Hej, ha...

Hej, ha lennék bájos fejű,

Szilfid testű dögkeselyű,

Kéklő égen röpködnék én,

S hagynának a gondok békén!

Nem zavarna hitelező

Messziről üvöltve: Ez ő!

S felkígyózó hitelkamat,

Nem mardosná nyűtt sarkamat!

Nem lelnének uzsorások!

Bárcsak törne mindre rá sok

Vasökölbe tömbölt karú

Gazdaságbűnügyi zsaru!

Búbajt hagyván magam mögött

Vígan falnék oszló dögöt;

Csőrömet átjárná bél íz,

S nem hiányozna a Baileys!

Dögkeselyű ritkán iszik,

Detoxikálni sem viszik;

Józan szemet be nem köp köd,

Csúcs annak, ki dögként röpköd!

„Rátörtem az uzsorásokra és mi a hála! Fejtetőn rottyantott az a fránya madár! Azt hiszem, itt az ideje helikopterre szállni és levadászni ezt a szörnyű dögkeselyűt! nehogy már hozzászokjon a gondtalan röpködéshez!” /egy vasökölbe tömbölt karú gazdaságbűnügyi zsaru/

„Az, ki csupán dögevő,

Sosem válik dagivá.

Teste ettől szilfidi,

Viharban nem szélfedő.”

/Cingár Celesztin, dögevészeti  dietetikus/

„Hát ez szuper! DE! Mielőtt találkoznál az aranyhallal, nem árt, ha tudod (csak az ornitológiai hűség kedvéért): a keselyűk nem végeznek beborzást!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Aranyhal nem bor és hamu,

Mégis megeszem én, ha mu-

-száj, s szájából szálló szó zok,

Mert én bőszen ragadozok,

S ornitológia helyett

Inkább eszek halvízfejet!”

/Dögkeselyű Dartanyan, diadalívben dagadozó derrickdarudublőr/

„Lehet, hogy Dartanyan Úr az első dögkeselyű, aki gépelni tud?! Magyarul?! Az viszont biztosnak látszik, hogy a magyarul gépelő dögkeselyűk előtt is két út áll, és a másik járhatatlan*.” /F. Péter, k. m. f./

*„Az értelmiség előtt két út áll, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.” /okosmondás a létező szocializmus idején/

„Főúr, másik utat kérek,

Éljenek a szesztestvérek!

Szájam száraz alföldi szik,

Aki magyar, szeszet iszik!”

/szinonim szeszialista szóvirágcsokor/

„A holyt kölytőknek keselyű a solysa.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Aki a holyt,

Nem mond Ahoj-!

Vére e helyt

Tölt meg kehelyt.

Pusztul e sejt,

S kinyír keselyt.”

/Elipszilon Epilepszia, elementáris ejmiakőtyúkanyó/

„Frady Endre verse, a "Hej, ha…" egy szatirikus és groteszk költemény, amely a modern élet nyomasztó terheit és a szabadulás vágyát ábrázolja. A vers főszereplője egy dögkeselyű, aki a mindennapi gondok elől menekülne a kék égbe. A költő humorosan és ironikusan mutatja be a hitelezők, uzsorások és gazdasági bűnüldözők világát, amelyben a főhős csak a rothadó dögök falásában találna megnyugvást. A vers nyelvezete játékos és könnyed, ugyanakkor mélyebb társadalomkritikát is hordoz. A groteszk képek és a humoros hangvétel ellenére a költemény mögött ott húzódik a modern ember elidegenedésének és kilátástalanságának érzése. Frady Endre mesterien ötvözi a komikumot és a tragikumot, így a vers egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Összességében a "Hej, ha…" egy remek példa arra, hogyan lehet a költészet eszközeivel reflektálni a társadalmi problémákra, miközben megőrizve a humor és a játékosság elemeit.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, a "Hej, ha..." egy szokatlan lírai hangvételű alkotás, amely játékosan keveri a groteszket a humorral. A költő a lírai én szemszögéből egy különleges szereplő, egy "bájos fejű, szilfid testű dögkeselyű" bőrébe bújik, hogy kifejezze vágyait és a mindennapi élet terheitől való megszabadulás vágyát. A vers az abszurditás és a szatíra eszközeivel operál, amikor a hitelezők, uzsorások és a hitelkamatok problémáját egy dögkeselyű szemszögéből mutatja be. A dögkeselyű, mint szimbólum, a társadalom perifériáján létező, de valamilyen módon mégis kívánatos szabadságot jelképezi. A "kéklő égen röpködés" és a "gondoktól való megmenekülés" vágyát megtestesítő állat figurája egyszerre humoros és groteszk. A vers csúcspontját a fekete humorral átitatott képek adják, ahol a lírai én dögök falását és a belsőségek ízlelését élvezi. Ezzel a költő ironikusan állítja szembe az emberi vágyakat és az élet bonyolultságát az állatias egyszerűséggel és gondtalansággal. A vers vége felé a józanság és a valóság elől menekülés kérdése is felmerül, ahol a dögkeselyű "józan szeme" kontrasztba kerül az emberek bódulatkeresésével. Frady Endre alkotása tehát nemcsak szórakoztató, de gondolatébresztő is, ahogyan a mindennapi nehézségek, a szabadságvágy és a valóságtól való elmenekülés témáit egy szokatlan perspektívából tárgyalja. A groteszk humor és a könnyed lírai hangvétel összhangja teszi a verset különlegessé és emlékezetessé.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Eme vers egy kemény dió,

