Lenini út

Padkán nézek le: Nini!

Keskeny út e lenini!

Felkaptat, mint sólet ár,

S izzad rajt’ sok proletár.

Verejtéktől mar a só,

Ох, это не хорошо!

Nyűtt lábakon már térdek

Remegnek; ez pártérdek?

Munka hada dübörög,

Bősz burzsoá düh dörög,

Dagadt tőkés bő kölke

Hull – üti vas ökölke!

Úttörők, csak zúzzátok

Cár derekát s csúz átok

Trónjáról őt leveri,

S ömlik szemkönny leve, rí!

Állam épül, jóléti,

Föl-föl, hurrá, ollé, ti

Bolsevikok menjetek

Építeni Mennyetek!

Jólétet e dal kohol,

Hinni ezt, kell alkohol;

Sok vodka és pálinka,

S ettől dől le Sztálinka.

„A lenini úton tanácstalanul toporgó értelmiség előtt tulajdonképpen nem is egy, hanem két út állt: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Talán pont a vodka miatt látszott kettőnek.” /Dr. Inka Pál, pálinka desztillációs vegyészmérnök/

„Miért lett volna tanácstalan az értelmiség, amikor minden településen és munkahelyen volt tanács, azaz szovjet?! Ki nem állhatom ezt az entellektüel nyavalygást! Pép testben pép lélek! Bőven rájuk fért egy testet-lelket edző lépéskényszermunkatábortűzparancsuralmi rendszer!” /Izom Igor, ideológiai idegpályaválasztási igazgatásrendész/

„Ez a vers akár abban a korszakban is népszerű lett volna. Ja, hogy a Gulág tagság körében? Voltak ott ilyen dolgok, az tény. De az átlagembernek könnyebb és kiszámíthatóbb volt az élete, mint most. Voltak nyilván hátrányai is, de a mostani rendszert lecserélném rá.” /M. András, a költő legállandóbb és legnosztalgikusabb kommentelője/

„Kiszámítható és könnyű…

Számos szemben nyögött könny: Űűű!

(Rímként kőlégyfi, a kőnyű).

eM úr, ki nem értett egyet,

Az még kívánhatott egyet,

Egy utolsót hóhér előtt,

Ki azután, bumm, belelőtt.

Könnyű, számítható halált

Lelt, kit golyó fejen talált.

Mostani rendszernek elő-

-nye, hogy nincs hóhér, ki lelő.”

/Dr. Durrdefekt Dezső, a Szegény Oroszokat Vigasztaló Jólszolgálati Elkötelezettségű Testület (SZOVJET) főtanácsosa/

„Már csak a Putyin-Raszputyin rímpár hiányzik, hol a vektort Viktor adja. De jól jön itt a turbán-Orbán rímpár is, "daragíje taváris"! ... Elnézést kérünk, Dr. Háztól megvontuk a szót!” /TEKnős Sztella, acélöves nyelv-, fej-, végtag- és hajcsavaró/

„Jó ügynök volt derék Doktor Házunk,

Kár érte, nélküle ázunk-fázunk.

Lerombolta szegényt a snassz Putyin,

Aki olyan gáz, mint volt Raszputyin.

Cárszultánon jól áll eme turbán,

Mígnem borral leissza Petur bán.

Kremlünk ezen hepaj óta vár is,

Víg tort ül bent nagyon jó továris.”

/Borjú Berija, a Kapitalistákat Gumibotozó Bizottmány (KGB) rímtechnológiai pártbizalmija/

„Nem csoda, ha Dr. Háztól megvonták a szót, hiszen még a jelzőt sem tudja egyeztetni a főnévvel! Tavaris egyes szám, a daragíje viszont többes! Helyesen daragój tavaris lenne! Na, igyi szudá! V Szibíri ócseny hóladna! Hahaha!” /Dr. Cirill Celesztinné Metód Mamuska, Lenin-renddel kitüntetett nyelvtankomcsi/

