 |
| Jar Jar-ral jobban Jár! /Dr. Mosogató felvétele/ |
Tisztul a sok csészeatom,
S tűnnek el a zaccos zsírok.
Asszem, erről verset írok.
Ha nem mosnék tálat, bögrét,
Dzsuva maradna meg dögrét,
S rút lenne, mint marhán billog,
Így viszontág minden csillog.
Lemon Jar jár poharaknak,
Amit mások elém raknak.
Mindig mások helyett mosok.
Van erre tán alapos ok?
Hogyne lenne, ez a munkám.
Külhonban jól megvagyunk ám.
Diplomámat nem használom,
Fizetésem mégis álom.
London nem is olyan drága:
Moszkva szint, vagy Nyugat-Prága,
S annyiba kerül egy mű-tök,
Amennyiért otthon műtök.
„Mamutra, jetire és dinoszauruszra szakosodott állatorvosként Londonban nem kaptam a diplomámnak megfelelő munkát. Itthon az orvoshiány miatt még vakbelet is műthettem, de Vak Béla játékvezető páciensem hálapénzének elfogadása után családostól menekülnöm kellett az orvosbárói kaszt bárkire lesújtó vasökle elől. Ehhez képest tök nyugis a kinti mosogatás.” /Dr. Géz Géza, a londoni West Hungary Pub mosogatója/
„A Töktermelők Szakszervezetének nyomására annyira magas lett a tök ára, hogy Halloween-re bőven megéri nagyüzemben műanyag mű-tököt termelni. Tök jó üzlet! A sznob magyarok veszik, mint a cukrot! Az osztrákoknak meg ’Hello Wien!’ felirattal árusítjuk.” /Mr. Unreal Pumpkin, mű-tök kereskedő/
„Költő úr, a Jar Gyár nevében köszönni meg az ingyen reklám! Remélni, hogy a Cif, a Bref és a Pur megütni a guta! Nem csoda lenni, velünk jobban Jár-ni! Höhö!” /Jar Jar Binks, csillagháborús konyhamalac és sajtófőnök/
„Hát milyen idegenszívű poéta az, aki a legősibb hungarikumot, a Pur mosószert kihagyja a verséből?! Már a legrégebbi reklámversünk, az ’Isa Pur es homu vogymuk!’, azaz ’Bizony Purral kell mosnunk, ha hamusak vagyunk!’ is a Pur dicséretét zengi! Purgatóriumba az ilyen fattyakkal, akik nemcsak hazát, de szívet is cserélnek! Hadd nyilazzam le hátrafelé mindet!” /Hunor Magor, gyulatáltos és vénaszkenneletlen ferencvárosi vezérszurkoló/
„Egy gondolat bánt engemet, Fradyt olvasva halni meg! Ne ily halált adj Istenem, ne ily halált adj énnekem! Hadd essem el én Frady tetemén s holttestemen át harapós csigák száguldjanak kivívott diadalra! Anyám szerint most már ideje lenne lejönnöm a szerről és befejeznem a hempergést a szintetikus műfű fehér csíkjai között! Azt hiszem, megtiltom neki, hogy legközelebb elkísérjen a Magyar Entellektüelek és Kritikusok Konferenciájának (MEKK) after partyjára!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Frady Endre, a társadalmi törésvonalak lánglelkű poétája ezúttal az eldologiasodott vadkapitalizmus bombasztikus élményzuhatagától és érzékgerjesztésétől megkövesedett idegvégződések elközönyösödéséről tol látleletet a karrierhajhászástól elgépiesedett faarcunkba. A szándékoltan egyszerű rímek, az ostobának megszemélyesített én az öncélú jólétkergetéstől elbutult emberiség szellemi generálpauzájára utaló kvintesszencia. A költő szerint mi mind könnyen pótolható konform mű-tökfejek vagyunk, akiken már csak egy citrom illatú agymosás segíthet, vagy valami más, ezzel egyenértékű, nyolc napon túl gyógyuló katarzis.” /Észmentő Eszmeralda, az Önfeledt Halálsikoly c. irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/
„Én sosem mosogatok. Áthajítom az edényeket a légkörön és a súrlódás leégeti róluk a dzsuvát.” /Chuck Norris/
