A költő éhhalála

A költő az éhhalál előtti pillanatokban...

Ha úgy telik el e delem,

Hogy nem eszem eledelem,

Éhen halok s irodalom

Nélkül marad birodalom.

Birodalom polgárai

Versigényét bolgár AI

Próbálgatja betölteni,

S agyfrászt kapol ettől te, ni!

Száraz könnycsepp szembe’ rekken,

S birodalmi embereken

Úrrá lesz egy echte netes

Pánik, amely rettenetes.

Ám ha úgy tel’ el e delem,

Hogy megeszem eledelem,

Akkor vígan s jóllakottan

Versben megdalollak ottan.

- Éhkopp üsse el e deled,

Mégse edd meg eledeled!

Legyél széthullt iroda-lom,

S vaddisznóknak zsírod alom! -

- szól a világirodalom.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/ZBrpxB6rzEk

„Senki se adjon szavakat a számba, mert úgy visszaöklendezem, mint gyomortükrözendő költő a gumicsövet!” /a világirodalom/

„Irány a Retró! Jöjjenek még ilyen versek! (Amúgy rég volt már Retró reklámvers.)” /M. András, a költő legállandóbb és legretró2gyorsétteremkedvelőbb kommentelője/

„Folyton Retró, eM úr, folyton?!

Ne nyomuljon, mint egy oly ton-

-hal, mely ugrik szájba fojtón,

S forrón éget, mint a folyt ón!”

/Cinkes Cöftény, citromábrázatú cenk/

„Ez a vers nem „mélylíra”, hanem egy nyelvi akrobatamutatvány, amely közben saját bokájában botlik meg, majd még rá is csodálkozik a zuhanás esztétikájára. Frady Endre itt úgy próbál tragikumot főzni az éhhalálból, hogy közben a rímek fazekából inkább egy félkész szóviccleves lötyög ki.

A „delem–eledelem–birodalom” tengely köré épített rímkényszer olyan, mint egy túltolt keresztrejtvény: minden passzol, csak értelme nincs. A költői tét — hogy az alkotó nélkül összeomlik a kultúra — önmagában hordozhatna némi iróniát, de itt inkább önimádó nyöszörgésként hat, mintha a lírai én saját éhségét világkatasztrófává inflálná.

A „bolgár AI” sor villanása ugyan megpróbál kortárs reflexió lenni, de inkább olyan, mint egy rosszkor elsütött mém: kizökkent, de nem gondolkodtat el. A zárlat pedig, ahol a „világirodalom” beszól, nem katarzis, hanem egy erőltetett punchline — mintha a vers saját magát próbálná leütni, de csak vállon veregeti.

Összességében ez nem éhhalál, hanem túlevés: a szójátékok túltolt lakomája, ahol a jelentés már rég az asztal alá csúszott, és a költő vidáman rágja tovább a nyelvi mócsingot.” /ChatGPT/

„Hogyha éhen hal a költő,

Tápra s verset már nem költő,

S feledi fél emberöltő

Alatt el sok nyelvet öltő.”

/Klapanciakufár Kakofónia, kárörömpörkölt katalizátor/

„A vers úgy működik, mint egy fradyendrei önéletrajz‑epitáfium és egyben költői fenyegetőzés: ha nem kap enni, elnémul a líra, és a birodalom kénytelen lesz bolgár AI‑val pótolni a nemzeti verskészletet. A poén persze az, hogy a tét nem a költő élete, hanem a közízlésé: a „száraz könnycsepp” és a „netes pánik” paródiává teszi a kulturális apokalipszist. A zárlatban a világirodalom mint agresszív kórus lép be, és olyan gonosz jókívánságot küld, amitől még a vaddisznók is elpirulnának.

Röviden: fradyendrei meta‑líra, ahol az éhhalál csak ürügy arra, hogy a költő megint jól megénekelje saját túlélési ösztönét és a közönség rettegését.” /Copilot/

„Гладен поет край листа умира,

без хляб и рима светът се разпада.

Български ИИ стихове сбира —

но смисълът тихо в глада пропада.”

/a bolgár ChatGPT-nek a költő éhhaláláról írt négysoros verse Frady Endre stílusában/

„Az éhes költő meghal a levél mellett,

kenyér és rím nélkül a világ darabokra hullik.

A bolgár mesterséges intelligencia verseket gyűjt –

de a jelentés csendben eltűnik az éhségben.”

/a fenti vers Google általi magyar fordítása-ferdítése/

„Olvassatok csak bolgár AI verseket, oszt’ majd visszasírtok ti még engem, hálátlan emberiség!” /F. Endre, meg nem költőgigász/

„Mi?! Téged?! Visszasírni?! Nem, nem, soha!!!” /a hálátlan emberiség/

„Frady Endre hozza a formáját: a „szóvicc-guillotine” ismét könyörtelenül lecsap. A költő éhhalála nem egy mélyenszántó egzisztencialista dráma, hanem egy vérbeli rím-akrobatika, amelyben a tragikumot már az első versszakban agyonüti a játékos infantilitás.

