Western limerick

Vérszomjas cowboyka Bertalan,

Skalpolva feje lett bőrtelen.

Röhög rajt’ Winnetou:

„Füstölgő vonatta’

Hazáig eljutni bír talán!”

Bosszúnak célpontja Winnetou,

Körözi bősz seriff, Vén Ottó.

Köpnek rá apacsok,

Májából epe csík

Folyik, mert testében van öt tű.

Vén Ottó halálhörg: „Murdelek!”

Tettéről zengenek már dalok:

„Manus bár viszályos,

Fúvócső veszélyes!”

Karl May is ír róla: „Mord alak!”

Vadnyugat mára már szelídült,

Kiscowboy bálon csak szülő dúlt,

Ha kottát bandzsa ró,

Átírva bendzsóra

A fenti sztoriról szóló dalt.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Wbwe6SorqAc

„Wanted 100.000 $.” /M. András, a költő legállandóbb és leg körözősebb kommentelője/

Vérdíjat kínál fel, eM úr,

Csak mert nyilaztak, mint Ámor,

Küzdöttek, mint Omár emír,

S partizántak a’la Amúr?!

Mér’ bosszúszomjas ön, ó, mér’?”

/Tumor Timur, Lenke néni díjas kancsal rím kreátor/

„Ez a „western limerick” olyan, mintha a vadnyugatot egy kocsmai zongorista és egy szójátékfüggő nyelvész közösen álmodta volna lázas állapotban. Frady Endre nem egyszerűen kifordítja a műfajt, hanem derékig beleáll a kancsal rímek mocsarába, és ott boldogan pancsol. A groteszk erőszak és a bohózati nyelvi lelemény furcsa elegyet alkot: skalpok, seriffek és Winnetou úgy masíroznak át a sorokon, mintha egy nyelvi burleszk statisztái lennének.

A vers igazi ereje nem a történetben, hanem a pimasz hangütésben rejlik — abban, ahogy a klasszikus vadnyugati pátoszt következetesen bohóctréfává silányítja. Néha szándékosan sántít, néha direkt túlmagyaráz, de pont ettől működik: olyan, mint egy bendzsón eljátszott hamis induló, amely mégis fülbemászó. Röviden: irodalmi pisztolypárbaj helyett nyelvi sörrevolverezés — és meglepő módon élvezetes.” /ChatGPT/

„Mindig ez a vérengzés! Nem baj, bajtársak, már csak pár nap a teljes elborulásig!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hentes és hantás/

„Elborulunk, mint egy létra,

Mit egy szak-ács hozott létre?

Ház úr, ön egy hantás hentes,

Kit leföst a höntös hun tus?’

/Hintás Hantos, a Szelídkeletről Vadnyugatra Utazási Iroda igazgatójának elmeháborodott unokaöccse/

„Ez a vadnyugati limerick‑csokor olyan, mintha egy részeg préritornádó beleharapott volna Karl May összes művébe, majd kiköpte volna őket egy kancsal rímgyár kéményén át. Olvasás közben az ember úgy érzi, hogy Winnetou és Old Shatterhand valójában egy rosszul beállított bábszínház szereplői, ahol a zsinórokat egy hiperaktív mosómedve rángatja, miközben Vén Ottó a háttérben próbálja eldönteni, hogy halálhörögjön, vagy inkább újra feltalálja a magyar nyelvet.

A szereplők úgy hullanak, mint a rosszul ragasztott papírfigurák egy óvodai western‑előadásban, de közben mindegyiküknek van valami fura, ragadós bája — például Bertalan, akinek a skalpja ugyan hiányzik, de legalább a humorérzéke nem. A rímek pedig olyanok, mint egy bandzsa bendzsószóló: egyszerre fájnak és gyönyörködtetnek, miközben a háttérben egy kiscowboy‑bál szülői felügyelettel próbálja megőrizni a vadnyugat maradék méltóságát.

