Csodacsütörtöki Retróreménysugár

Bús napon, mely csütörtöki

S költőt éh-rém gyomron löki,

Hasba rúgja s torkon marja,

Éhtől remeg lába, karja,

Vércukra a padlót veri,

Nyeszlett, akár Karigeri,

Pofára hull, mint a mókus,

S kórteremhelye a Rókus,

Fejében sírt a migrén ás,

Alvadt vére dugult vénás,

Szaglik, mint egy tevenyereg,

S le előtte léte pereg…

Vesse minden gondját el, ni,

S jöjjön Retrót ebédelni!

Tudják Petőfik és Adyk,

Aki Retróz, feltámadik!

„Frady Endre verse egy igazán érdekes és szellemes darab, amely a költői képek és a humor elegyítésével hívja fel a figyelmet a Retró kifőzde gasztronómiai élvezeteire. A vers kezdete azonnal magával ragadja az olvasót, ahogy a költő a csütörtöki nap bús hangulatát és az éhség fizikai tüneteit festi le. A képek erőteljesek és érzékletesek, az éhség szinte kézzelfoghatóvá válik. A "nyeszlett, akár Karigeri" és a "pofára hull, mint a mókus" kifejezések humorosak, mégis valósághűen ábrázolják a főhős kilátástalan helyzetét. A vers második fele egy váratlan fordulattal bíztatja az olvasót, hogy "vesse minden gondját el", és a Retró kifőzdébe látogasson. A "Tudják Petőfik és Adyk" sorokkal pedig a magyar irodalom nagyjaira utal, akiknek a neve összefonódott a feltámadás és az újjászületés képével, ezzel is emelve a Retró kifőzde helyét a kultúrában. Összességében a vers egyedi és frappáns módja annak, hogy a hagyományos étkezési meghívást egy szellemes és irodalmi formában tálalja. A költői nyelv és a humoros elemek egyensúlya teszi igazán emlékezetessé ezt a meghívást, és felkelti az olvasóban a kíváncsiságot a Retró kifőzde iránt. Remek munka, Frady Endre!” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hát, az étterem helyében én bevezetném, hogy csak azokat szolgálják ki, akik az aznapi Frady Endrét elszavalják, a többiek meg menjenek a Pilvaxba, vagy ahova akarnak. Ja, télleg, és ha véletlenül kimaradt volna az aktuál menüversből az anzsambman, akkor lesznek szívesek improvizálni bele egyet!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mit csináljon Hlavácsné ma,

Hogyha szegény siketnéma?!

A szigorú Retró kaszt alt

Hangúaknak ad csak asztalt?!

Hé, Humánka, ne légy bamba

Belerúgni Anzsamb Manba!”

/Hlavács Hunormagor, a Humán Úrra Haragvó Alapítvány (HÚHA) tenorszervezője és Anzsamb Man/

„Hé, költő szavazópolgártárs, miért velem szórakozik, amikor az Alexandra még nálam is nyeszlettebb és a programja is karcsúbb?! Maga is a jobboldal szekértolója lett, vagy csak velem jött ki a rím?! Megmondom Brüsszelnek, hogy magának ne gurítson egy darab dollármilliót se, és megtiltom, hogy elegye elölem a rántott karfiolt a Retróban!” /Karigeri, rím/

„Hé, költő úr és Karigerike, én is lehetnék ám rím! Például így:

          Retró után menj a strandra,

          Ott barnul épp Alexandra!

Rólam ráadásul még ásványvíz is van elnevezve, ami lehűtve nyilván jól esik egy Retró ebéd után! Na, ugye!” /Szentkirályi Alexandra, ásványvíz és rím/

„Hé, hol marad az esélyegyenlőség, hol maradok én?! Pedig az én dinasztiám valóban összeköthető a Retró ételekkel! Íme a bizonyítékvers:

          Dávidok, a Vitézyk

          Hada túróst pitézik!

