Megint nem én kaptam az irodalmi Nobel-díjat!

Más kapta a Nobel-díjat,
Úgyhogy máma én emiatt
Új verseket juszt se költök
Akkor se, ha mind megöltök!

Megsértődtem, bár mimóza
Nem vagyok, s csak azért sóz a
Svéd királynak oda térdem,
Nekem járt volna az érdem!

Eme fehérorosz mutyin
Felháborodik még Putyin
Elvtárs is, meg sok száz Szása,
S kezdődhet Minszk bombázása!

Lángok, vér, veríték, könnyek…
Bánatomba hová mönjek?!
Kisbigbe tán? Van még sólet?
Van! Ettem s a kedvem jó lett!

Jó a sütött babos lóbél,
Nem is hiányzol már Nóbél…
Vagy hogy hívják azt a gagyit…
Nem kellesz, ha most nem vagy itt!

(brühühü…)

„Hányszor magyarázzam még el, költő úr, hogy a sólet nem lóbelet tartalmaz, hanem gerslit és marhafelsálat. A lóbél az a lóban van! Amúgy mi is sajnáljuk, hogy nem kapta meg a Nobel-díjat és így nem tudja nálunk leenni az érte járó szerény összeget! Talán majd máskor!” /Mr. Kisbig/

„Szerény összeg, apjuk?! Kétszázhetvenmillió forint!!! Abból több mint ezer évig ehetne nálunk ebédre egy kismenüt!!! Néha még egy nagy is beleférne, vagy egy fatányéros…” /Kisbigné/

„Az a felháborító, hogy nem én kaptam ezt a Nobel-díjat valamelyik beszédem írott változatáért, hanem egy szakadár poszt-szovjet mensevik zugfirkásznő! Úgy látom, hogy ezen a területen is van bőven visszacsatolnivalónk!” /Vlagyimir Putyin/

„Frady Endre legalább annyira megérdemelné az irodalmi Nobel-díjat, mint én a díszdoktori kinevezést! Ő szinte már-már olyannyira izé-féle, amennyire én hogyishívják vagyok!” /Mocsai Lajos, ex kézilabda szövetségi kapitány és a Testnevelési Egyetem rektora/

„Nem engedhetjük meg, hogy a magyar névre szégyent hozó, idegenszívű kozmopolita liberálbolsevik bérrettegő a büntetésből megemelt közműdíjon kívül bármi más díjat is kapjon! A harminchárom tenger mosta Nagymagyarhont egy igazi ősmagyar képviselje ezen az irodalmi versengésen, ne egy elfajzott halvérű pirézkorcs!” /Táltos Gyula, a Turul Vérű Magorok Archaikus Cipőjű Igriceinek (TVMACI) tárogató őrizője és a Groupama Aréna biztonsági őre/

„Bocs Frady, de idén az én hátszelem erősebb volt! Talán még több sóletet kellene enned? Amúgy a többszólamú írásaim, amelyben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állítok emlékművet, egyszerűen sokkal jobbak, mint a te… mint a te… mijeid is? Elnézést, de még egy sorodat sem olvastam! Ugye nem vesztettem semmit?” /Szvetlana Alekszijevics, ukrán születésű fehérorosz írónő/

„Daragaja Szvetlana! Máig ugyan még a nevedet sem hallottam, de egyrészt gratulálok, másrészt meg a ló lambadázzon a füled körül! Nem igaz már, hogy se a KiMitTube-ot, se a Nobel-díjat nem tudtam megnyerni! El vagyok átkozva!” /Frady Endre, mimóza lelkű költőgigász/

„Előbb adnék az azeri baltás gyilkosnak Nobel-békedíjat, mint ennek az eszement klapanciabelű rímszellentőnek irodalmit! Anyám szerint azonban mindannyian jól járnánk, ha mielőbb kapna egy posztumusz életmű díjat, ám ő nem számol az ennek mellékhatásaként mindent elöntő Frady Endre Összes Művei elmefertőző kockázataival! Frady kitűzők, Frady bögrék, Frady hónaljsprayk, Frady végbélkúpok, Frady műfogsorok, Frady kőbalták… Még a csapból is Frady folyna, és nekünk Frady lében kellene zuhanyoznunk! Brrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer én is majdnem megkaptam az irodalmi Nobel-díjat, de a svéd akadémia tagjai sajnos úgy elgyengültek a véleményformáló veréstől, hogy abban az évben nem is tudtak szavazni. Pedig csak a fülszőrömmel csapkodtam meg őket egy kicsit.” /Chuck Norris/

Lóvarrónő

Lóvarrónő folyton lót varr
Mindenféle döglött, ótvar
Lódarabból, amit talál,
S így hasznosul a ló halál.

Lovakat szakmányban varrja,
Sajog már az összes karja,
És e fájás járja át a
Testét, úgyhogy szúr a háta.

Kialvatlan szeme veres,
Szorgalmas, de alig keres.
Gyárt bár napi hat és felet,
Pecsvörk lóra nincsen kelet.