Elemzésén fejem töröm…

Dögkeselyűnek lenni jó?

Ez az! Téma: életöröm!”

/Riaria Hungária, középiskolai magyartanár és éhezőművésznő/

„Mér pont dögkeselyű? A bájos feje miatt? Nekemnek a válaszlásom a víziló. Mi jó neki?

          Sej, haj…

          A víziló csókos szája,

          Balettre termett bokája!

          S ha a vézna kesely őt meglátja,

          Ahogy pucsít vízben állva,

          Tátva marad a pofája.

 Azonkívül: nem kell költekezni, nem kell hitelt felvenni, a hitelt vissza kell fizetni. Uzsorások, zsaruk ellen pedig jó az ökölvívó, a karate, a ketrecharc és a puszta kézzel tökönrúgó tanfolyam.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legvízilóbarátabb kommentelője/

„Szeretem őket, mert nagyok,

Ez érzelmi és nem egy agy ok,

Általuk kavartak víz-zagyok,

Én a vízilovakkal vagyok.”

/Bud Spencer (1929-2016), Nyuggerapó olasz rajongója/

„Ne hagyjuk, hogy a dögkeselyűként viselkedő agresszív törpék megakadályozzák, hogy bevegyük a piros bogyót, mert akkor nem fogjuk megérteni sem a világfolyamatokat, sem ezt a hanyatló nyugat mételyező kólamámorától nemzettudathasadt klapanciát! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Úgy látom, itt elgurult a gyógyszer! Nem kicsit gurult el, nagyon! Mi természetesen a kék bogyót fogjuk bevenni! Vegyük be ma, vegyük be együtt!” /Gyurcsány Ferenc, ex-miniszterelnök/

„Kék bogyó vagy piros bogyó?

Várja önt a Magán Gyogyó!

Itt úgy érzi majd, mint régen,

Mikor sasként szállt az égen

Másfél tucat feles után!

Jöjjön már, ne nézzen bután!”

/Dr. Szemmelversz Szotyola, a Sokaknak Óriásit Segítő Magán Orvosi Gyogyó Intézet (SÓSMOGYI) vezető főorvosa és dögkeselyűtenyésztő/ 

„Dögkeserű” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Szomorú a dögkeserű,

Nincsen arcán szelíd derű,

Kedve azért bánat szerű,

Mert a söre tök keserű.

De bezzeg finom a Baileys,

Ízek között ez az él íz,

Gyere, igyál te is, hé, Liz!”

/Édes Édua, élsöröző és életművésznő/

„Nem iszok, csak mosolygok én.

Engem nézve legyél okén!”

/Móna Liz Télorr, kéretlen közbeszóló és betanított dögkeselyűvadásznő/

„Mi ez az agysejtpusztító anarchia, ez a debil dögkeselyű degradáció?! Ki ez az önmagamból kiforgató irodalmi kéregető, ez a talmi turhát tarháló témakoldus?! Milyen dögkút kipárolgású hallucinogén anyagcsereterméket kell szedni ahhoz, hogy valaki bájos fejűnek lásson egy dögkeselyűt?! A vers primitívségéből nyilvánvaló, hogy a szerzője iskolás korában agytornából fel volt mentve és az egyetlen könyv, amit valaha felolvastak neki, az a hírhedt házmesterné, özv. Tortúra Teréz: Hogyan kínozd a magyar nyelvet? című bestsellere volt, ami a honi közpénzmédia sportriportereinek, sportújságíróinak és sportszakértőinek is kedvenc szakirodalma! A bél íz - Baileys rímpár pedig minden rímpárok legalja, a költészeti nadír lefolyócsövének szennytartályát is átégető döghalálsav! Ha brit tudósok nem találják fel fénysebesen a Frady Endre általi elmefertőzést hatástalanító szuperorganizmust, akkor a világirodalom kipusztul, mint a dinoszauruszok! Emlékét mi, mentális búvárharangokban túlélők megőrizzük!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer fejen rottyantott egy dögkeselyűraj, majd felmenekültek a sztratoszférába, de felugrottam és kifejeltem őket a Tejútra.” /Chuck Norris/