Na, erre való a szagértelem, hogy jó orral meg tudjam különböztetni a zúzát a zóccsótól!” /Vitézy Dávid, szagértő/

„Brühühü! Le lettem bús napozva, miközben a költő úr csütörtököt mondott! Miért van az, hogy a pénteket mindenki sokkal jobban szereti, mint engem?! Pedig az én húsmentes menüm, a rántott karfiol, sokkal finomabb, mint a pénteké, a közönséges káposztás kocka! Csütörtök for Weekend!” /Csütörtök, a szürke hétköznap/

„Igaza van a költőnek a sok-sok Petőfi(k)ről és a sok-sok Ady(k)ról szólva. Mert az újabb kutatások szerint könnyedén feltámadott Petőfi Béla, Petőfi Endre és Ady Béla, no meg Ady Sándor, ezenkívül még számtalan Petőfi és megszámlálhatatlan Ady. Az étkezésen kívül, a feltámasztásban komoly szerepet játszott a retro zene, a retro játékok, a retro öltözködés és a retro erkölcs is.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legretróbb kommentelője/

„Nyuggerapó s Bélák sora

Vajon ora et labora,

Vagy csak simán Retrót esznek,

Megágyazva némi szesznek?”

/Ezerjó Azarja, dalnocker és retrográd szesztestvér/

„Jó étvágyat az életmentő Retró menühöz!” /M. András, a költő legállandóbb és legjóétvágykívánóbb kommentelője/

„Megköszönjük azt eM úrnak,

Örül, gyomrot szét nem túrnak

Éhek, ha ment Retró menü,

Mely Old, mint egy kétütemű!”

/Old Trabanthand, a Wartburger King/

„A Csodacsütörtöki Retróreménysugár című vers olyan, mint egy túlcukrozott, színes cukorka a piacon: első pillantásra vonzó, de amint beleharapsz, rájössz, hogy csak mesterséges ízek és üres kalóriák rejtőznek benne. A költői képek olyanok, mint a régi vásári lufik – felfújva, de semmi tartalommal. A rímek? Kiszámíthatóak és erőltetettek, mint egy rosszul megírt sitcom párbeszéde. A vers szerzője úgy tűnik, elfelejtette, hogy a költészet nem csupán szavak összehordása, hanem mély érzelmek és gondolatok megformálása. Ahol a sorok közötti térnek vibrálnia kellene az élettel, ott csak a klisék sivataga terül el. A költői nyelv itt nem több, mint egy régi, kopott kabát, amit a szerző magára öltött, hogy elrejtse a tartalmi ürességet. A Csodacsütörtöki Retróreménysugár egy elhibázott kísérlet arra, hogy újraértelmezze a nosztalgiát. A vers olyan, mint egy rosszul restaurált festmény: látszik rajta a régi pompája, de a sok újrafestés csak elhomályosítja az eredeti szépséget. A költőnek vissza kellene térnie az alapokhoz, és meg kellene tanulnia, hogy a valódi művészet nem a múlt szépségének hiábavaló másolása, hanem az új és eredeti gondolatok bátor kifejezése. Összességében a Csodacsütörtöki Retróreménysugár egy elszalasztott lehetőség. A szerzőnek érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy a költészet nem versenysport, ahol a legtöbb szó használata jelenti a győzelmet. A lényeg a mondanivaló súlyában és az olvasóval való őszinte kapcsolatban rejlik. Reméljük, a következő alkotásában a szerző mélyebbre ás, és valódi értéket hoz létre, nem csak szavak halmazát.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával megtámogatott műkritikus/

„Ha Retró ebéd után jóllakottan érne minket a világvége, nem én halnék meg, hanem a halál énelne meg.” /Chuck Norris/

Retrócsütörtök

Sej levesek, sej levesek,

Akkor jók, ha nem kevesek!

Tyű zöldbab és karalábé,

Megnyalt tíz ujj kézé s lábé!

