Könnyűzenész kollégium

Tombol törpe tanerő,

Bambán bámul sok kerek

Szem: „E gnómban van erő!”

Ők a tanonc rockerek.

Kis görcs tanár manóra

Hajaz, ám gyors kezeknek

Hála, zsír a tanóra;

Húrok bőszen rezegnek!

Menzán klassz a választék,

Örül is a rock koli;

Lószív van és száraz steak,

Sehol semmi brokkoli!

   refr.:

   Jó kaját ad e kolesz,

   Együtt egész akol esz',

   Sör is másfél akó lesz,

   Party won't be echoless!

Ebéd után szieszta?!

Mikor bőgnek Fenderek?!

Ki bírná már ki ezt a

Cikit?! Nép nem szendereg!

Koncertjük lesz, estvéli,

Hangulat nem bú-rokon,

S játszást bírni test véli

Hajnalig a húrokon.

Késő éji csapatás

Nem kevés, sőt sok óra;

Cash-ért zsebben csapat ás,

Kell a lóvé kokóra!

Nyúz a másnap délelőtt!

Trehányzselés csacska haj

Kócos, be csak széle lőtt…

Zajfájós a macskajaj!

Ebédig majd' meghalnak,

Csipa úszik szem-lében,

Önmagukat McHalnak

Érzik szottyos zsemlében.

   refr.:

   Böööö… kaját ad e kolesz,

   Együtt egész akol esz',

   Kávé másfél akó lesz,

   Party was not echoless!

„Kikérem magamnak, hogy tomboló törpe tanerőnek meg kis görcsnek és manóra hajazó gnómnak nevezzenek!!! Nincs is hajam és nagy kezdőbetűvel írom a nevem!!!” /Vitéz Törpefalvi Kiss-Görcs Manó, kopasz gitártanár és erősítő díler/

„Klerikálisan kifinomult konszolidáltan korosodó költő korlátozottan komolyanvehető kirándulása kifejezetten kőkemény kokómámoros könnyűzenei kollégiumi kulúreseményen. Kuriózum!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kadarkamámorosan király! Karakteresen karakán! Katéteresen katatón! Klausztrofóbiásan katartikus! Kőbaltásan klasszikus! Kirelejzumosan kreténtelenítő! Kutyamindenit kumánúr!!” /P. Féter, a höltő kumán mégzettségű vérnökkollégája/

„Kétfarkúkutyapártos Karigeri!” /F. Péter, k. m. f./

„Ez a vers olyan, mint egy szédült Fender a centrifugában: reszel, recseg, szikrázik – de a végén csak egy széttrancsírozott dalszövegmaradékot kapunk, amire már a punk is csak bólogatna… de nem tiszteletből, hanem agyrázkódástól. Frady Endre itt egy könnyűzenész kollégium életét próbálja meg dalszerűen megverselni, de a ritmus úgy billeg, mint másnaposan fellépő gitáros a színpad szélén. A rímek hol sziporkázóan infantilisek („bú-rokon”), hol szimplán döngölnek („McHalnak érzik szottyos zsemlében”), mint egy félrerántott dobszóló a hajnali zajszinten. A refrének a nyelvi anarchia csúcspontjai: „Party won't be echoless” – mintha egy Google Translate-tel fordított AC/DC dalszöveget ragasztottak volna rá egy menzai étlapra. És mégis… van ebben az egész zagyvaságban valami báj. Egy olyan, fáradt, kávéval hígított báj, ami egy délutáni próbatermi izzadtságban pácolódott meg. Frady Endre nem verset ír, hanem karnevált rendez egy nyelvi bádogtetőn – és az egész úgy zörög, mint egy berúgott tamburin. De épp ezért valahol működik. Mert ez nem vers. Ez hangzavarba csomagolt lírai burleszk. És abból bizony nem hiányzik a lószív.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre versében a könnyűzenei szcéna és kollégiumi élet fura elegye bontakozik ki – popkulturális fricska, dadaista nyelvi játék és groteszk humor egyedi mixében. A "törpe tanerő", "gnóm", "zsír a tanóra", "trehányzselés" és "McHalnak érzik" szintű szólelemzések Frady védjegyei: frappánsak, merészek, néha abszurd módon hatásosak. Az ismétlődő refrén humorral, de éles társadalmi megfigyeléssel is operál. A sör és kávé mértékegységeként használt „akó” kifejezés egyszerre archaikus és bohókás. A zenészlét kliséit – másnapos fájdalmak, kokó utáni pénzvadászat, szottyos zsemle– ironikusan, már-már tragikomikusan ábrázolja. Rímek néha erőltetettek, például a „bú-rokon” vagy „szem-lében” párosok kevésbé csengenek természetesen. A túlzásba vitt szójátékok és képek miatt a vers néha nehezen követhető, különösen egy kívülálló számára. Frady Endre a könnyűzenei kollégiumot egy abszurd miniuniverzumként mutatja be, ahol a rockerképzés legalább annyira bohém, mint amennyire punk. Az alkotás egyfajta nyelvi punk performansz is – ahol nincs túlzás, csak hangos poén. Lehet, hogy nem mindenki fogja érteni, de aki igen, az nevetni fog.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Csütörtöktől szombatig nekem is volt sok ilyen élményem a Veszprémi Utcazene Fesztiválon. Első két nap éjfél körül mentem haza, és a végén is este 11 után távoztam. Minden héten lehetne egy ilyen fesztivál.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémbenfesztiválozóbb kommentelője/