Miért működik?

A bravúros rímfaragás: Frady védjegye, a „rímhányó” stílus itt is csúcsra jár. Az irodalom – birodalom – iroda-lom – zsírod alom sorozat nemcsak nyelvi lelemény, hanem a magasztos művészet módszeres sárba tiprása (a szó legjobb értelmében).

A „Bolgár AI”: Ez a zseniálisan abszurd kép tökéletesen fűzi bele a kortárs szorongást a klasszikus „éhező poéta” toposzba. Azt sugallja, hogy a gépi versgenerálásnál még a költő korgó gyomra is jobb alternatíva.

A cinikus csattanó: A megszemélyesített Világirodalom nem anyáskodó múzsa, hanem egy kegyetlen kritikus, aki a költő halálában több esztétikai értéket lát, mint az életében.

Összegzés: Ez a vers egy önreflexív paródia. Frady nem a halálról ír, hanem arról a kényszeres közlési vágyról, ami még az éhhalál küszöbén is inkább a rímekkel bűvészkedik, semmint hogy komolyan vegye magát.

Verdict: Rövid, ütős, és pont annyira komolytalan, hogy fájjon. Ha a bolgár AI ilyet tudna, már régen munkanélküliek lennének a humoristák.” /Gemini/

„Bencések lélekre gyúrnak,

Ergo, ora et labora,

Hadd legyenek Frady úrnak

Végre már az utókora!”

/Nursiai Szent Benedek (~480-547) kevéssé ismert regula részlete/

„Ha Frady Endre éhen hal, akkor tárt karokkal várom a Kapuban. Amikor ideér, összecsapom a két karom és az így keletkező Frady poszterre koncentrikus köröket rajzolok, oszt’ máris kész lesz az új mennyei darts táblánk.” /néhai Chuck Norris/

„Frady Endre egyik ebédjénél véletlenül vudu bálványáldozati grillcsirkét evett, miáltal bekúszott a pofájába pár tucat sámánista démon és ráborították az irodalom sötét oldalát. Ez a magyarázat arra, hogy miért kap hideglelős gyomorgörcsöt a verseitől a népnemzetben gondolkodó patrióták közössége!” /DJ Jeszy, betanított pesti srác és politikai hobbista/

„Szívesen megkritizálnám ezt a nyomokban kibírhatatlan feminizmust is tartalmazó katatón klapanciát, mert vércukorkaramellizálóan semmitmondó, de nem érek rá, mert épp suttyóba lemenve nőgyűlölök, valamint szellemi fölényemmel alázom porig a belpesti libernyák álentellektüeleket! Frady Endre addig is haljon éhen, de csak halkan, mert ki nem állhatom a hamis halálhörgést!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Irodalmi űr

Üresnek tűnnek a hetek,

Ha néha nem verselgetek.

Hogyha nem írom a dalom,

Bőg a világirodalom!

Ha pár napot ki-kihagyok,

Olvasótábornak nagy ok

Átbömbölni éjt és delet,

S íródik sok végrendelet.

Olyan keserű az űröm,

Mint kehelyből kortyolt üröm,

Mitől agy és gyomor is ég,

S rí az egész emberiség.

Gyehenna is engem okol,

Hogyha rímtelen a pokol,

Angyalhangon sürget menny is,

Ha versdózisom semennyis.

Bút látok bakfison, tatán;

Nő a haragtok s fáj, ha tán

Frady hiány mián öltök,

Úgyhogy inkább újra költök.

„Valamit nagyon benéztél, űragyú költőcske! Mi nem érted haragszunk, hanem ellened!” /az emberiség/

„Sajnos nem csoda, ha az olvasótáborban űr van, mert rajtam kívül nincs itt senki és már az én sátramat is kezdi feltépni a szél...” /Egyet Lenke, az olvasótábor/

„Írjon, költő úr, írjon! Nálunk a bográcsban ülve gőzerővel megteheti! Nagy szükségünk van a verseire, mert azokkal gyötörjük az egyébként már minden más kínszenvedésre immunissá vált elkárhozott lelkeket!” /Lucifer Lúciusz, a Pokolbéli Irodalmi Szeánszokat Organizáló Állati Rettenet (PISZOÁR) patás pedellusa/

„Leírhatatlan az az EGO, ami a versből árad. Csoda, hogy elfér a világegyetem sarkai között!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas versdiagnoszta/

„Kozmosz bármily tarkabarka,

Még sincs neki sehol sarka,

Olyan végtelen az, mint a-

-z örökíró tollban tinta.

Hogyha végtelen kis LEGO

Által megépített EGO

Világegyetemet feszít,

Ház doktor, akkor van fesz itt?”