„Költő elvtárs, mi elkötelezetten ateista bolsevikként nem túlvilági mennyországot építünk, hanem proletárdiktatúra vezette kommunizmust! Mindenki képességei szerint dolgozik a munkatáborban és szükségletei szerint részesedik az ideológiai továbbképzésből! Szovjethatalom + Villamosítás = Kommunizmus. Arccal a villamosszék felé! Éljen a Párt!” /Szergej Tarakanov Dunakavics, élmunkástanácselnök/

„A fenti egyenlőség átrendezésével megkapjuk a Kommunizmus - Szovjethatalom = Villamosítás egyenlőséget, azaz, ha munkástanácstalanítjuk a kommunáinkat, akkor lesz végre villanyunk is! Diktatúra mentes közegben szabadabban mozognak az elektronok is. Ahogy a sztahanovista villanyszerelőből lett nagy proletárköltő, Amperszag Ajtony írta:

          Fagyban ember áz’ is, fáz’ is,

          Ám hőhidat ráz a fázis!

          Ha nincs szovjet, de van áram,

          Átmelegszik tág légváram!

Sajnos a vers megjelenése óta Amperszag Ajtony és a verse is nyomtalanul eltűnt. Emlékét megőriznénk, de nem merjük.” /Watt Winnetou, indián származású wigwamproli/

„Frady Endre, a kriptokommunizmus költője idült idealizmussal fogja meg a megfoghatatlant és ragadja torkon a torkon ragadhatatlant. A konfrontatív katarzisteremtés szürreális szimbólumok közül kiakolbólított kisdobosa és úttörője kortárs kátyúkat tör a lenini út hossztengelyében, de nem engedi kijegecesedni a cseppfolyós öntudat bő lére eresztett doktrínáit. A tézis, antitézis, szintézis szentháromság jó magaviseletű harmadolásával szabaduló szobatiszta művész valódi vészt zúdít a begyepesedett osztálytársadalom szőrrelbélelt hónaljára. A vers mindennél jobban leleplezi az alkohol öl, butít és gyomorba öntve földönt alapigazságtartalmát. Birodalmak jönnek, birodalmak mennek, de Bíró Dalma gyilkos málenkíj robotokat megállító borotvaélen táncoló ügybuzgalma is csak csepp abban a tengerben, melyből fölfakad Frady Endre özönvize. Utána!” /Destruktív Dusánné Buggyant Balalajka, a Gigantikus Utópiákat Lázálmodó Átabota Galéria (GULÁG) szellemi szószátyárja/

„Munkásököl, vasököl

Bilincsel, ha megszököl!”

/rovásírásos fafirka a Gulág egyik latrinájánál/

„Mi ez az álkritikusan álnosztalgikus álság, ez a bélkritikusan bélnosztalgikus bélség?! Ki ez a célkritikusan célnosztalgikus céleb, aki csehül csaholva oda harap, ahová a kolbászt dobja a Nagy Testvér szőrös keze?! Miért kell a babkonzerv egekbe szökő árának megállapításához egy irodalomgyalázó sólet ár sziklatúra?! Frady Endre versei csak arra alkalmasak, hogy a szovjet börtönök celláiban a kübli fölötti falrészre levakarhatatlanul felragasztva kínozzák vele a rendszer ellenségeit! Napi egy kötelező hangos felolvasás után a szerencsétlen rab pár héten belül rádöbben, hogy diadalt aratva önmaga fölött szereti a Nagy Testvért! Követelem Frady Endre lelövésénél a rugalmasan visszapattintó tűzfal használatát, hogy a költő igenis beleléphessen kétszer ugyanabba a golyóba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor eljött az ideje, a világűrbe tigrisbukfencelve lendülettel ráugrottam a Szovjetunió egyik szélére és abban a pillanatban megdőlt a rendszer. A vodka nem felborította, csak meghánytatta a béketábort.” /Chuck Norris/

