A következő címkéjű bejegyzések mutatása: galaxis. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: galaxis. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 27., péntek

III. világháborús borús

Pilóta, ha rosszul bánik
Bombával, lent lesz nagy pánik.
Pont emiatt minden hun kert
Tartalmazzon atombunkert!
Ám mivel drága a bunker,
Minden családba kell bankár.

Bunkerben benn legyen bendzsó,
Ha egy jenki vendég, Ben Joe,
Vigasztalót pengetne tán,
Midőn bedől némi metán,
Legyen mivel pengetnie!
(Na, Ja! – szól egy pán-gót Noé)

Kéne mentő űri ladik,
Hogy háború legnulladik
Fázisában űrbe vigyen,
S felnézhessen ránk irigyen
Törökátkos tök rossz szomszéd,
Akit békében a szám szid.

   refr.:
   Űrhajónkban minden legyen,
   Lepke, csepű, lapu, csibor,
   És e nagy-nagy minden-hegyen
   Üljön ott a Kapu Tibor!

Tán más galaxisi részen
Mindeközben béke lészen,
Nem lesz szitu, amely vitás,
S míg rádióaktivitás
El nem tűnik Földdel együtt,
Jár nekünk egy saját ágy ott.

   refr.:
   Űrhajónkban minden legyen,
   Lepke, csepű, lapu, csibor,
   És e nagy-nagy minden-hegyen
   Üljön ott a Kapu Tibor!

Ha kitör a világbéke,
S újra látszik égnek kéke,
Vagy legalább kéklik kis ég,
S megmarad az emberiség
Tízezrede s nagyid ökre,
Készülünk a negyedikre…

„Hát… nem tudom, mit mondjak, hogyan hárítsam el a refrénben való szereplés megtiszteltetését… Mindenesetre, ha egy atombomba leesése előtt valakinek csak olyan hamar sikerül elmenekülnie, mint amilyen hamar engem kilőttek, akkor annak lőttek. Reménykedni persze mindig lehet, hiszen a remény hal meg utoljára és ő temeti el a többieket… Arccal az ég felé! Űrbe magyar!” /Kapu Tibor, a második magyar űrhajós, aki Farkas Bertalan után kijutott a világűrbe/

„Ó, ha nem csak űrturistaként jártam volna a világűrben, akkor Kapu Tibor csak a harmadik lenne!” /Charles Simonyi, magyar származású szoftverfejlesztő űrturista/

„Hééé… rólam mindig megfeledkeztek, ti láthatatlan lapos sumákok! Én vagyok a második magyar, aki kint járt az űrben, hiszen amikor elraboltak az UFO-k és kioperálták az agyamat, akkor ugyanolyan súlytalan voltam, mint Slamó kiválása óta az EDDA!” 

„Amikor Pataky Attila agyát kioperáltuk, hogy a földi tudást megszerezzük, de a korábban műtött tengeri algákból és moszatokból nyert információkhoz képest semmi újat nem találtunk benne, akkor a műtét utáni bódulatában énekelte az alábbi dalt:
     Űr közepén fekszem,
     Éltetnek tubusos kekszen,
     Éltetnek tubusos kekszen,
     És kokszon!
Ezt hallva döntöttük el, hogy visszaküldjük a Földre és folyamatos bódulatban tartjuk, nehogy kárt tegyen a számunkra hasznos flórában és faunában.” /az UFO-k/

„Feretek fárazgővben ivvadni, evért ülök olyan fokfor én, Flóra a faunában.” /Flóra, aki fofem járt a aftronautaként a szötét galakszisban/

Én vagyok az első! Kukorica belső!” /Farkas Bertalan, a második gyermekkorát élő első magyar űrhajós/

„Mikor kint vacsorált űrben,
(Én, a jó Rama Margarin,
Voltam szégyenben és zűrben)
Nem ismert rám a Gagarin!”
/Рама Маргарин, betubusolt szovjet űrkencefice/