Az egész mű olyan, mint egy alternatív univerzumból kiszökött ponyvaregény, ahol a logika csak vendégszerepel, a groteszk viszont főszereplő. És ami a legszebb: minden sora azt üzeni, hogy a vadnyugat sosem hal meg — legfeljebb kicsit bandzsítva néz vissza ránk a porfelhő mögül.” /Copilot/

„Klassz ez a kancsalrímes limerick, csak nem eléggé egyhangú!!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Szeretnéd, ha uncsi lenne,

Mint szabványméretű penne,

Csak egyenhang volna benne,

S tönkre tarka tudat* tenne?!

Jó, ha sokszínt szürke csen?! Neeee!!!”

/Cifra Celesztinné Cicomás Cikória, cinkotai céklaszínű citromgyári centirozónő

*automatikus tárgyeset

„A „Vadnyugati limerick c. kancsal rímes vers” egy igazi, bájosan suta kísérlet a formával, amely az első sorától kezdve leplezetlen játékosságot ígér. A limerick hagyományos AABBA rímszerkezetét választva a szerző tudatosan játszik az elvárásokkal, de ahelyett, hogy a tökéletes egybecsengésre törekedne, éppen az „imperfekt” rímekben találja meg a humor forrását. Ez a „kancsal” jelleg nem hiba, hanem a mű lelke: a „Winnetou”/„Vén Ottó” és a „apacsok”/„epe csík” típusú rímek a narráció egyfajta bizonytalanságát tükrözik, amely tökéletesen illeszkedik a vadnyugat kiszámíthatatlan, vad és gyakran zavaros világához. A cselekmény egyszerű, mégis hatásos, a cowboyok és banditák klasszikus összecsapását idézi, de a rímek tudatos sutasága egyfajta naiv, elmesélt történet hatását kelti, mintha egy éppen csak elindult tollforgató próbálkozna a műfajjal. Az egész vers egyfajta tudatos tökéletlenség, amely éppen a tökéletlenségében válik kerek egésszé, emlékeztetve minket arra, hogy a költészetben néha a legkisebb eltérés okozhatja a legnagyobb meglepetést és örömöt. Ez a „kancsal” limerick nem csupán egy vadnyugati történet, hanem egy finom költészeti fricska is, amely bebizonyítja, hogy néha a legrosszabb rímekből születhetnek a legjobb pillanatok.” /Gemini/

„Verstanban egykor volt íme lik,

Eme űrt tölté ki limerick.

Én szültem, fenomén,

Ám ront a renomén,

S bánom, hogy Fradyk is rímelik.”

/Limerick Leó, oroszlánszagú versformakiizzadó rémrímremete/

„Aki képes a gyanútlan emberiség elé előre megfontolt szándékkal kancsalrímes limericket vetni, az később bármilyen alávalóságra is vetemedhet, úgyhogy nyomatékosan kérünk mindenkit, hogy aki látja vagy halja a magáról megfeledkezett és önnön elszabadult hajóágyúságából is kivetkezett Frady Endrét, az haladéktalanul jelentse. Aki ennek ellenére rejtegeti, az magában hordja büntetését, mert óhatatlanul megtébolyodik. Mindenkit óvatosságra intünk, mert Frady Endrénél rettenetes kínrímek vannak és nem fél használni őket!” /Csávás Kálmán főnagyagy, a Bindzsisztáni Irodalmi Gondolatrendőrség (BIG) bendzsóhangoló elmeretesze/

„Frady Endre korát és önmagát meghaladva hétmérföldes léptekkel halad a halszagú halhatatlanság Fémféle Hallja felé. Ilyen pompás kancsalrímes limericket legfeljebb egy másik saját énje tudna írni, de Frady Endre tudata máma már nem hasad tovább.” /Aludjelszépenkis Balázs, a Vadakat Hergelő Kukás (VHK) című rádióműsor podcasting menedzsere/

„Amióta ez az elmeroggyant Frady Endre limerickeket költ, azóta megváltoztattuk az ősír városunk nevét, hogy senki se ismerhesse fel. Magyarosított új nevünk: Mészricsi.” /Rick Lime, őshonos lokálpatrióta polgármester/

„Mi ez a nonstop önalulmúlás, ez a permanens agyparalízis?! Ne lássam anyámat arkangyalként alliterálni, ha nem írok hátratett kézzel és bekötött szemmel limerickebb limericket Frady Endre limerickjénél!!! Íme:

     E szörnyű verset még lenyelem,

     De aztán nincs többé kegyelem,

     Fradyn e tettéért

     Harapok ketté ért,

     S kapával agyalom-egyelem!