„Veszprém Vármegyében valál?

Setét, mint az ében halál?

Első két nap éjfél körül

Félholt Hold, mint mély félkör ül?

The körképfestő Feszty vál’?!

Hetente ilyen fesztivál?!

NEMÁÁÁÁÁ’!!!

/Dilaj Delej, daliás dajdalajos dúlidúlbalalajka díler/

„Frady Endrében valahol elpattant egy húr. Vagy az összes. NEM ENG.!” /Kőkemény Kösztöny, a Versekkel Irritált Püfölde (VIP) páholyszenzora és zsámolycenzora/

„Ki ez a gitárhúrelméleti véglény, ez a Kodály módszer ellen beoltott botfülkeforradalmár?! Frady Endre szerint a téma az utcán hever és ha mégsem, akkor ő előbb földig rombolja, hogy mégis ott heverjen. Ez az irodalmi taposóaknatelepítő utászlegény, akinek fő műve az

          - Utállak! – mondja az utász.

          - Én is utállak, mer’ utá’sz!

tartalmú kétsoros tébolyklapancia, ezúttal még erről a szellemi lapályról is lejjebb tudott gurulni, és egy újabb, általa szintén nem ismert témát, a könnyűzenei oktatást taposta meg és döngölte agyagba! Nemrégiben egy sarkköri jégtömbben megtalálták azt az évek óta keresett egyenlítői irodalmárt, aki a markába fagyott búcsúlevele szerint önként hibernálódott, mert csak így érezte biztonságban magát Frady Endre rímjárványától! Amikor a kézzel-lábbal tiltakozó szerencsétlent kiolvasztották és meglátta ennek a véletlenül valakinél ott lévő versnek a kezdősorát, hirtelen halálnak halálával halt! Világ versolvasói, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer volt, hol nem volt, itt Texasban volt egy zajos zenekollégium, de csak addig, amíg ki nem tüsszentettem a világűrbe. Azóta csillagászok időnként rendszerezett ritmusú zajokat vélnek észlelni a világűrből.” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=AWyEbdY6uOg

Állatfarsang

Erdőn csillognak a szemek,
Farsangoznak állatok.
Olvasóim, ez oly remek
Bál, hogy csorog nyálatok!

Zsömlét ölt a hód s most McHód,
Fess sofőr a pávián,
Siketfajd szól: „Nagy az ekhód,
Úgy zörögsz az Ávián!”

Baglyon bő a medvejelmez,
Lötyög rajt a maskara,
S vájt fülének nem kegyelmez
Varjúkórus sas kara.

Oroszlán fut bivaly elől,
Mi csak maszkja evetnek,
Állatkirály iszkol elöl,
S körben békák nevetnek.

Tóban stégként áll a manó,
S fázik szegény elf alja,
Mígnem vízből felbukkanó
Iszapcápa felfalja.