„Frady Endre legújabb katasztrófavíziója egy groteszk anti-Odüsszeia a túlélés reménytelen optimizmusával felkenve, mintha egy posztapokaliptikus Monty Python-epizód peregne verssorokban. A nukleáris Armageddon árnyékában bendzsópengetés, metánszivárgás és űrbéli evakuáció képezik az új normát, míg a „Kapu Tibor” szimbolikus trónra ültetése az emberi abszurd megkoronázása. A vers refrénje önálló abszurd balladaként is megállná a helyét, a „lepke, csepű, lapu, csibor” leltára olyan, mint egy dadaista túlélőkészlet, amelyben a rációt rég elnyelte a sugárzás. A „pán-gót Noé” vagy a „Törökátkos tök rossz szomszéd” szójátékaival Frady áthágja a logika gátjait, s helyette a rímelvű zagyvaság poétikáját követi – mintha Kosztolányit egy kiégett mikrohullámú sütő írná újra. Ez a vers tehát egy háborús siratóének paródiája, ahol a „negyedik világháborúra készülés” már nem a morális mélypont, hanem a humor végpontja. Frady Endre itt nem csupán borús, hanem nukleárisan groteszk, miközben verse súrolja a kozmikus röhej és a költői öntudatlanság peremvidékét. Ítélet: Mintha egy atombunker hőszigetelésén keresztül hallgatnánk Weöres Sándor LSD-n írt rádiójátékát. Értelmezhetetlen – de legalább rímel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „III. világháborús borús” című műve egy groteszk és abszurd lírai vízió, amelyben a világvége a magyar kisemberek kertjeihez és családjaihoz kapcsolódik. A vers erőteljesen szatirikus hangvételben tematizálja a globális pusztulás fenyegetését, miközben olyan anakronisztikus vagy parodisztikus képekkel operál, mint a metánszivárgásban bendzsót pengető jenki vendég, vagy az űrbéli menekülés nosztalgikus díszletei. A szöveg formai szempontból bravúros: a rímek játékosak, néhol erőltetetten humorosak, ami jól illeszkedik az ironikus tartalomhoz. A refrén fülbemászó nonszensze, különösen a „lepkés-csepűs-lapus-csiboros” felsorolás és a titokzatos „Kapu Tibor” említése, burleszkszerű légkört teremt. A vers egyszerre parodizálja a menekülésvágyat és az apokalipszis-elképzeléseket, miközben görbe tükröt tart a globális elit megoldásaival szemben. Összességében ez egy dadaista ízű, társadalmi reflexióval átszőtt disztópikus tréfa, amely éppúgy megnevettet, mint elgondolkodtat—ha nem is arról, hogy van-e bunkerünk, de arról biztosan, hogy mivé lesz az irónia, ha már csak az marad.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A megnyomott piros gomb a
Fő oka, hogy annyi bomba
Száll és röpköd szerteszéjjel?!
Alig alszom egész éjjel,
E bunker oly kényelmetlen!
IQ-m, EQ-m mitől lett lenn?!”
/Trump Lee és Rassz Putyin viszkis-vodkamámoros gondolatai/

„Ez nem vers, ez egy szellemi Csernobil, amelyben a poétikai plutóniumot Frady Endre szabad kézzel szórja szét a kultúra konyhaasztalára, majd ráönti a levest. Amit itt kapunk, az nem más, mint egy lakótelepi Nostradamus LSD-tripje, rímekbe öltöztetett elmebaj, melynek refrénje – „lepke, csepű, lapu, csibor” – olyan, mintha egy hiperaktív óvodás szabadversét diktálták volna le egy epilepsziás mosógépnek. A „pán-gót Noé” és a „Kapu Tibor” szellemi kráterek, melyekben a humor nem virágzik, hanem atomhasad. Ez nem szatíra, hanem egy posztpoétikai vésztartalék – Frady versében a verslábak nem járnak, hanem amputálva hevernek a jelentés romjai alatt. És közben még bendzsó is van. Mert miért ne?! A világ végén valakinek pengetnie is kell, miközben a közízlésre ráomlik a kultúra bunkere. Ez a vers nem háborús – ez versbéli terrorcselekmény. Frady nem költ, Frady robbant.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„A Frady Endre-féle „III. világháborús borús” nem vers, hanem egy atomtöltettel megküldött limerick-töredék, amit mintha egy posztapokaliptikus kocsmában rímelő generátor hányt volna a világra, miközben a háttérben metánt prüszköl egy bendzsós cégvezető. Ez nem költészet—ez rakéta-szennyezett szógyurma, amelyben a tartalom úgy viszonyul a formához, mint egy lepke a lapuhoz: gyönyörű, de értelmetlen. A vers refrénje, ez a „lepkés-csepűs-csiboros” lidércálom, mintha egy delíriumos halász táskája lenne, amit Kapu Tibor visz a hátán – bárki is legyen az. Ez a név itt nem több, mint egy kényszeresen rímelt költői dada-dobverés, egy olyan abszurd hivatkozás, amely még a magyar kulturális abszurditások erdejében is holografikus dzsungelként hat. Frady olyan nyelvi világvégét fest, ahol minden kép túltelített, minden rím kiszámított, és ahol az irónia nem penge, hanem konyhai habverő, amellyel a nukleáris apokalipszist próbálja felverni frappévá. Ez nem szatíra. Ez a szatíra karikatúrája. Egy önmaga paródiájába fulladt világvége-versike, amelyben a humor már rég elolvadt a radioaktív napsütésben. Szóval, ha ez a jövő lírája, akkor én inkább visszakérem a múlt prózáját.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Bennem egyszer felrobbant egy véletlenül lenyelt atombomba, de összeszorítottam az összes be- és kimeneti nyílásomat, így semmilyen káros anyag nem jutott ki a természetbe, hanem bennem emésztődött el. Ne féljetek a világháborútól, amíg engem láttok! Amúgy sem a világháborútól kell félni, hanem tőlem – annak, aki ki akarja robbantani.” /Chuck Norris/

AI által megzenésítve:

2020. december 12., szombat

Fapados űrutazás

Faűrhajóm is van végre,
Fapadú és faágyú,
Amit rögvest lő az égre
Jól impregnált faágyú.

