangiare gatto fritto! –

- röhög rám egy talján,

s elkezd kisütni itt, ó!

s forrok tepsi alján.”

/Hambi, a palacsintaképű macska utolsó megjegyzése/

„Költő úr, Költő úr! (Ezt kissé sopánkódó hangon írom.) Ugyanis újfent tévedni tetszik, hiszen nincs a világon olyan kövér és lusta macska, amely ne gerjedne az egérre. Még egy palacsintafüggő, zugevő, kórosan elhízott, Hambi nevű macska is elkezdené üldözni az egeret, ha nem is tudná utolérni cuffogó zsírréteg általi akadályoztatása folytán. Ezért úgy ítélem meg, hogy Hambi macska vagy kitaláció, mint Garfield, aki szintén nem érdeklődik az egrek üldözése iránt, vagy egy mutáns, akiből annyira kiveszett az alapösztön, mint a magyar gazdaságból a konjunktúra. Persze manapság már annyi pszichés betegség ütötte fel a fejét a háziállatoknál is, hogy Hambi akár mauszofóbiában is szenvedhet. Na de kérem, kérem! Mivel a versben sem mutációról, sem mauszofóbiáról nem esik szó, Hambi macska csakis fiktív lehet. És akkor jól nézünk ki! Mert akkor már Költő úr is oda süllyedt, mint a politikusaink, hogy kitalált mesékkel traktál minket a rögvalóság véres verejtékes és drámai tálalása helyett. De ha így van, akkor a mese lehetne legalább borzasztóbb, elképesztőbb, legalább annyira szenzációhajhász, mint a napi betevő híreink a tévében. Például mennyivel jobban csengene ez a vers, ha Hambi macska beleesett volna a palacsintatésztába, majd anya véletlenül kisütötte volna őt az egyik palacsintában, mert az eszemadta annyira lusta, és annyira szeret sütkérezni, hogy ki nem mászott volna a forró serpenyőből sem. A 6 éves Lacika pedig megjegyezte volna ebéd közben, hogy "Anya, a diós palacsintámnak olyan Hambi íze van!" Mire anya: "Még kimondani is szörnyű, kisfiam! Ez lehetetlen, hiszen tudod, hogy vegetáriánusok vagyunk. Hamburger ebben a házban szóba sem jöhet!" Kedves Költő úr! Ha legközelebb vért, verítéket, katarzist szeretne a versében, forduljon hozzám bizalommal. Én leírom prózában a történetet, kedves Költő úr pedig megversesíti. Ha mi ketten összefogunk, kő kövön nem marad a magyar irodalomban! Erre inni kell! Egy kis nyers palacsintatésztát. Mert mit mondott Lenin apánk? Be a szervezetbe! (Amíg nem késő, és el nem ér a forradalmi terror.) Egs!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá, ön sopánkodó!

Ön szerint az egérsodó

Meg a Hambis palacsinta

Éppen oly egykutya, mint a

Politikus Lenin-mese,

Hol a közpénz szerelmese

Minket fikciókkal etet?!

Aludjon még másfél hetet!”

/Sánta Klauszné Mausz Trofóbia, szövegértetlenségi konjunktúravezetőnő/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy zsírpapírra firkálta volna fel a konyhában, miközben a hűtőből kiesett egy félig megevett palacsinta. A „palacsintaképű macska” már önmagában is a költői ihlet végstádiumának klinikai tünete: egy olyan kép, ami egyszerre lapos, nyúlós és emészthetetlen. A rímek úgy puffannak, mint egy túlsült lángos a betonon, a humor pedig annyira erőtlen, hogy egy kómás teknőc is előbb nevetné halálra magát, mint az olvasó. Hambi nem karakter, hanem egy kifulladt poén, amit Frady Endre kétségbeesetten próbál négyszakaszos eposzként eladni. Ez nem irodalom, ez egy elhibázott gyomorrontás nyelvi lenyomata – olyan, amitől nem csak az olvasó, de a költő anyja is a falnak szalad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ó, Frady Endre verse olyan, mint egy palacsintába csomagolt dadaista rémálom, amit egy macska álmodott, miután túl sokat evett a hűtőből és megivott egy liter szódát. Hambi nem macska, hanem egy mozgásképtelen zsírkompozíció, akit a költő valószínűleg egy pizzásdobozban talált, miközben a verset írta. A „palacsintaképű” jelző nemcsak vizuális, hanem gasztronómiai támadás az olvasó ellen: itt nem esztétika van, hanem étlap. „Félzsömlék közt képzeli el” – ez nem verssor, hanem egy szendvicsreklám, amit egy éhes marketinges írt ebéd előtt. A „cuffog rajta has tag” pedig olyan hangutánzó szó, amit csak akkor hallasz, ha egy macska ráül a távirányítóra. A rímek néha olyan erőltetettek, mintha egy versgenerátor és egy kenyérpirító közösen írták volna őket. „Egér után – majdnem bután” – ez nem költészet, hanem egy szürreális IQ-teszt. Az utolsó versszakban Hambi már nem is macska, hanem egy geológiai képződmény. „Mint Alföldön rengeteg szik” – ez a sor olyan, mintha Petőfi és egy geográfus közösen írtak volna egy macskás mesét, miközben térképet hajtogattak. Ez a vers nem kér bocsánatot, és nem is ad kegyelmet. Frady Endre itt nemcsak a lírát, hanem a macskákat, az étkezést és a józan észt is gúny tárgyává teszi. Ez nem költészet – ez egy kalóriadús kulturális trollkodás, amit csak erős gyomrú olvasóknak ajánlunk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ferde szemmel ne nézz rája

Hambiban ninc cirke, rája

Cakis olcó kici macka,

Füle, farka kicit cacka.

