Legyen magyar naplemente,
S ne Habsburg Sonnenuntergang,
Mert ott sok a labanc felhang…
Hagyja rám a verset, ácsi,
Nyugodjon le, Lajos bácsi!
Tehát:
Szép álmokat, tente, tente! –
- Zengené a naplemente,
Hogyha hangja volna néki,
S beremegne a környéki
Panelházak hosszú sora
S jönne vissza sok vacsora.
Ám ő néma, sosem zajos,
Nem üzen, mint Kossuth Lajos,
Nem beszél, nem rí, nem ugat,
Csupán hanyatlik a nyugat
Répaszínre festett egén
S ettől nyugszom rögvest meg én.
Let’s pszt again!
„Nem tűröm, hogy ugyanúgy el akarjanak hallgattatni, mint a Habsburg császárok idejében! Éljen a szólásszabadság! Magyar égre magyar naplementét! Csak az a fránya eső ne esne karikára! Hej, ha nem fogyott volna el a regimentem, most nagy patáliát csapnék!” /Kossuth Lajos/
„Kultúrtörténeti kutatások szerint Amerikába Kossuth Lajos vitte be a stand up comedy műfaját. Mivel angolul a börtönben tanult meg, ahol és akkoriban nem voltak nyelvi hanganyagok, így mindent úgy mondott fonetikusan, ahogy le volt írva. Beszédeit egyre nagyobb tömegek röhögték végig. Óriási sikere volt!” /Dr. Szürkeállományi Szütyő, a Tudományos Alapon Sokakat Lejárató Intézet (TASLI) történésze/
„Most meglepett, költő úr! Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű témáról, mint a naplemente, ennyi marhaságot össze lehet hadoválni! Kossuth Lajostól pedig én kérek elnézést! NEM ENG.!” /Sivár Savanya, az Országos Betiltási Intézet (OBI) főcenzora/
„Leendő költő palántáknak oktatnám a művet: Na, ilyen, amikor a szerény tehetség nagy szorgalommal párosul... Már majdnem jó, de ha csak ennyi tellene, akkor menjetek inkább péknek. Szerencsére F. Endre elkövetőtől láttunk már jobbakat. Van benne fantázia, akár jó is lehetne...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Lehet, hogy régen voltam töri korrepetáláson, de szerintem Kossuth úgy került ebbe a posztmodern nonfiguratívba, mint Pilátus a Volvóba. Amúgy gyönyörű!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Kossuth urat nincs szerencsém ismerni. Szerintem ilyen nevűt nem végeztettem ki, a Volvót pedig Heródestől kaptam ajándékba, amikor a nagy hepaj után kibékültünk és meghívott nyaralni a galileai krédójába.” /Poncius Pilátus/
„A kérómba, Pili, a kérómba hívtalak meg, nem a krédómba! Annyi időt helytartóskodtál itt és még mindig nem beszélsz rendesen óhéberül?!” /Heródes Antipász/
„A krédó latin, a kéró pedig cigány szó. Ezek szerint minden út romába vezet?” /Dr. Ősnyelv Ödön, a Nemzeti Etimológiai Múzeum (NEM) szakreferense/
„A történelem véres kezéből kiragadott természetrajz egyidejűleg szekuláris és szakrális ábrázolása jól kézben tartottan jelenik meg Frady Endre kozmikus őslírájában, ahol a békére vágyó embernek örök harcot kell folytatnia a végső megnyugvásért. Olvasás közben csendesítsük el a belső zajt és bátran aludjunk bele az utolsó sorba! Újra és újra… Let’s pszt again!” /Zaj Zénóné Mély Mályva, a Körbenyálazott Katarzis c. szépirodalmi folyóirat lektor helyettese/
„Mi ez a kínrímes bulvárdögevés?! Ha létezne olyan betegség, hogy agyrüh, akkor annak az egyik nyilvánvaló tünete az ilyen hevenyészett írásművek gátlástalan elkövetése lenne. Hát minek nézi ez a fékevesztett közellenség az olvasókat, szellemi hányótálnak?! Anyámmal elhatároztuk, hogy gyűjtést rendezünk – ő már fel is rakta a Vaterára a tartalék műfogsorát – és amint megvalósul a bárki számára elérhető bolygóközi utazás, befizetjük rá Frady Endrét! Csak oda útra!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer beszólt a Nap, hogy nincs kedve még lemenni, mert bulizni szeretne, de úgy lefejeltem, hogy másnap hajnalban nekem kellett felrugdosnom, mert félkómásan azt énekelte, hogy az éjjel soha nem érhet véget. Na, erre kapott egy pofont és azóta csöndben van.” /Chuck Norris/