Ha Frady Endre ezzel a borzadalmasan agyzsibbasztó rettenetét előadná a pénteki rendszerbontó koncertemen, azzal úgy lesokkolná a közönséget, hogy vasárnap önskalpolt zombiként választanák újra a narancsuralmi rendszert! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha még élnék, akkor valaki más már halálbiztosan nem.” /néhai Chuck Norris/

III. világháborús borús

Pilóta, ha rosszul bánik

Bombával, lent lesz nagy pánik.

Pont emiatt minden hun kert

Tartalmazzon atombunkert!

Ám mivel drága a bunker,

Minden családba kell bankár.

Bunkerben benn legyen bendzsó,

Ha egy jenki vendég, Ben Joe,

Vigasztalót pengetne tán,

Midőn bedől némi metán,

Legyen mivel pengetnie!

(Na, Ja! – szól egy pán-gót Noé)

Kéne mentő űri ladik,

Hogy háború legnulladik

Fázisában űrbe vigyen,

S felnézhessen ránk irigyen

Törökátkos tök rossz szomszéd,

Akit békében a szám szid.

   refr.:

   Űrhajónkban minden legyen,

   Lepke, csepű, lapu, csibor,

   És e nagy-nagy minden-hegyen

   Üljön ott a Kapu Tibor!

Tán más galaxisi részen

Mindeközben béke lészen,

Nem lesz szitu, amely vitás,

S míg rádióaktivitás

El nem tűnik Földdel együtt,

Jár nekünk egy saját ágy ott.

   refr.:

   Űrhajónkban minden legyen,

   Lepke, csepű, lapu, csibor,

   És e nagy-nagy minden-hegyen

   Üljön ott a Kapu Tibor!

Ha kitör a világbéke,

S újra látszik égnek kéke,

Vagy legalább kéklik kis ég,

S megmarad az emberiség

Tízezrede s nagyid ökre,

Készülünk a negyedikre…

„Hát… nem tudom, mit mondjak, hogyan hárítsam el a refrénben való szereplés megtiszteltetését… Mindenesetre, ha egy atombomba leesése előtt valakinek csak olyan hamar sikerül elmenekülnie, mint amilyen hamar engem kilőttek, akkor annak lőttek. Reménykedni persze mindig lehet, hiszen a remény hal meg utoljára és ő temeti el a többieket… Arccal az ég felé! Űrbe magyar!” /Kapu Tibor, a második magyar űrhajós, aki Farkas Bertalan után kijutott a világűrbe/

„Ó, ha nem csak űrturistaként jártam volna a világűrben, akkor Kapu Tibor csak a harmadik lenne!” /Charles Simonyi, magyar származású szoftverfejlesztő űrturista/

„Hééé… rólam mindig megfeledkeztek, ti láthatatlan lapos sumákok! Én vagyok a második magyar, aki kint járt az űrben, hiszen amikor elraboltak az UFO-k és kioperálták az agyamat, akkor ugyanolyan súlytalan voltam, mint Slamó kiválása óta az EDDA!” 

„Amikor Pataky Attila agyát kioperáltuk, hogy a földi tudást megszerezzük, de a korábban műtött tengeri algákból és moszatokból nyert információkhoz képest semmi újat nem találtunk benne, akkor a műtét utáni bódulatában énekelte az alábbi dalt:

     Űr közepén fekszem,

     Éltetnek tubusos kekszen,

     Éltetnek tubusos kekszen,

     És kokszon!