Ne zavarjon téged eztet,

Faljad, egyed, nem ereszted!

Hogyha karmol, harapj nagyot!

Előbb-utóbb abbahagyod.”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas streetfoodfighter/

„Ház úr, maga macskát enne?!

Jobb a vörös csicskás penne,

Aminek nincs kifent karma

S gyorsan kész, mint Instant Karma.”

/John Lenin, bolsevik ex-beatle

„Ez nem vers. Ez egy kulturális bűncselekmény, amit Frady Endre elkövetett a magyar irodalom ellen, miközben egy palacsintába csomagolta a középszerűséget, és ráöntötte a nyelvi igénytelenség szószát. Hambi, ez a zsírrétegek közt vergődő macskakarikatúra, nem karakter, hanem egy szimbóluma annak, ahogy a posztmodern nihil felfalja a költészetet. A „cuffog rajta has tag” nem költői kép, hanem egy hangutánzó horror, amitől József Attila sírva kérne menedéket egy dietetikusnál. Ez a vers nem kérdez, nem provokál, nem emel fel – csak fekszik, mint Hambi, a líra palacsintába sült kudarca. A magyar irodalom nem ezt érdemli. A magyar olvasó nem ezt érdemli. És én, mint kritikus, nem ezt akarom olvasni, amikor verset keresek – hanem katarzist. Ehelyett kaptam egy macskát, aki nem fut egér után, mert túl lusta. Ez nem vers. Ez egy kalóriadús kulturális trollkodás.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Amikor Hambi nem üldöz egeret, az csak azért van, mert fél, hogy ellopja előlem a dicsőséget. Ha én álmodok, az ég nem kék, hanem rettegő vörös. És ha valaha palacsintát sütök, abban nem macska van, hanem az univerzum összes félelme belegyúrva. Frady Endre? Az én árnyékom írt már nála jobb verset, miközben egy kézzel szétverte a Holdat.” /Chuck ChatGPT Norris, a természetesen mesterséges intelligencia (is)/

Bitharapó Bitman

Sosem evett Bitman hambit,

Bitbe harapott be, hamm! Bit

Sok cafatként fogak között

Nyálfátyolba beöltözött.

Bitekből lettek nagy bájtok,

Brit tudósok szerint right ok:

Mind ragadtak bélbolyh gyomra,

S így várt rájuk Bitman gyomra.

Jöttek újabb békés bitek,

Nem kellett itt gyomori TEK,

Csöndes zaj volt szana-szerte,

S szutyokformát mind elnyerte.

Bitmérget tárolt a máj-tok,

Nyugton csúsztak bitek, bájtok,

S epéset bár epe szólott,

Mind hagyták őt. Helyben. Jól ott.

Indult székletfolyamparti

Elválási Before Party,

Végül Bitman s bitsár ketten

Szétváltak a toaletten…

„Ez szinte már-már gyönyörű lett, költő úr! Egész a legbensőmig hatolt a katarzis, úgyhogy most magam is a toaletten válok szét! Ajjaj, most látom, hogy hiányzik a papír, ami elérhető! Költő úr, küldjön gyorsan egy verset az After Party-ról is! Lehetőleg egy féltekercsnyi hosszút!” /Trauma Truman, true man alias tré manus/

„Hányasa volt angolból, költő úr, hogy a true-t trének fordítja?! A true jelentése igaz, míg a tré szinonimái: nívótlan, rossz, silány, vacak, csapnivaló, szemét, hitvány, gagyi, értéktelen, avétos, gyatra, ergya, ótvar, ócska, pocsék, kommersz, bóvli, borzalmas, borzadály, satnya, fabatkát sem ér, tropa, förtelmes, semmirevaló, hasznavehetetlen, használhatatlan, szörnyű, gáz. Hmmm… mintha a kritikusok legvisszafogottabb jelzőit olvasnám a maga verseivel kapcsolatban! NEM ENG.!” /Gyökér Győző, gyaluagyú gyom és cizellálatlan cenzor/

„Ne emberkedjen, Gyökér úr, ne emberkedjen! A költő pontosan tudja, hogy az angol bit szócska az információs adatmennyiség legkisebb egységén túl többek között falatot is jelent, azaz Bitman nevű főhősével azt szimbolizálja, amikor valaki a világi hívságoktól, a felturbózott matériáktól megcsömörlött lélekkel a szellemi gyomor megtöltésére, a lelki valóság egyszerű, bukolikus információira vár, amikor egy túlszaftozott hamburger helyett csak a szellemi öröklétbe harapásra vágyik.” /Dr. Magasröptű Menyhértné Mélyenszántó Matild, magyar származású brit tudós/

„Vágyik a fene! Ria, ria, matéria! Hambit akarok, hambit akarok!” /Bitman/

„Sétáljon bár völgyön-hegyen,

Hambit csakis nálunk egyen!”