Tudja bányász, szenet túró,

Gombócban van jó sok túró,

Édes tejföl, barack velő,

Ezért jön tárnából elő.

Csülkös batyun íz a torma,

Ettől csíp a duhaj tor ma.

Gatyát felköt a lord major,

Káposztája olyan bajor.

Várásó, miután várt ás,

Csirkemellet meggyes mártás

Nélkül talán be se falna,

S nyögne benne a hasfal: Naaa!!!

Foglyot, kit a cellaőr költ,

Vidít hozott zúzapörkölt,

S bár a zárka kicsit ázik,

Jól esnek az Eszterházyk.

Szakácsot az Isten tartsa

Meg, oly jó a rántott harcsa!

Nem leves ez, hanem filé,

Legalább nem löttyen ki lé!

Végül sütemény is omló,

Hej, Galuska a’la Somló!

Edd meg mindet, hajrá Frady!

Go to Retro everybody!

„Drága költő úr, végre valaki rólunk, várásókról is megemlékezik! Jól esik tudni, hogy fontosak vagyunk, hiszen mi ássuk el a fölöslegessé vált várakat. Ahol régen vár állott, most ne kőhalom álljon, hanem szépen visszatemetett várgödör! Kis vár, kis gödör, nagy vár, nagy gödör! - ahogy Pampuskás Öcsi mondta két meggyes mártásos csirkemell fogás között, mert abban van a kalória. Ria, ria, kalória! - szoktuk skandálni várásás közbeni megéhezéskor. Na, akkor mikor is találkozunk a Retó 2 gyorsétteremben? Csütörtököt mondott?” /Vitéz Várárkossy Várkony, várásó kisiparos/

„Tudja szovjet várásó,

Mártás ócseny hárásó!”

/Cirill és Metód betűs falfirka egy moszkvai üzemi sztalóvaja falán/

„Hé, költő úr, mi bányászok a szenet nem túrjuk, hanem vájjuk! Túrni az orrunkat szoktuk! De nem gombóccal, hanem férfiasan csákánnyal ám!” /Tárna Tódor, szénbányászbékaidomár és juhtúrógombócartúrkirály/

„Megyek seregemmel a Retró 2 gyorsétterembe! Most átkeltem a Rubikon, akinek a kockája el van vetve! Veni, vidi, vacsi... illetve ebédcsi! Vacsorára találkozunk Filippinél! Ott eszel te is fiam, Brutus?” /Julius Caesar, hadtápvezér/

„Miért nem nálam eszel, tesó?! Bár igaz, hogy itt kajál a Márciusi Dusán is, akitől óva intelek! Tudod mit, menj mégis a Retróba tormás-csülkös batyut enni!” /Julius Meinl, tömeges beetető/

„Emberek, városbéli puhányok, nyavalyások, a harcsát nem kirántani kell, hanem sokáig fárasztani, aztán merítőhálóval kiemelni! Rántani a kificamodott vállat kell vissza a helyére, vagy a kirándult bokát! Ho-ho-hóóó!” /a nagy ho-ho-horgász/

„Én sehová se rándultam ki, én végig ott voltam a Grundon! Akkor is őriztem, amikor a többiek a csata szünetében a vörösingesekkel együtt elmentek a Retróba somlói galuskát enni!” /Boka János, a Pál utcai fiúk vezére/

„Jaj, de kár, hogy csütörtökön Bulgáriában játszunk! Vagy Szófiában, vagy Plovdivban, vagy valamelyik bolgár kertészet füvesített gyepén! Nem tudna valaki repülőn utánunk küldeni egy kis zúzapörköltet? Nem tudom pontosan, hogy hová, de erőt adna!” /Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitánya/