Útkeresők

- H’rrá, nyaralni fog’nk! Jan’ár, febr’ár, itt a nyár! - ordította fiszt’lás fejhangon F’r’lyás H’ba, t’ravezető.
- H’ha, H’ba! Egy kicsin f’rcsán ejted a szavakat! – kiáltotta meglepődve Gya’r Gy’la, t’ravezető helyettes.
- Br’mm-br’mm! – b’jt elő a bokorból egy d’rva tekintetű álmos medve.
- F’ss’nk! – üvöltötte bor’látóan a t’ravezető és ijedten eldobta a medveölő h’sángját.
- Cs’nya medve, h’zzál innen! – sikította a t’ravezető helyettes fel’gorva egy d’s lomb’ fára.
- Br’mm-br’mm! – követte őket továbbra is az egyre bor’sabb kinézetű vadállat, mert nem értette, mit akarnak a t’dtára adni.
- Eszembe j’tott, hogy mi a baj! – lihegte F’r’lyás H’ba a szomszéd fán – Elveszítettük az ’ betűt és így nem t’dj’k kifejezni mag’nkat! Emiatt aztán ez a s’lyos csapás’ r’t állat nem érti meg, hogy mit mond’nk neki!
- Szerintem nem elveszítettük, hanem ellopták, vagy elprivatizálták az ’ betűt a cs’nya b’dapesti oligarchák! – m’tatott a m’tató’jjával vádlón a távoli főváros felé Gya’r Gy’la.
- ’ndorodom a b’dapesti oligarcháktól! – f’jtatott a főnöke les’jtó arckifejezéssel.
- Szerintem menjünk és keressük meg az ellopott ’ betűk rejtekhelyét! – s’ttogta fennhangon a helyettes – Biztosan t’l van az erdőn!
- Hát, ha t’l van, akkor ideje ind’ln’nk! Gyerünk! – adta ki a parancsot az, akinek a feladata volt a parancsok kiadása.
No, le’grottak a d’s lomb’ fákról és gyorsan elind’ltak kifelé az erdőből. Ám ezt amilyen hirtelen tették, ’gyanolyan rossz’l, mert a medve elő’grott a bozótból és egyben lenyelte mindkettőjüket.
Ezt hívják a mesékben igazi pór’ljárásnak, ám itt hirtelen valami történt. A t’ravezető és a helyettese megakadtak a falánk medve torkán, aki cs’klani és öklendezni kezdett, majd visszaköhögte a tetőtől talpig nyálas t’ravezetőt és a talán még nála is nyálasabb helyettesét. Már majdnem jobban lett, amikor váratlan’l összegörnyedt és hányni kezdett. Hát, ’ramfia, nem kiokádta ez a szerencsétlen a lenyelt rövid u és hosszú ú betűket, méghozzá mindet?! Rögtön jobban is lett tőle!
- Brumm-brumm! – sóhajtotta megkönnyebbülten Suhajda Suviksz szabadúszó színművész, majd a jelmezként használt medvebundát az u, U, ú és Ú betűkkel telehányt tisztáson hagyva szélvész gyorsan elbicegett.
- Bunda! Bunda! – skandálta nyálasan, de felszabadulva a két túlélő, mire a Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága fejenként félmillió forintra büntette őket csoportosan elkövetett sportszerűtlen magatartásért.
- Juj! Ne már! – ordította Furulyás Huba, majd az íziben meglelt medveölő husángjával dühödten ütlegelni kezdte a szanaszét heverő ú betűket.
- Eddig ú-t keresők voltunk, innentől ú-t törők leszünk? – kérdezte meglepetten Gyaur Gyula, majd vállat vonva ő is beszállt a főnöke mellé csapkodni.
- Köszönöm, Gyula! Rád is igaz a mondás, hogy az ú-t törő, ahol tud, segít!
Sajnos addig-addig bántalmazták szegény u, U, ú és Ú betűket, hogy estére az összes ’-t összez’zták és így most mi mindnyájan ’jra ’-t keresők lettünk.
Ha a betűket mind össze nem z’zták volna, a mi ’-t keresésünk tovább már nem tartott volna.
Itt a vége, f’ss el véle! ’ttalan ’takon…