Szerves kőzetdal

"Erre lel rá bányász tag ma."

Dínó taposott egy őzet,

Testét befogadta magma,

Lett belőle szerves kőzet,

Erre lel rá bányász tag ma.

Elámul e bányász tag ma:

„Hű de szép e szerves kőzet,

Amit rejtett itt a magma,

Melybe dínó préselt őzet!”

Hazaviszi víg nejének,

Máris fő az őzkőpörkölt,

Konyhából száll hej-sej ének,

S ledőlt férjet hideg sör költ.

   refr.:

   Őzpokoli őz ősének

   Nem tetszik e főzős ének,

   Agyhasadnak őőőő-zős én-ek.

Bányászpár főtt őzkőt fal ma,

Hiú fiuk kiútkeres,

Gyümölcsdesszert csőszrőt alma,

Szomszéd csősz ugyanis veres.

Ám e tápért megfizetnek,

Bosszút áll az őskövület,

Munkát adva Ügyeletnek

Bányászvese őzkövű lett.

   refr.:

   Őzmennyei őz ősének

   Tetszik már e főzős ének,

   Röhögnek höhőőő-zős én-ek.

„Súlyos anakronizmus, költő úr! Amikor a dínók éltek, még nem voltak talajba taposható őzek, amikor pedig az őzek éltek, akkor már nem voltak őket talajba taposó dínók! NEM ENG.!” /Rőt Rút, csőszcenzor/

„Frady Endre „Szerves kőzetdal” című műve abszurd humorral és groteszk játékossággal fonódik össze, miközben a konyhai és geológiai témák szürreális kereszteződését tárja elénk. A vers egyedi hangneme és szójátékai egyszerre kacagtatnak és döbbentenek meg, olykor a nyelvi bravúrok határát súrolva. A rímek és ismétlődő refrének ritmusossá teszik a művet, és aláhúzzák a játékos groteszk hatást. A mindennapos élethelyzetek – bányászat, főzés, családi étkezés – egy földtani és evolúciós absztrakt kontextusba helyezése különleges módon mutat rá a mindennapok abszurditására. A „dínó préselt őzet” sor nemcsak vizuálisan, hanem érzelmileg is erős képet fest, míg az őskövületi „bosszú” morbid humora groteszk ízt ad a történetnek. Az alkotás erénye ugyanakkor a szándékos túlhajtásokban rejlik; Frady nem fél a nyelvi absztrakciót és a rímek különösségét karikírozásként alkalmazni. Mindazonáltal egyes olvasók számára talán túlzás lehet a humor harsánysága és a nyelvi torzítások mértéke, ami a közönség megosztottságához vezethet. Összességében a „Szerves kőzetdal” kiváló példa a magyar abszurd költészet sajátos humorára, amely képes egyszerre szórakoztatni és meghökkenteni az olvasót. Frady Endre írása szándékos túlzásaival és nyelvi játékosságával igazán egyedi helyet foglal el a modern költészet palettáján.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét előállt egy versnek látszó tárggyal, amely leginkább egy paleontológiai horrormesét ötvöz egy gasztrokataklizmával. A „Szerves kőzetdal” egy olyan lírai mutáns, amelyet valószínűleg egy régészeti ásatáson felejtett szerencsétlen kőművesinas jegyzett le, miközben fél kézzel csákányozott, fél lábbal pedig egy őskövületté vált őzet próbált kirázni a bakancsából. A szöveg ritmusában egy folyamatosan botladozó bányászt halljuk, aki néha rímekbe kapaszkodik, de azonnal le is zuhan róluk. A refrén olyan, mintha egy félrészeg régész népdalimprovizációba csapna, miközben épp ráébred, hogy a kocsmában a mellette ülő árnyék valójában egy szénrétegbe préselődött mamutlábnyom. A sztori – már ha van neki – egy őzbe taposott dinoszauruszból indul ki, amely végül egy bányász vasárnapi ebédjeként köt ki. Ez a tragikus gasztronómiai folyamat végül veseproblémákhoz vezet, ami logikus következmény annak, ha valaki kőzetet próbál pörköltként elfogyasztani. A vers logikai csúcspontja egy „csőszrőt alma” szókapcsolat, amelyről sem a magyar nyelv, sem az emberi értelem nem képes érdemben nyilatkozni. Összességében Frady ismét bebizonyította, hogy a lírát nemcsak művelni lehet, hanem geológiai szempontból is mélyre süllyeszteni. Ez a vers egy olyan lelet, amelyet a jövő régészei bizonyára értetlenül fognak bámulni, majd gyorsan visszatemetik, hogy ne szennyezze az irodalmi talajvizet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

"Hú, mán!" /falfirka egy szerves kőzetteléren/

„Szokás szerint rápihentem, nehogy elhirtelenkedjem az építő jellegűt, mert, mitagadás, éhomra megfeküdte a gyomromat ez opusz - elsőre nem helyezkedtem bele nagyon könnyen a fosszíliát vacsoráló vájár élethelyzetébe. De aztán mégis jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat a mélylíra NAT-ban rögzített fogalmának drasztikus szűkítését sürgető nemzeti konzultációról, a kompetenciaméréseknek az MMK költészeti tagozatára történő kiterjesztéséről, a szólásszabadság értelmi kritériumokhoz kötéséről, statáriális költői szabadságvesztésről. Ja, röviden? Jó kis vers, tetszett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hej, Humán úr, eszébe ne jusson pihenni, hanem hirtelenkedjen nyugodtan, hiszen rövid az élet és hosszú a fosszíliaként töltendő idő, úgyhogy lüktessen csak éhomra! Hallgasson rám, oszt’ uccu! Nomen Est Ómen alapelv alapján én már csak tudom!” /Tisza Virág, 119 éves kisnyugdíjas karateedzőnő/

„Ne kavarjon, maga Humán,

Behalok a gyagya dumán!