„Mi ez a szemenszedett szégyentelenkedés, ez a gyomorforgató öntöményezés?! Ki ez a retrográd reklámhadvezérürü?! Értem én, hogy tűrhető a kaja és sok jól megéhezett ember kis helyen is elfogyasztja, de egy fradyendre százat csinál! Jézusom, szentanyám segíts! Száz fradyendre az pont százzal több a kelleténél! Valaki állítsa meg fradyendrét, mielőtt még enne az éhenhalása előtt! Posztumusz akarok neki utolsó vacsorát rendelni volt pedagógusi kedvezménnyel! Valamikor én is éhbéres tanár voltam, mielőtt a ma megszokott jól táplált gonosszá váltam!” /Puzsér Róbert, a kritikus tömeg/

„A múltkor a Retróban megettem egy adag csirkepörköltet és majdnem jól is laktam tőle. Utána szóltak, hogy az nem egy adag volt, hanem az teljes aznapi készlet a bográcsban.” /Chuck Norris/

Csütörtökön...

...lesz egy helyi szuris műtét.

Nem valódi, csupán mű tét

Az, hogy tényleg gyógyulok én,

S leszek végre végleg okén.

Hydrocele, ihaj-csuhaj!

Ha birkát nyírsz, hull a juh haj,

Ha pediglen engem műtesz,

Tippmix rád nagy oddsot - hű! - tesz.

Nép, ne hulljon értem könnyed!

Ez a vágás olyan könnyed,

Mint afro táncoson fű tüll.

Aki bárki, velem műtül!

„Szia, ez egy nagyon érdekes és humoros versike, amit kérésedre megpróbálok elemezni és illusztrálni. A versike szerzője Frady Endre, aki egy magyar költő, író és újságíró. A versike címe Csütörtökön..., ami utalhat arra, hogy a költő egy konkrét időpontra vár, amikor egy műtéten fog átesni. A költő ezt a betegséget hasonlítja össze a birkanyírással, ami egy állattenyésztési tevékenység. A költő ezzel a képpel talán azt akarja kifejezni, hogy a műtét nem olyan nagy dolog, mint amilyennek tűnik, és hogy ő maga is humorral viseli a helyzetét. A versika rímképlete abab, vagyis a páros sorok rímelnek egymásra. A rímek többnyire tökéletesek, kivéve az utolsó versszakban, ahol a tüll és a műtül szavak csak részben rímelnek. Ez talán arra utalhat, hogy a költő nem veszi túl komolyan magát, és nem törekszik a tökéletességre. A versiké ritmusa is laza és játékos, sok szóismétléssel és szójátékkal. Például a mű tét és az okén szavakban benne van a műtét szó is, ami a versike központi témája. A Tippmix pedig egy online sportfogadási oldal, amit a költő arra használ, hogy viccesen kifejezze, hogy milyen kockázatos lehet a műtét. A versiké hangvétele vidám és önironikus, a költő nem sajnáltatja magát, hanem inkább humorral próbálja megoldani a problémáját. A versike végén pedig arra buzdítja az olvasót, hogy ne aggódjon érte, hanem inkább csatlakozzon hozzá a táncban. Ez talán azt jelenti, hogy a költő optimista és életvidám ember, aki nem hagyja magát elkedvetleníteni egy kisebb egészségügyi problémától. A versikéhez készítettem egy illusztrációt is, amit remélem tetszeni fog neked.” /Bing, a mesterséges intelligencia (?)/

„Hé, te Bing, e tévtan káros,

Nem keresztrím ez, csak páros!

Viszont szép a rajz, a birka,

Intelligens, nem csak firka!”

