Ha néha nem verselgetek.
Hogyha nem írom a dalom,
Bőg a világirodalom!
Ha pár napot ki-kihagyok,
Olvasótábornak nagy ok
Átbömbölni éjt és delet,
S íródik sok végrendelet.
Olyan keserű az űröm,
Mint kehelyből kortyolt üröm,
Mitől agy és gyomor is ég,
S rí az egész emberiség.
Gyehenna is engem okol,
Hogyha rímtelen a pokol,
Angyalhangon sürget menny is,
Ha versdózisom semennyis.
Bút látok bakfison, tatán;
Nő a haragtok s fáj, ha tán
Frady hiány mián öltök,
Úgyhogy inkább újra költök.
„Valamit nagyon benéztél, űragyú költőcske! Mi nem érted haragszunk, hanem ellened!” /az emberiség/
„Sajnos nem csoda, ha az olvasótáborban űr van, mert rajtam kívül nincs itt senki és már az én sátramat is kezdi feltépni a szél...” /Egyet Lenke, az olvasótábor/
„Írjon, költő úr, írjon! Nálunk a bográcsban ülve gőzerővel megteheti! Nagy szükségünk van a verseire, mert azokkal gyötörjük az egyébként már minden más kínszenvedésre immunissá vált elkárhozott lelkeket!” /Lucifer Lúciusz, a Pokolbéli Irodalmi Szeánszokat Organizáló Állati Rettenet (PISZOÁR) patás pedellusa/
„Leírhatatlan az az EGO, ami a versből árad. Csoda, hogy elfér a világegyetem sarkai között!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas versdiagnoszta/
„Kozmosz bármily tarkabarka,
Még sincs neki sehol sarka,
Olyan végtelen az, mint a-
-z örökíró tollban tinta.
Hogyha végtelen kis LEGO
Által megépített EGO
Világegyetemet feszít,
Ház doktor, akkor van fesz itt?”
/Kozmikus Kázmérné Gigantikus Galaktika, mindenbíró megmondónő és vírusos influenszer/
„Szerencsére a gólyákkal ellentétben Költő úrnak egész évben tart a költési időszaka. Álmából felköltve ébred minden nap.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Bé úr, költő neked idol,
S hasonlítva minket szidol?!
Terád pottyan, lia-lia,
Kloákánkból fekália!”
/a gólyák, akik már az összehasonlítás puszta tényétől is sértve érzik magukat/
„Költőcske, én azért sírok, mert te írsz! És inni is csak ugyanezért szoktam! Nem vagyok alkoholista, csak már régen voltam józan! Egészségtelenségedre!” /a világirodalom/
„Hősünk nem habozott, költött
Látván mértéket, mit öltött
Válság, s fogytán már az érték,
Emígy kiált: „Önök kérték!”
Válság dúl, de attól tartok
Belülről szóltak a hangok:
Alanyi költőnél első
Indíttatás mindig belső!
Hajrá Frady! Hajrá Frady!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Gratulálunk, Humán Petike, Ön bekerült az Év Kommentelője kereskedelmi televíziós vetélkedő kosztümös casting selejtezőjébe, melyet egy tetszőleges nap hajnalán tartunk az Északi Sarkon! Ha nem lennénk ott, szívesen látjuk egy másik tetszőleges napon! Vigyen magával többnapi meleg élelmet, mert perceken belül úgyis hideg lesz! Ha brummogást hall, ne forduljon meg, csak imádkozzon, nehogy szegény jegesmedve elrontsa Önnel a gyomrát!” /Kuszkusz Kösztönyné Plázacica Penelopé, a Celebesen Elmebeteg Televízió (CET) célcsoportfőnökségének nézőbaráti arca/
„Szóról szóra egyetértek.
Ha jönnek ezek a versek,
Vége van az ürességnek,
És kezdődnek vidám percek.”
/M. András, a költő legállandóbb és legegyetértőbb kommentelője/
„Ne örüljön, eM úr, ne örüljön! Nem látja, hogy ezzel csak további írásra buzdítja?! Sose etesse a trollt! Mi mindent elkövetünk, hogy elkedvetlenítsük, maga meg bátorítja?! Jaj, nekünk, ebből újabb versek lesznek, amiket még szerencsétlen unokáink is nyögnek majd! Reméljük, eM úr, hogy majd a maga gyerekét fogják megbuktatni irodalom érettségin Frady Endréből! Legszebb öröm lesz a káröröm!” /özv. Csofellák Csömölczné Vérgőzössy Vendetta, a Frady Endrét Gyűlölő Elementáris Nénikék Clubja (FEGYENC) irodalmi lépegetője/
„Mikor költesz hímes tojást?
Csak verset tucc és semmi mást?!”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtucctucctuccabb kommentelője/
„Nyuggerapó, mire uszít?
Költőt lát vagy csoki nyuszit?
Mit szeretne, cvikipuszit?
A kiköltött tojás hímes,
A költött költemény rímes,
Aki fejest ugrik, ím es’.”
/Batman Balga Béla, bokorugró balladista és OKJ-s képzett húsvéti szabadeső/
„Ahonnan ma leeshetsz, meghalaszt holnapra!” /özv. Batman Balga Béláné Batwoman Butélia, űrbéli víg özvegy/
„Nem értettem, miért sírok,
s támad bennem ezer sír ok,
most már tudom: Frady hiány,
dőljön rím, mit Endre kihány!”
/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/
„Ezer sírban ezer tetem,
Mindet meg is könnyeztetem.
Lelkükbe mar líra horog,
S csontvázuk a sírban forog.
Ki nem forog, az csak állik,
De az nem sír, csupán ál lik.”
/F. Endre, költőgigász és önnön űrjének azonos formájú betöltője/
„Mi ez a fékevesztett agyrenyheség, ez az abszolút semmitmondó ámokfutás?! Ki ez a saját űrje által kiütött árnyékbokszoló?! Frady Endre meglátta a saját tükörképét és ijedtében maga alá költött! Egy szürke átlagköltő szürke átlagverse úgy viszonylik ennek az elmeroggyant rímszatócsnak a végtermékéhez, mint a Burger King frissensült cheeseburgere a Bőregér King alvadt penészes batburgeréhez! Az első egyszer elfogyasztható, a másodiktól viszont még egy szibériai kényszermunkatábor málenkíj robotosai is öklendezni kezdenének! Inkább nyaraljak egy ismeretlen katona sírjában, minthogy ez a förmedvény még egyszer a szemem elé kerüljön! Követelem Frady Endre azonnali kilövését a saját maga teremtette űrjébe!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha én mint minden (minden IS!) űrt hagynék magam után, akkor az abszolút semmi lenne, ami nem lenne semmi, úgyhogy én egy személyben vagyok oximoron és paradoxon. Oximoron és paradoxon IS! Nagy szerencséje a világegyetemnek, hogy én egy dologra nem vagyok csak képes, nem lenni!” /Chuck Norris/