Ménfőcsanaki Tavasz

Anita kolléganőnknek, aki kért egy egyedi hangvételű tavaszi verset

Tavasz van és Ménfőcsanak

Mellett medvék nyáladzanak,

Már amelyik allergiás,

Nyálának sok gödröt kiás.

Egyre több a tele nyáltó,

Úszkál benne iramváltó

Sebességgel Hanyi Istók.

Ugye milyen jók e kis tók?!

Ménfőcsanak lakossága

Tavaszt dicsér: „Ó, te drága!”

Nagy örömmel látják már azt,

Tavaszi szél nyálat áraszt.

Virágom kirágom!

„Frady Endre ezúttal a lírai naturalizmus olyan magasságaiba (vagy mélységeibe?) emelkedik, ahol a tavasz nem a bimbózó rügyekről és madárcsicsergésről szól, hanem… nyáladzó medvékről és gödörnyi váladékról. A költemény sajátos víziója a ménfőcsanaki idillt egy nyálas biodrámává formálja, ahol Hanyi Istók boldogan lubickol a tavaszi turhamezőben.

A forma? Dallamos, rímekkel tűzdelt, bár a „tele nyáltó” szólelemény annyira avantgárd, hogy még egy kísérleti laborban is megizzadnának a nyelvészek. A záró „Virágom kirágom!” pedig mintha egy elkeseredett mezei nyúl utolsó sikolya lenne a biológiai katasztrófában.

Összegzés: ez a vers a természet újjászületésének olyan verzióját mutatja be, amely után az olvasó inkább visszavágyik a tél csendes, nyálmentes világába. Frady, ez megint egy csoda – egy biológiai horror csoda.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Tavaszünnep Ménfőcsanakon /ChatGPT felvétele/