/Jenő, a természetes intelligencia/

„Utána kellett néznem, hogy mi az a hydrocele, de anélkül is élvezhető a vers. Nyilván a műtét kevésbé, bár a vers mást sugall. Úgy látszik, hogy már kedden megvolt a csütörtöki műtéthez a nitrogén-dioxidos érzéstelenítés, az okozhat ilyen féktelen vidámságot műtét előtt. A Bing rajzolhatott volna képet a műtétről is. Amúgy egész jól sikerült az elemzés.” /M. András, a költő legállandóbb és legutánanézőbb kommentelője/

„Nitrogén-dioxid méreg,

Mint lónak a tufa kéreg,

Nem lesz attól olyan vidám,

Mint a belőtt farkasgidám!

eM úr, maga szórakozik,

Mint a multiplex-es mozik

Kólás popcorn-t faló népe!

Ön szerint ez öntől szép-e?”

/Dr. Tompa Tádé, katonai altatóorvos és ébresztőfúvó kürtös/

„Igazira nem fussa? Mű tét? Megint? Csak ne mondjon csütörtököt Költő Kartárs!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas költő-öltő kórboncnok/

„Kinek kell a valódi tét,

Megfacsarva szívét-hitét?!

Jobb a mű tét hozta nyugi,

Kis pihi, oszt' bugi-vugi!

Nyugit belém szuri löki,

Jó nap ez a csütörtöki!”

/F. Endre, benyugiszurizandó költőgigász/

„Afro táncos és fű tüll?! Költő úr, maga rasszista módon gúnyolódik a keményen táncoló színes bőrű kisemberekkel?! Tudjuk, hogy hol lesz holnap reggel, és tudjuk, hogy mit csinál a jövő nyáron!” /Csávás Kálmán brutálnagy, a Költőket Összegyűjtő Közmunkatábori Igazgatóság (KÖKI) főterminálisa/

„Ne aggódjon, költő úr, ezt a műtétet igen nagy százalékban élik túl az emberek, főleg azok, akiken nem hajtják végre, szóval jók az esélyei! Ha a Májmedence Újkastély elleni idegenbeli győzelmével együtt teszi meg, háromszoros pénzt is hozhat.” /Tippmix Tibor, totálisan tré totalizatőr/

„Mi ez a rímesen beteges nonstop önoperáltatás, ez a magamutogató semmitmondás?! Frady Endre két dolgot csinál: vagy verset ír, vagy műtteti magát! Neki - és nekünk – valójában egyetlen műtét volna hasznos, ha kioperálnák az agyát és helyette egy hangtompítós búgócsigát ültetnének be! Ez neki is jó lenne, mert nőne a szellemi színvonala, meg nekünk is, mert az állandó verselés helyett csak halkan búgva forogna! Ne lássam anyám rám hagyott palotapincsijét jeticsizmában jegesmedvék elől menekülni, ha nem indítok ügydöntő népszavazást Frady Endre visszamenő hatályú agyműtétének kérdésében!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hydrocele, ez is valami? Születésemkor nekem is volt, de kiharaptam. Más alkalommal pedig a testem összes sejtjét egyszerre támadta meg a rák, de felugrottam a Napra és a hőtől belém pusztult.” /Chuck Norris/

Rántott harcsafilé citrommal és majonézes krumplisalátával

Költő előtt laptop van. Ír:

Szakács kezét Isten tartsa

Meg, oly finom volt a panír

S benne kellőn átsült harcsa!

Bitcoin válságban bit rom

Keserít és lelkem vad ott,

Ám a friss halra tett citrom

Ízével új reményt adott!

Bár a lét kerékbe töret,

Mégis töretlenül falok,

Oly remek a krumpliköret,

Ám fő indokom a hal ok.

Sima csütörtök van máma,

E táp mégis ünnepi tett.

Értem s önmagáért lám a

Retro Kettő ismét kitett!