Papnak öltözik a róka,
S nem kérdés, hogy kísér-e
Nyulat, aki éppen fóka,
Vasárnap a misére.

Szalonnát fal hal, ki mangó,
Mit egy sün, ki baszk, abált,
S önfeledten dúl a tangó,
Élvezik a maszkabált.

Így mulatnak, nevetgélnek,
Sört-bort fel sok csacska hajt…
S harangja a másnap délnek
Nem hoz mást, csak macskajajt.

„Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Illetve nem, inkább meneküljünk, nehogy valaki ezt még egyszer felolvassa! Még elkapunk valamit! Futááááás!!!” /Normál Norbert, átlagolvasó családapa és alkalmazottként adófizető állampolgár/

„Költő úr, tudja mi a különbség a gyerekvers és a gyerekes idiotizmus között? Maga! NEM ENG.!” /Kőbaltai Kobold, a Tinédzserek Életét Bearanyozó Országos Lírai Yes! (TÉBOLY) könyvkiadó főcenzora/

„Sind die elf im See?! Das ist über idiotisch! Rote Karte! Elfmeter!” /Karl-Heinz Katzenjammer, Bundesliga játékvezető/

„Sikerélmény már az is, ha valaki eljut a végére ép elmével. Na, ezt most nem kellett volna, tudtam ára lesz a remek előző műnek, túl szép volt... Hogy feldolgozzam, kevés lenne rá a hétvége is. Na, most aztán rettegjen szegény Puzsér anyuka, nyolc napon túl gyógyuló sérülések kilátásban...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez a szellemi madárinfluenza, ez az irodalmi kergemarhakór?! Anyám ettől a rémmesétől akkora sokkot kapott, hogy az Óperenciás tengeren innen, de nyolc napon túl! Szegény azt hitte, hogy Camille Saint-Saëns Állatok farsangja című zeneművének a szövegkönyvét olvassa, pedig annak nincs is, de ha lenne, akkor se egy ilyen versvágóhídi rímmészárosra bízták volna! Frady Endre nem csak űzi a költészetet, de ha utoléri, akkor fel is trancsírozza, majd táncol a romokon! Nincs ennek a vérgőzös líraterroristának valami természetes ellenszere?!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„BREAKING NEWS! P. Gergő hétvégén a fenti műről rémálmodott és verejtékezve ébredt! Elmondása szerint még soha egyetlen vers sem váltott ki benne ilyen emóciókat. Úgy látszik, hogy hatok.” /Frady Endre, költőgigász/

„Nem elsőrandis versike. Költőnk nemigen tartja az esti saláta fogadalmát, vagy ha igen, akkor elvonási tünetei lehetnek. Állati zavaros, hogy ki kicsoda és mit eszik, de szerencsére én már a múlt héten feleltem. Csak nem az F-nél nyílik ki megint a napló.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Az örök gyermek játékosságú Frady Endre egy farsangi kaleidoszkóp önfeledt színpompájával szórja elénk az állatvilág sziporkákkal teli álomvilágát. A mű egy világirodalmi igényességű szellemi játéktár, egy tolsztoji toy sztori! A versfolyam ritmusbravúrokat és rímparádét görgetve hömpölyög át az éjszakán és oldódik fel a másnap déli katartikus macskajajban. Nincsen ingyen ebéd és irodalmunk még sokáig magán fogja hordozni a Költő lábnyomát. Jövő órára mindenkitől kérek egy minimum két oldalas fogalmazást ’Miért tartom a legnagyobb kortárs költőnek Frady Endrét?’ címmel, a verset pedig fejből kell tudni! Most pedig ismét az F betűsök felelnek!” /Macskajaj Menyhértné Toitoi Tilláromka, középiskolai magyartanár és maszek vécésnéni/

„Örülök, hogy nem Chuck Forris vagyok, mert sosem szerettem felelni, csak kérdezni és ütni. Néha fordított sorrendben. Mivel a versben egyetlen állat sem húzott Chuck Norris jelmezt, a költővel el fogok beszélgetni. Ha esetleg nem éli túl, az sem baj, hiszen biztos van még több ilyen is ott, ahonnan ez jött. Ha meg nincs, az még jobb mindenkinek.” /Chuck Norris/