Lóvarrás nem sikerszakma,
Többet kap egy átlag vak ma,
S nem kellemes szabni lóbélt.
Ily nyomorban tán csak Jób élt.

- Húgom bezzeg sikeresebb!
Mardos is belülről e seb,
S irigy vagyok rája – gyón ő –
Mer’ ő stadionvarrónő!

„Hja, kérem, a szabadpiacon farkastörvények uralkodnak! Ha nagyobb a keletje a stadionoknak, mint a döglött lódarabokból összevarrt pecsvörk lovaknak, akkor a stadioniparból lehet jól megélni, a lóiparból meg mielőbb ki kell szállni! Ha pedig a fizetés már egy vak koldus átlagkereseténél is kevesebb, akkor érdemes vagy beszerezni egy fehér botot és egy fekete szemüveget, vagy ki kell tántorogni Amerikába. Döglött lónak és szabad versenynek egyaránt híg a leve!” /Dr. Tőke Tokmány, kapitalista közgazdász/

„Költő úr, mink itten Tolnába, Baranyába a megmurdelt lóból virslit és hurkát-kolbászt csinálunk, nem pedig olyan pécsi verklit, vagy mit! Hiába, kutyából, lóból nem lesz szalonzenekar!” /Gyopár Gyula, a szittyarütyütyüi Csataló Csárda mindenese/

„Mindig mondom a nővéremnek, hogy ne siránkozzon, mint egy Jób, hanem váltson át a lóról, mint én! Én a stadionnal jó lóra tettem! A kulcsszó a mobilitás!” /Szügy Szilárdné Luft Lea, stadionvarrónő/

„A MOB bilit ás?! Kikérjük magunknak! Mi csak a tartalmát kavarjuk! De erőfeszítéseink nem hiábavalóak, mert lesz itt-ott még szőlő, lesz itt-ott még lágy kenyér, no meg 2024-ben akkora Olimpia is, hogy attól koldulunk! Ezért is kell annyi stadion!” /Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke/

„Hagyjanak már engem békében nyomorogni! Sok mindent átéltem már, de ez a döglóvers rosszabb, mint amikor a rühöt kellett egy cserépdarabbal magamról levakarni!” /Jób/

„Hé, költő úr! Maga meg honnan tudja, hogy én mit gyóntam fülbe a tisztelendő úrnak?! Csak nem hallgatózott?! Akkor talán még azt is tudja, hogy vezeklésképpen címerállatot kellett varrnom a lóbányai plébániának?! Na, ilyesmik miatt nincs időm átképezni magam!” /Bányaló Benőné Luft Liza, lóvarrónő/

„Csókolom Liza néni! A lovakat megvarrják, ugye? Nekem szétszakadt a hintalovam! Tessék mondani, holnapra meglesz?” /Paci Piroska, a Vitéz Lóbányai Kerti Kotlós Általános Iskola és Ellentengeri Címerezési Szakiskola 1.c. osztályos tanulója/

„A versenyló halála óta nem született ilyen gyomorborzongatóan szürreális lólíra! Csingiz Ajtmatov, a kirgiz pusztaérzés szellemi lovagja két fordulat között boldogan mosolyogna a sírjában, ha tudná, hogy szívszakadva kimúlt versenyparipáját a XXI. század eltárgyiasult lóvarrodájában a kizsákmányolt klausztrofóbiás keményen dolgozó közmunkás kisembernő újrahasznosítja. A társadalom és az irodalom peremén egyensúlyozó költő ismét akkorát alkotott, hogy a fal adja a másikat! Stadium ante portas!” /Igássy Imréné Szekeressy Szandra, táltos és lóirodalmár/

„Mi ez az irodalmi dögkútból előhúzott hullaszagú fércmű?! Már megint egy alpári vulkánvers, melyből a költő piramidális tehetségtelensége fortyogó lávaként tör elő majd egy nyáladzó celeb értelmetlenségi színvonalán dadogva gőzölgő tufaporral von be mindent maga körül. Elnézést kérek a tufaportól az összehasonlításért! Anyámnak meg megtiltottam, hogy pecsvörk lovat rendeljen a TV shopból, nehogy egy ajándék Frady verset is mellékeljenek hozzá! Tévélezáre necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer láttam egy hegesztési varratokkal összeszerelt tizenhat tonnás acéllovat, de amikor a delejes tekintetemmel magamhoz vonzottam, ripityára tört a szemgolyómon.” /Chuck Norris/

Nemzeti Vágta

Nem hallottunk halálsikolyt,
S közönség bár körmét rágta,
Idén nem lóbél* volt, mi folyt,
Hanem”csak” Nemzeti Vágta.

Biztonságtechnikai jatt
Okán palánk lóra káros
Nem lőn s Vass Jennifer miatt
Bajnok lett a Ferencváros!


*Tavaly a balesetveszélyes palánk miatt egy ló sajnálatosan kibeleződött…