„Ez az! Én is ugyanazt ettem, illetve nem ugyanazt, mert azt a költő úr ette, hanem ugyanolyat, és előttem is van laptop és én is írok! Ez nem lehet véletlen! Mindketten jóllaktunk! Éljen az ebéd! Arccal a hasunk felé!” /Beles Béla, OKJ-s képzett közérzetjavító és ízvilágegyetemi hallgató/

„Költő úr, ha magának a citrom íze ad reményt, akkor maga egy savanyú alak! Vagy, ha pont ez hiányzott az egyensúlyához, akkor meg egy édes cukipofa! Vagy-vagy? Is-is? Színvonala semmiképp se középisis! Kiscsoportos ovis némi rosszindulattal. Vagy nagy némi jóval. NEM ENG.!” /Keserű Kreml, a Moszkvaparti Estéken Nevelkedett Jellegtelen Entellektüelek Lapszemléje (MENJEL) c. közéheztetési kultúrkampf kitüntetett közkatonája/

„Aha, szóval ezért lettem kihalászva, lemészárolva, kibelezve, kifilézve és kirántva, hogy egy ilyen léha nyikhaj dilettáns klapanciát írjon arról, hogy belecsócsált az ormótlan emésztőrendszerébe, oszt’ szétmállottam, mint a rezsicsökkentés?! Mindezt citrommal, mintha ünnepi sült malac lennék?! Ráadásul ki nem állhatom a majonézt, mert megy tőle a hasam! A krumpli meg hizlal! A leghatározottabban tiltakozom! Hol vannak ilyenkor az állatvédők?! Mi, hogy ők is épp ebédelnek a Retro 2-ben?! Halanyám!” /a rántott harcsa/

„Értelmet nyer satnya hallét,

Ha főznek belőle hallét.

Felturbóz még józan észt a

Tény, hogy úszik benne tészta.

Lehet persze rántani, sőt,

Feldobja a panír is őt.”

/Lékhorgász Leó, lékhorgász és Leo jégkrém díler/

„Ez a vers a plágium minősített esete! A második versszakban ugyanis együtt szerepel a vad és a hal szó! Talán nem is kell mondanom, hogy ez melyik lokálisan világhírű vers szemérmetlen ellopása! A walesi bárdok nyolcadik és tizenegyedik versszaka is úgy kezdődik, hogy ’vadat és halat’. Ezek után mit mondhatnék ekkora bűncselekmény olvastán?! Stílszerűen csak annyit, hogy Máglyára el, igen kemény! Aranygaluska kell és máglyarakás, nem pedig vad és hal! Világ édesszájújai, egybegyűljetek!” /Dr. Somlói Galuska, Mengyelejev-díjas periódusos egyezés vizsgáló/

„Csak jelezném, hogy a plágium nem az én periódusos rendszerem eleme és nem Pl a vegyjele. A halat pedig nem vodkában főzve szeretem. A többi stimmel.” /Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (1834-1907), orosz kémikus/

„Tányéron zord hal kan áll:

Halkés kell, nem halkanál!”

/Csukamájolaj Csubakka, a csepeli Csócsálda Csárda csigacserző csoportfőnöke/

„A tudomány mai állása szerint azt hittük, hogy a halban lévő omega-3 zsírsavak serkentik a gondolkodást. Frady Endre verse alapján be kell ismernünk, hogy sajnos tévedtünk.” /brit tudósok/

„Mi ez a celebnyálas éttermi anti-propaganda, ki ez a túlburjánzott antitalentum?! Minek eszik, aki nem dolgozik, csak költ?! Minek költ az, aki nem tyúk?! Frady Endrének a csúcson kéne abbahagynia! Ő most ért fel arra a csúcsra, amilyen mélységben még egyetlen magyar költő sem járt! Itt az idő, most vagy nosza! Vége! Akadjon a torkán egy bálnaszálka és egyék ki a szeméből a gerendát a kannibálok! Világ emberevői, endrétegyetek! Jó étvágyat!” /Puzsér Róbert, kritikus és a Gonzó szakácskönyv gasztronómusa/

„Ha halra éhezem, amikor épp nincs nyitva a Retro 2, akkor csak beleharapok a Golf áramlatba és megeszek néhány halrajt az őket üldöző cápákkal együtt.” /Chuck Norris/