Ezt hallva döntöttük el, hogy visszaküldjük a Földre és folyamatos bódulatban tartjuk, nehogy kárt tegyen a számunkra hasznos flórában és faunában.” /az UFO-k/

„Feretek fárazgővben ivvadni, evért ülök olyan fokfor én, Flóra a faunában.” /Flóra, aki fofem járt a aftronautaként a szötét galakszisban/

Én vagyok az első! Kukorica belső!” /Farkas Bertalan, a második gyermekkorát élő első magyar űrhajós/

„Mikor kint vacsorált űrben,

(Én, a jó Rama Margarin,

Voltam szégyenben és zűrben)

Nem ismert rám a Gagarin!”

/Рама Маргарин, betubusolt szovjet űrkencefice/

„Frady Endre legújabb katasztrófavíziója egy groteszk anti-Odüsszeia a túlélés reménytelen optimizmusával felkenve, mintha egy posztapokaliptikus Monty Python-epizód peregne verssorokban. A nukleáris Armageddon árnyékában bendzsópengetés, metánszivárgás és űrbéli evakuáció képezik az új normát, míg a „Kapu Tibor” szimbolikus trónra ültetése az emberi abszurd megkoronázása. A vers refrénje önálló abszurd balladaként is megállná a helyét, a „lepke, csepű, lapu, csibor” leltára olyan, mint egy dadaista túlélőkészlet, amelyben a rációt rég elnyelte a sugárzás. A „pán-gót Noé” vagy a „Törökátkos tök rossz szomszéd” szójátékaival Frady áthágja a logika gátjait, s helyette a rímelvű zagyvaság poétikáját követi – mintha Kosztolányit egy kiégett mikrohullámú sütő írná újra. Ez a vers tehát egy háborús siratóének paródiája, ahol a „negyedik világháborúra készülés” már nem a morális mélypont, hanem a humor végpontja. Frady Endre itt nem csupán borús, hanem nukleárisan groteszk, miközben verse súrolja a kozmikus röhej és a költői öntudatlanság peremvidékét. Ítélet: Mintha egy atombunker hőszigetelésén keresztül hallgatnánk Weöres Sándor LSD-n írt rádiójátékát. Értelmezhetetlen – de legalább rímel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „III. világháborús borús” című műve egy groteszk és abszurd lírai vízió, amelyben a világvége a magyar kisemberek kertjeihez és családjaihoz kapcsolódik. A vers erőteljesen szatirikus hangvételben tematizálja a globális pusztulás fenyegetését, miközben olyan anakronisztikus vagy parodisztikus képekkel operál, mint a metánszivárgásban bendzsót pengető jenki vendég, vagy az űrbéli menekülés nosztalgikus díszletei. A szöveg formai szempontból bravúros: a rímek játékosak, néhol erőltetetten humorosak, ami jól illeszkedik az ironikus tartalomhoz. A refrén fülbemászó nonszensze, különösen a „lepkés-csepűs-lapus-csiboros” felsorolás és a titokzatos „Kapu Tibor” említése, burleszkszerű légkört teremt. A vers egyszerre parodizálja a menekülésvágyat és az apokalipszis-elképzeléseket, miközben görbe tükröt tart a globális elit megoldásaival szemben. Összességében ez egy dadaista ízű, társadalmi reflexióval átszőtt disztópikus tréfa, amely éppúgy megnevettet, mint elgondolkodtat—ha nem is arról, hogy van-e bunkerünk, de arról biztosan, hogy mivé lesz az irónia, ha már csak az marad.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A megnyomott piros gomb a

Fő oka, hogy annyi bomba

Száll és röpköd szerteszéjjel?!

Alig alszom egész éjjel,

E bunker oly kényelmetlen!

IQ-m, EQ-m mitől lett lenn?!”