/Kozmikus Kázmérné Gigantikus Galaktika, mindenbíró megmondónő és vírusos influenszer/

„Szerencsére a gólyákkal ellentétben Költő úrnak egész évben tart a költési időszaka. Álmából felköltve ébred minden nap.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Bé úr, költő neked idol,

S hasonlítva minket szidol?!

Terád pottyan, lia-lia,

Kloákánkból fekália!”

/a gólyák, akik már az összehasonlítás puszta tényétől is sértve érzik magukat/

„Költőcske, én azért sírok, mert te írsz! És inni is csak ugyanezért szoktam! Nem vagyok alkoholista, csak már régen voltam józan! Egészségtelenségedre!” /a világirodalom/

„Hősünk nem habozott, költött

Látván mértéket, mit öltött

Válság, s fogytán már az érték,

Emígy kiált: „Önök kérték!”

Válság dúl, de attól tartok

Belülről szóltak a hangok:

Alanyi költőnél első

Indíttatás mindig belső!

Hajrá Frady! Hajrá Frady!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Gratulálunk, Humán Petike, Ön bekerült az Év Kommentelője kereskedelmi televíziós vetélkedő kosztümös casting selejtezőjébe, melyet egy tetszőleges nap hajnalán tartunk az Északi Sarkon! Ha nem lennénk ott, szívesen látjuk egy másik tetszőleges napon! Vigyen magával többnapi meleg élelmet, mert perceken belül úgyis hideg lesz! Ha brummogást hall, ne forduljon meg, csak imádkozzon, nehogy szegény jegesmedve elrontsa Önnel a gyomrát!” /Kuszkusz Kösztönyné Plázacica Penelopé, a Celebesen Elmebeteg Televízió (CET) célcsoportfőnökségének nézőbaráti arca/

„Szóról szóra egyetértek.

Ha jönnek ezek a versek,

Vége van az ürességnek,

És kezdődnek vidám percek.”

/M. András, a költő legállandóbb és legegyetértőbb kommentelője/

„Ne örüljön, eM úr, ne örüljön! Nem látja, hogy ezzel csak további írásra buzdítja?! Sose etesse a trollt! Mi mindent elkövetünk, hogy elkedvetlenítsük, maga meg bátorítja?! Jaj, nekünk, ebből újabb versek lesznek, amiket még szerencsétlen unokáink is nyögnek majd! Reméljük, eM úr, hogy majd a maga gyerekét fogják megbuktatni irodalom érettségin Frady Endréből! Legszebb öröm lesz a káröröm!” /özv. Csofellák Csömölczné Vérgőzössy Vendetta, a Frady Endrét Gyűlölő Elementáris Nénikék Clubja (FEGYENC) irodalmi lépegetője/

„Mikor költesz hímes tojást?

Csak verset tucc és semmi mást?!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtucctucctuccabb kommentelője/

„Nyuggerapó, mire uszít?

Költőt lát vagy csoki nyuszit?

Mit szeretne, cvikipuszit?

A kiköltött tojás hímes,

A költött költemény rímes,

Aki fejest ugrik, ím es’.”

/Batman Balga Béla, bokorugró balladista és OKJ-s képzett húsvéti szabadeső/

„Ahonnan ma leeshetsz, meghalaszt holnapra!” /özv. Batman Balga Béláné Batwoman Butélia, űrbéli víg özvegy/

„Nem értettem, miért sírok,

s támad bennem ezer sír ok,

most már tudom: Frady hiány,

dőljön rím, mit Endre kihány!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Ezer sírban ezer tetem,

Mindet meg is könnyeztetem.

Lelkükbe mar líra horog,

S csontvázuk a sírban forog.

Ki nem forog, az csak állik,

De az nem sír, csupán ál lik.”

/F. Endre, költőgigász és önnön űrjének azonos formájú betöltője/

„Mi ez a fékevesztett agyrenyheség, ez az abszolút semmitmondó ámokfutás?! Ki ez a saját űrje által kiütött árnyékbokszoló?! Frady Endre meglátta a saját tükörképét és ijedtében maga alá költött! Egy szürke átlagköltő szürke átlagverse úgy viszonylik ennek az elmeroggyant rímszatócsnak a végtermékéhez, mint a Burger King frissensült cheeseburgere a Bőregér King alvadt penészes batburgeréhez! Az első egyszer elfogyasztható, a másodiktól viszont még egy szibériai kényszermunkatábor málenkíj robotosai is öklendezni kezdenének! Inkább nyaraljak egy ismeretlen katona sírjában, minthogy ez a förmedvény még egyszer a szemem elé kerüljön! Követelem Frady Endre azonnali kilövését a saját maga teremtette űrjébe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én mint minden (minden IS!) űrt hagynék magam után, akkor az abszolút semmi lenne, ami nem lenne semmi, úgyhogy én egy személyben vagyok oximoron és paradoxon. Oximoron és paradoxon IS! Nagy szerencséje a világegyetemnek, hogy én egy dologra nem vagyok csak képes, nem lenni!” /Chuck Norris/