Vadvízi kaland

A Költő végzetes harca a medvék és a vércsigák ellen

Csónakázom s folyókanyar
Futtat velem cudar ívet,
S hangulatom igen fanyar,
Midőn bő víz partra kivet.

Éhes medvék serege vár,
S körben vércsiga had béget.
Nincs közelben kőfellegvár.
Hol lelhetnék menedéket?

Kezemben a csónaklapát,
Lábamon a fapapucsom.
Megütök egy medvepapát,
S csigát rúgok szakállcsúcson.

Nagy túlerő végül legyűr,
Testem immár rágott halom.
Marad-e utánam egy űr,
Vagy röhög az Irodalom?