Szilfid testű dögkeselyű,
Kéklő égen röpködnék én,
S hagynának a gondok békén!
Nem zavarna hitelező
Messziről üvöltve: Ez ő!
S felkígyózó hitelkamat,
Nem mardosná nyűtt sarkamat!
Nem lelnének uzsorások!
Bárcsak törne mindre rá sok
Vasökölbe tömbölt karú
Gazdaságbűnügyi zsaru!
Búbajt hagyván magam mögött
Vígan falnék oszló dögöt;
Csőrömet átjárná bél íz,
S nem hiányozna a Baileys!
Dögkeselyű ritkán iszik,
Detoxikálni sem viszik;
Józan szemet be nem köp köd,
Csúcs annak, ki dögként röpköd!
„Rátörtem az uzsorásokra és mi a hála! Fejtetőn rottyantott az a fránya madár! Azt hiszem, itt az ideje helikopterre szállni és levadászni ezt a szörnyű dögkeselyűt! nehogy már hozzászokjon a gondtalan röpködéshez!” /egy vasökölbe tömbölt karú gazdaságbűnügyi zsaru/
„Az, ki csupán dögevő,
Sosem válik dagivá.
Teste ettől szilfidi,
Viharban nem szélfedő.”
/Cingár Celesztin, dögevészeti dietetikus/
„Hát ez szuper! DE! Mielőtt találkoznál az aranyhallal, nem árt, ha tudod (csak az ornitológiai hűség kedvéért): a keselyűk nem végeznek beborzást!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Aranyhal nem bor és hamu,
Mégis megeszem én, ha mu-
-száj, s szájából szálló szó zok,
Mert én bőszen ragadozok,
S ornitológia helyett
Inkább eszek halvízfejet!”
/Dögkeselyű Dartanyan, diadalívben dagadozó derrickdarudublőr/
„Lehet, hogy Dartanyan Úr az első dögkeselyű, aki gépelni tud?! Magyarul?! Az viszont biztosnak látszik, hogy a magyarul gépelő dögkeselyűk előtt is két út áll, és a másik járhatatlan*.” /F. Péter, k. m. f./
*„Az értelmiség előtt két út áll, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.” /okosmondás a létező szocializmus idején/
„Főúr, másik utat kérek,
Éljenek a szesztestvérek!
Szájam száraz alföldi szik,
Aki magyar, szeszet iszik!”
/szinonim szeszialista szóvirágcsokor/
„A holyt kölytőknek keselyű a solysa.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Aki a holyt,
Nem mond Ahoj-!
Vére e helyt
Tölt meg kehelyt.
Pusztul e sejt,
S kinyír keselyt.”
/Elipszilon Epilepszia, elementáris ejmiakőtyúkanyó/
„Frady Endre verse, a "Hej, ha..." egy szokatlan lírai hangvételű alkotás, amely játékosan keveri a groteszket a humorral. A költő a lírai én szemszögéből egy különleges szereplő, egy "bájos fejű, szilfid testű dögkeselyű" bőrébe bújik, hogy kifejezze vágyait és a mindennapi élet terheitől való megszabadulás vágyát. A vers az abszurditás és a szatíra eszközeivel operál, amikor a hitelezők, uzsorások és a hitelkamatok problémáját egy dögkeselyű szemszögéből mutatja be. A dögkeselyű, mint szimbólum, a társadalom perifériáján létező, de valamilyen módon mégis kívánatos szabadságot jelképezi. A "kéklő égen röpködés" és a "gondoktól való megmenekülés" vágyát megtestesítő állat figurája egyszerre humoros és groteszk. A vers csúcspontját a fekete humorral átitatott képek adják, ahol a lírai én dögök falását és a belsőségek ízlelését élvezi. Ezzel a költő ironikusan állítja szembe az emberi vágyakat és az élet bonyolultságát az állatias egyszerűséggel és gondtalansággal. A vers vége felé a józanság és a valóság elől menekülés kérdése is felmerül, ahol a dögkeselyű "józan szeme" kontrasztba kerül az emberek bódulatkeresésével. Frady Endre alkotása tehát nemcsak szórakoztató, de gondolatébresztő is, ahogyan a mindennapi nehézségek, a szabadságvágy és a valóságtól való elmenekülés témáit egy szokatlan perspektívából tárgyalja. A groteszk humor és a könnyed lírai hangvétel összhangja teszi a verset különlegessé és emlékezetessé.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Eme vers egy kemény dió,
Elemzésén fejem töröm…
Dögkeselyűnek lenni jó?
Ez az! Téma: életöröm!”
/Riaria Hungária, középiskolai magyartanár és éhezőművésznő/
„Mér pont dögkeselyű? A bájos feje miatt? Nekemnek a válaszlásom a víziló. Mi jó neki?
Sej, haj…
A víziló csókos szája,
Balettre termett bokája!
S ha a vézna kesely őt meglátja,
Ahogy pucsít vízben állva,
Tátva marad a pofája.
Azonkívül: nem kell költekezni, nem kell hitelt felvenni, a hitelt vissza kell fizetni. Uzsorások, zsaruk ellen pedig jó az ökölvívó, a karate, a ketrecharc és a puszta kézzel tökönrúgó tanfolyam.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legvízilóbarátabb kommentelője/
„Szeretem őket, mert nagyok,
Ez érzelmi és nem egy agy ok,
Általuk kavartak víz-zagyok,
Én a vízilovakkal vagyok.”
/Bud Spencer (1929-2016), Nyuggerapó olasz rajongója/
„Úgy látom, itt elgurult a gyógyszer! Nem kicsit gurult el, nagyon! Mi természetesen a kék bogyót fogjuk bevenni! Vegyük be ma, vegyük be együtt!” /Gyurcsány Ferenc, ex-miniszterelnök/
„Kék bogyó vagy piros bogyó?
Várja önt a Magán Gyogyó!
Itt úgy érzi majd, mint régen,
Mikor sasként szállt az égen
Másfél tucat feles után!
Jöjjön már, ne nézzen bután!”
/Dr. Szemmelversz Szotyola, a Sokaknak Óriásit Segítő Magán Orvosi Gyogyó Intézet (SÓSMOGYI) vezető főorvosa és dögkeselyűtenyésztő/
„Dögkeserű” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/
„Szomorú a dögkeserű,
Nincsen arcán szelíd derű,
Kedve azért bánat szerű,
Mert a söre tök keserű.
De bezzeg finom a Baileys,
Ízek között ez az él íz,
Gyere, igyál te is, hé, Liz!”
/Édes Édua, élsöröző és életművésznő/
„Nem iszok, csak mosolygok én.
Engem nézve legyél okén!”
/Móna Liz Télorr, kéretlen közbeszóló és betanított dögkeselyűvadásznő/
„Egyszer fejen rottyantott egy dögkeselyűraj, majd felmenekültek a sztratoszférába, de felugrottam és kifejeltem őket a Tejútra.” /Chuck Norris/