/Trump Lee és Rassz Putyin viszkis-vodkamámoros gondolatai/

„Ez nem vers, ez egy szellemi Csernobil, amelyben a poétikai plutóniumot Frady Endre szabad kézzel szórja szét a kultúra konyhaasztalára, majd ráönti a levest. Amit itt kapunk, az nem más, mint egy lakótelepi Nostradamus LSD-tripje, rímekbe öltöztetett elmebaj, melynek refrénje – „lepke, csepű, lapu, csibor” – olyan, mintha egy hiperaktív óvodás szabadversét diktálták volna le egy epilepsziás mosógépnek. A „pán-gót Noé” és a „Kapu Tibor” szellemi kráterek, melyekben a humor nem virágzik, hanem atomhasad. Ez nem szatíra, hanem egy posztpoétikai vésztartalék – Frady versében a verslábak nem járnak, hanem amputálva hevernek a jelentés romjai alatt. És közben még bendzsó is van. Mert miért ne?! A világ végén valakinek pengetnie is kell, miközben a közízlésre ráomlik a kultúra bunkere. Ez a vers nem háborús – ez versbéli terrorcselekmény. Frady nem költ, Frady robbant.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„A Frady Endre-féle „III. világháborús borús” nem vers, hanem egy atomtöltettel megküldött limerick-töredék, amit mintha egy posztapokaliptikus kocsmában rímelő generátor hányt volna a világra, miközben a háttérben metánt prüszköl egy bendzsós cégvezető. Ez nem költészet—ez rakéta-szennyezett szógyurma, amelyben a tartalom úgy viszonyul a formához, mint egy lepke a lapuhoz: gyönyörű, de értelmetlen. A vers refrénje, ez a „lepkés-csepűs-csiboros” lidércálom, mintha egy delíriumos halász táskája lenne, amit Kapu Tibor visz a hátán – bárki is legyen az. Ez a név itt nem több, mint egy kényszeresen rímelt költői dada-dobverés, egy olyan abszurd hivatkozás, amely még a magyar kulturális abszurditások erdejében is holografikus dzsungelként hat. Frady olyan nyelvi világvégét fest, ahol minden kép túltelített, minden rím kiszámított, és ahol az irónia nem penge, hanem konyhai habverő, amellyel a nukleáris apokalipszist próbálja felverni frappévá. Ez nem szatíra. Ez a szatíra karikatúrája. Egy önmaga paródiájába fulladt világvége-versike, amelyben a humor már rég elolvadt a radioaktív napsütésben. Szóval, ha ez a jövő lírája, akkor én inkább visszakérem a múlt prózáját.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Bennem egyszer felrobbant egy véletlenül lenyelt atombomba, de összeszorítottam az összes be- és kimeneti nyílásomat, így semmilyen káros anyag nem jutott ki a természetbe, hanem bennem emésztődött el. Ne féljetek a világháborútól, amíg engem láttok! Amúgy sem a világháborútól kell félni, hanem tőlem – annak, aki ki akarja robbantani.” /Chuck Norris/

AI által megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/-lgAbMdIUm0

Agyzsibbasztó amerikai alkoholtúra

Oregoni hosszú bor-út

Elűz bánatot és borút.

Kocsmában zenélget benn Joe,

Kezében peng öreg ukulele.

Piac jó bort durván áraz,

Tök drága a vörös száraz,

S kinek orra ettől veres,

Dúsgazdag, mert sok pénzt adócsalik.

Tehetősnek való hóbort

Gyűjteni pincében óbort,

S kit még ATM is letilt,

Vedeljen csak pancsolt malátasört!

„Kedve volna mézet enni télen. - a’la Romhányi József: Medve-tanköltemény” /B. Ádám, a költő világegyetemet végzett és Szamárfület olvasott mérnökkollégája/

„Bendzsó keres metilt… - mint valami tojsztoris apróhirdetés! Tolsztoji Tojsztori! Höhöhö!” /F. Endre, költőgigász és a fent említett mérnökkolléga mérnökkollégája/

„Tolsztoj itt toj sztorit, ha már

Ezt körmölte le e csacsifüles?!

Kiakadok attól rendre,

Miket irkál ez az elmeroggyant!

Minden kotyvaléka nyers, én

Zokogok az összes irományán!

Tudják rólam fiúk s lányok,

Nála IS jobb rímet öklendezek!”