You should think about why are

You not őzkőevő vájár!

Maga idő óta megaidióta!”

/Reál Madridné Irigy Mirigy, szakbarbara/

„Aki meg tudja állapítani, hogy éppen egy őzből lett az a kőzet, annak gratulálok és Nobel-díjat érdemel. De nem is érdemes ilyesmit tanulmányozni, mert a pörköltet a friss őzből szeretem.” /M. András, a költő legállandóbb és legfrissőzpörköltszeretőbb kommentelője/

„eM úr, egy jó kőzettanár,

Ha éhkoppan, akkor van ár

Kimutatni kőzetőzet,

Melyből rögvest levest főzet.

Kétezeröt hideg őszén,

Ha elfogy az őzes kőszén,

S zord tél jő, mely lelket hűtő,

Majd a Nobel-díjjal fűt ő.”

/Dr. Szikla Szilárdné Sárga Márga, Lóbél-díjas geológiai gasztronómus és sárga földigilisztákat zöldítő kékfestőnő/

„Muszáj voltam kiutat keresni, mert olyan borzalmas volt az őzkőpörkölt, hogy gordiuszi csomót kötött a beleimre, úgyhogy átmenekültem a szomszéd rőthajú csőszhöz és elvettem feleségül a legkisebb lányát, a bélsebésznek tanuló Tányát, aki megoperált és azóta boldogan élünk, amíg el nem fogy a boltokból az ársapkás sztómazsák.” /a bányászcsalád hiú fia/

„Nyuggerapó

Tétova megjegyzés

Egy dalban az összes refrén

Szóró, szóra megegyezik.

Mert, ha kisé megváltozik,

Azt nem refrénnek nevezik.”

„Römök Rözső:

Ölmés öllönérv Nyuggörapónak

Disznószarvas, azaz Röffrén

Szörint az a lögjobb röfrén,

Hol szó szó szörint nömigön

Van. Lát töhát lényögig ön?”

„Dínó szelet őzhúsból? Biztosan nem okoz bélgázszelet! De igyon rá sokat, és vesekövet sem! Igyon vizet happy endre, majd fizeti Frady Endre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gasztroenterológus/

„Ház, holt őzbe baltanyelet

Ne vágjon, mert bélgázszelet

Ereget, melyből egy nyelet

Rosszabb, mint egy dínószelet!

Ha meg kap nagy vesekövet,

Magánban verik önt jól át,

Mit sebészi mese követ.

Igyon inkább jó sok kólát!”

/Koka Kukáné Pepszi Pupilla, betanított gasztrometeurológusnő/

„A teológia és a geológia, az ég és föld horizontális határmezsgyéjének vertikális költője szerves metszéspontként zúdítja az erre még felkészületlen emberiség nyakába a szakrálisan szekuláris Magma Kardal lelkületű öntöményes gasztro-eksztázisát. Frady Endre ismét pótolja az olvasótábor szellemi gyomrában keletkező űrt, melynek oka és okozata egyébként ő saját maga. A megismételetlen refrén megismételhetetlensége és minden ismert irodalmi szabály felrúgása olyan sajátja korunk Befőtti Nándorának, mint bősz vadkannak az agyarságteljesítmény. A nagy Sováczkai Jolán kortárs költőnő alábbi világgá sikoltásával:

          Aki bányászik a hegyen,

          Kőzetmentes őzet egyen

          Mind a hatszáztizenegyen!

a sötétségében szemmel nem látható Frady Endre szemmel láthatóan nem ért egyet. Igaz, ő többet sem ért. Mindegy! Mind több! Feleim és egészeim, mi mindenesetre olvassunk (vagy ne) önfeledten Frady Endrét, de ne feledjük, hogy rosszból is megárt a kevés!” /Gőzeke Gizike, gázakku díler/

Puzsér for Prime Minister!

„Mi ez a dinoszauruszok kihalását okozó, téridőben évmilliókra hatóan visszafelé mérgező fosszílikus klapancia?! Ha miniszterelnökként választanom kéne, hogy a Pride-ot tiltsam be vagy Frady Endrét, habozás nélkül az utóbbi mellett (illetve ellen!) döntenék, bár az elsővel kapcsolatban sem értem, hogy miért büszkék arra egyes emberek, hogy nem olyanok, mint azok, akik nem büszkék arra, hogy nem olyanok, mint azok, akik nem olyanok, mint ők, csak simán tudomásul veszik, de idegesíti őket, hogy a nem olyanok, amilyenek ők, büszkék a nem olyanságukra! Ahogy Frady Endre is büszke arra, hogy teljesen másmilyen, mint azok, akik alárendelik magukat a magyar nyelvnek és irodalomnak a dinoszauruszokat követő évmilliók alatt kikristályosodott és rugalmasan megkövült szabályrendszeréhez! Ne lássam anyám távoli evolúciós elődeit kőolajként a felszínre törni, ha nem szeretnék borostyánba kövesedett Frady Endre koponyát látni a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának elrontott jelenetei között! Ha egy még nem teljesen betűtlenített Frady Endre kötetet láttok fertőzni valahol, világ proletárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha kőporos őzet falnék,

Akkor Fal urak és Falnék

Adnák másikat az őznek.

Pofonjaim mindig győznek.”

/Chuck „Tenyerestalpas” Norris, a szerves kőporos pofonosztó költő/