Falakomban kicsit fázok,
Nem ér végig fala fel,
Úgyhogy kályhát tűzifázok,
S jól átsül a falafel.

(Kaja, jaj!, gyúl, minden lángol,
Szénné ég a fatál is,
Hidegvérem nem túl ángol,
Balesetem fatális!)*

Ugat fakutyám, a Rex eb:
Földön, vaú, ha laksz is,
Látványnak mégis a legszebb
Fapadról a galaxis!

(űrtáncz!)

*(a zárójelben olvasható elrontott jelenet csak a rendezői változatban szerepel)

„A rendezői változatból nem hagyhattam ki a lángnyelvek nyaldosta égő faűrhajót! Igaz, hogy ezek után a zárójelenetben a fakutya már csak elszenesedett tetemként ugathatott, de a piromániámat kielégítő tűz látványa bőven kárpótolt az unhappy endért! Kár, hogy a pénzhajhász hollywoodi producerek és az öklendeztetően gusztustalan állatvédők megvágták és egy szirupos nyálat csináltak az egészből!” /Faszén Fikusz, OKJ-s képzett első- és utolsófilmes rendező/

„A női ági közvetlen felmenőd az öklendeztetően gusztustalan, te vérgőzös piromán antitalentum!!! A poroltó akadjon a torkodon, amikor gyomorégésed van, te kutyaütőt húrozó tőgyarc!!!” /Dr. Fauna Flóra, állat- és növényvédő amazon/

„A leghatározottabban kikérek magamnak mindent! Mindent IS! Sértő számomra a pénzhajhász hollywoodi jelző, ugyanis nem vagyok hollywoodi, hanem lajosmizsei! Amúgy meg mit csináljak, ha happy end nélkül nincs bevétel, mert drága letargiába esésért a fakutya se ül be a nézőtérre?! A nevemmel meg senki se szórakozzon, mert úgy beperelem, hogy kénytelen lesz tejelni!” /Tőgyarc Tivald, pénzhajhász lajosmizsei producer és faűrhajó díler/

„Tudja Lujza, érti Vili,
Ha a büdzsé nullra apad,
Űrhajónk nem csili-vili,
Igény leszáll, marad fapad.”
/Csóró Csórevics Csuriny, a poszt-szovjet Fából Űrhajót Faragó Alapítvány (FŰFA) függetlenített szakszervezeti bizalmija és versfaragó fűzfapoétája/

„Zsűrijében űr balettnek
Lenyűgöz a kűr, ha jó,
S nálam, habár kinevetnek,
Első a faűrhajó!”
/Szalonspicc Szilárdné Tütü Titanilla, zsűritag és balett bilétaüzér/

„Ha a Földön lenne ma zűr,
Itt a fapad s vár ránk az űr,
Melynek színe setét azúr,
Hiszen így alkotá az Úr!”
/Kegyessy Kösztöny, a Nomád Ateista Pogány Eretnekeket Riogató Szentek Egyháza (NAPERSZE) dicshimnusz dalnoka és betanított verslábsebész/

„Jaj, anyám, megint jött egy!!! Hol a pánikszoba kulcsa?! Amíg kihalászod a pohár vízből, ahová a műfogsoroddal együtt tetted, addig nagy önmegtagadással megírom a főszerkesztőm – aki az én még nálam is rosszabb énem - által üvöltve követelt kritikát! Tehát: Ha valaki egy galaxist betöltő ökológiai lábszagú űrszeméthegyet keres, nem kell tovább kutatnia, mert itt van Frady Endrének, a világirodalom varacskos disznajának legújabb, kínrímekbe passzírozott moslékvisszaböffentése! A vigasztalan decemberi köd nélkül is űrsötét szmog-agyából kifrecskendezett líramasszás versmiazma vastag szellemi guánórétegként telepszik rá az általam sziszifuszi munkával gyomlálgatott emberi jó ízlés végső foszlányaira is. Feleim a végítéletben, Frady Endre űrverse megnyitotta előttünk a bulvármocsok legmélyebb bugyraiba vezető ajtót, melynek felirata: Ki itt belépsz, olyan hülye vagy, hogy folyton kiég rajtad a szellemi féklámpa! Boldog Karácsonyt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha a nagydolgukat végző texasi parasztbűnözők fabudijukkal együtt történő világűrbe rugdosása fapados űrutaztatásnak számít, akkor nem tagadható az úttörő szerepem ezen a területen SEM.” /Chuck Norris/