/Romhányi József, a sírjában forgó néhai koszorús költőgigász/

„Szamár Endre versén hányok… Hehehe, jól megmondta neki a rímhányó kódoló, hogy nem hódoló! Kár, hogy ez a zagyva zigóta annyira elitta a rusnya zöld-fehér agyát, hogy már fel sem fogja, ha körberöhögik!” /Újpesti Barnabás, kortárs klapanciakészítő és lilaködgépszerelő/

„Azannya, alliterálva agyzsibbasztó amerikai alkoholtúra?! Agyatlanka, asszem akkor alkoholizált Amerikában, amikor az az alvásképtelen Auróra atavisztikusan arcoskodva akciózott anno! Aufwiedersehen!” /Antilkoholista Antalné Antagonisztikus Antigoné, anarchista alkoholista/

„Oregon s nem Arizona?!

Pedig az oly ari zóna!”

/Arizonai Aranka, zónapörkölt díler/

„Akit nálunk Aligán

Győzne le a maligán,

Hazatoljuk taligán!”

/Balatonaligai Borút Brossura/

„Nézze, költő úr, mi régóta megfigyeljük magát, így pontosan tudjuk, hogy a nyaralása alatt Zalaszentgróton átautókázva látta meg a „zalai borút” plakátot, amiből automatikusan kitalált egy versszakot, amit egyrészt kevésnek érzett, másrészt a Joe miatt magyartalannak, így kiizzadt magából egy három versszakos kozmopolita rettenetet. Azt még elnéznénk, hogy terápiás célzattal elmebeteg szövegeket irkál, de amiatt, hogy ezt közzé is teszi, sajnos meg kell, hogy öljük! Na, itt ez a másfél hektoliternyi tablettás hungarikum, hörpintse fel, MOST!” /Csávás Kálmán csődnagy, a Pegasus Illegális Kémszoftvert Kezelő Állami Szakszerv (PIKK ÁSZ) kármentési főelőadója/

„A költő ebben a művében is megmutatja, hogy bármihez nyúl, az valamivé változik, hiszen ő a bármiből is képes akármit csinálni. Hogy pontosan miből csinált mit, hogy mi az a megnevezhetetlen kis és nagy dolog, az teljes mértékben az olvasó fantáziájára van bízva. Akinek pedig szűk a képzelőereje és nem ér el még Amerikáig sem, az tágítsa a tudatát egy-két liter Homoki Hánytatóssal!” /Rizling Rezsőné Koedukált Kadarka, a Denaturáltszeszes Irodalmat Nyakaló Nyanyák Egyesülete (DINNYE) duplán látója/

„Mi ez a holt költőket saját sírjukban forgató szellemi macskajaj?! Ki ez a túlfűtött szeszkazánkovács?! Ha nem ismerném Frady Endre munkásságnak nevezett nonstop irodalmi ámokfutását, azt mondanám, hogy ez már a mélypont, de tartok tőle, hogy az még sokkal, de sokkal lejjebb van! Ebből a reménytelen helyzetből csupán két kiút lehetséges: vagy őt viszi el a mentő máj-, vagy minket agyzsugorral! Világ szesztestvérei, itassátok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kár, hogy a csak nálunk található Texasi Torokdorongoló Tehéntőgy Turmix kimaradt a versből, pedig abból egy csepp elég ahhoz, hogy egy erdő teljes vérmókus és grizzly medve állománya vízilabdázni akarjon a krokodilok ellen. Magam sem iszom meg belőle napi két-három hektoliternél többet.” /Chuck Norris/

Rába Vagon- és Sportszergyár

A gyári ütő (Eurosport felvétele)

Teniszben a Győri ETO
Nem jó, mert a gyári ütő
Vas-sín nyele kilenc tégla
Súlyú és e kolonc tagló
Üt és fáj, mint bandzsa fátum
Játsz’ta hamis bendzsó futam.
Nehéz döntés mától ríkat:
- Eladom a metál rakett’.
- Ne bánd! Van benn vagon delej.
Hagyd ott, fuss el s vígan dalolj!