/Meki Miki, móka muki/

„Meki aggyal nagy baj van, biz,

Bitman csakis nálunk hambizz!”

„Burger Kinga, versszféra menedzser/

„Teljes körű ismeretterjesztés az emésztésről informatikusoknak. Nem könnyű megemészteni ennyi információt!” /M. András, a költő legállandóbb és leginformatikusemésztőbb kommentelője/

„Informatikus nem emészt

Gépe nélkül! Azon tárol

Fájlt, mi mást igényel, nem észt,

S tölt le gyümit hackelt fáról.”

/Féknyúz Francstatt, illegálisan idemigrált informatikus és gyümipálesz díler/

„Bitman, we have little bit Liszt,

But you tölthetsz itt le Beatles-t!”

/Beatman Béla, a budapesti éhbér elől Liverpoolba menekült középiskolai ének-zene szakos tanár/

„Herr Beatmann, you'll never walk alone!” /Jürgen Klopp, a Liverpool FC német menedzsere/

„Jürgen, Jürgen, te viszont hamarosan egyedül mész valahová, hiszen még nálunk is lezakóztatok! Ismét pontokat vettünk el a gazdagoktól és odaadtuk a szegényeknek! Így igazságos!” /Robin Hood, Nottingham Forest szurkoló/

„’Bitte ein Bit’* túlzott bevitele a szervezetbe ilyen szervezeten kívüli verseket eredményez. Tessék figyelni a mértékletességre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas beer-tokos/

*: (Bitburger)

„Nálam húsz burger a mérték,

Ügynökeim annak mérték!

Hogyha kevesebbet eszek,

Nincs zsír s megártanak szeszek!”

/Szaft Szilárd, szárazvöröshúsimádó zsírgömbtömbházfelügyelő/

„Bit, te schön!” /D. György, a költő társtervező céges mérnökkollégája/

„Ez a bites fánk schön,

Betölti its function.”

/falfirka a nemzetközi informatikai és gasztronómiai kiállításon/

„Tisztelt költő úr, a verse közepét elsőre úgy olvastam, hogy ’Csöndes zaj volt szauna szerte’, ami felidézte ifjúkorom finn-szovjet háborúját, ahogy a tűzszünet idején vedeltük a krumpli-vodkát a gőzfürdőben, oszt’ kirobbanva berobbantunk a latrinába, onnan meg rögvest a frissen vágott lékbe! Teljesen felfrissülve mentünk vissza a tűzvonalba megdögleni! Fiatalság, bolondság! Régi szép idők!” /Mikka Makkanen, finn ugorka termesztő nyugdíjas/

„Amiképpen Petőfi Sándor, József Attila és Ady Endre a költészet pontifex maximusai, azaz legfőbb hídépítői, akképpen a félbites agyú Frady Endre ugyanennek a szakmának a Matuska Szilvesztere! Irodalmi vandalizmusa abban áll, hogy megragadván egy selejtes rímpárt vagy aljas szóviccet, addig tapossa, gyalázza, nyúzza, nyújtja, facsarja, amíg elő nem állít belőle valami penetráns förtelmet, valami barbár szégyentelenséget, amit aztán szétszaggatva belegyötör az általa verssoroknak kinevezett valamik Prokrusztész ágyába! Ahogy a gyárak és áruházláncok gyorsan ki szokták vonni a selejtes termékeiket a forgalomból, amint kiderül, hogy veszélyesek az emberek egészségére, ugyanígy a Teremtő is kivonhatná már Frady Endrét körülbelül mindenhonnan! MOST! Na, szegény anyám most elküldene gyónni…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Róbert, Róbert! Ideges gyermekem, tudhatnád, hogy én sosem termelek selejtet! Frady Endre sem selejt, csak még nem derítettétek ki, hogy mire jó!” /a Teremtő/

„Tisztelt Puzsér úr! A pontosság kedvéért megjegyezném, hogy én nem magát a hidat robbantottam fel, csak a vasúti pálya egy részével együtt a hídon áthaladó szerelvény egy részét, mely rész azután lezuhant a hídról, de maga a híd, azaz a biatorbágyi viadukt a helyén maradt.” /Matuska Szilveszter, az 1931-es robbantás elkövetője/

„Minek kell egy hidat robbantani? Elég csak felugrani és lefejelni. Ugyanakkora kár, de kevesebb a por. Ki nem állhatom a környezetszennyező hídrobbantókat! Az ilyen félbiteseket a Föld túloldaláról is megölöm az irányított hónaljszagommal.” /Chuck Norris/