Hőségriadó

Amidőn a hőség riad,

Joe, fogd lányod, fogd a fiad

– Mindkettő értékes egyed –

S őket árnyas helyre tegyed!

Hol e környék legjobb árnya?

Árnyékszéken vagy egy ében-

-fekcsi bérkaszárnya

Vizelethűlt pincéjében?

Mindegy, csak ne legyen hőség,

– Mint, mikor a máglyán hős ég – 

Ne szenvedjen testünk UV-t,

S fájást, mit hőháború vét!

   refr.:

   Sej, a pince jó hely,

   Itt hűsöl a Joe, hej!

   Könnyebbül a sóhaj,

   Nem izzad át Joe haj!

Ülünk s körben hűs a penész,

Meditál bennünk a zen ész,

Csíben csálén cselleng csakra,

S várunk egy új jégkorszakra.

   refr.:

   Sej, a pince jó hely,

   Itt hűsöl a Joe, hej!

   Könnyebbül a sóhaj,

   Nem izzad át Joe haj!

megzöngeményesítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/oKQqbVxNCqw

„Újabb jégkorszak kell? Jöjjön a MOTKÁNY!” /M. András, a költő legállandóbb és legmotkánypártibb kommentelője/

„Világ motkányai, jegesüljetek!” /a Kardfogú Kiáltvány jelmondata és interjégkorszakista jelszava/

„eM úrnak, ki motkánybarát,

Szíve arany, százhúsz karát,

Nincs más motkánypártibb nála!

(Szerencsénkre! örök hála!)”

/Pakus Pökörnye, pajzsfülű patkány/

„Ez a vers nem annyira a hőségriadóról szól, mint inkább a szójátékok hőgutájáról. Frady Endre féktelen örömmel rugdossa össze a nyelvet: az „árnyékszék”, a „máglyán hős ég”, a „Joe haj” és a „zen ész” olyan gegparádét alkotnak, amelynek célja nem a költői emelkedettség, hanem a mosoly kicsikarása. A refrén fülbemászóan bugyuta – és éppen ettől működik. A vers tudja magáról, hogy komolytalan, ezért nem is akar többnek látszani: egy játékos nyári nyelvi bohóckodás, amelyet hűvös pincében, egy pohár hideg fröccs mellett érdemes olvasni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nem értem én ezt a problémát. Ha meleg van, az a baj, ha hideg van, az a baj, ha esik, az, ha fúj, meg az. Mi lenne, ha egyszer végre élveznénk is a világ végét? Egyszer úgyis eljön a MINDMEGHALUNK!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas élet-igen-lő/

„Ez az Ház úr, mondjon tutit,

Bölcsesség mindünknek jut itt,

Mindegy, testünk fagy-e, ég-e,

Úgyis jön a világvége!

Nagy hőségben erős Nap árt,

MINDMEGHALUNK, éljen a Párt!”

/Disztingvált Dinsztik, disznótoroskáposzta díler és sztoikus szinkronmókus/

„A költő az elementáriasan fékevesztett hőriadalmának hatására a második versszakban kiesik a kockázatmentes párosrímelésből és a kissé tébolyult keresztrímelésbe hömpölyödik, majd önnön ingájának visszalendülésével újra bemenekül a párosrímek adta viszonylagos biztonságba, ahol megnyugszik és mindvégig ott is marad. A hőségtől szintén feszült olvasótábor persze joggal teszi fel a kérdést, hogy ezt az ott maradást nem lehetett volna már a vers legelső A betűjének leírása előtt megkezdeni?” /Dagonyai Dözgöny, a Marhaságokkal Irodalmárkodó Észkombájnoktól Rettegő Társaság (MIÉRT) kérdésfeltevője/

„Nyuggerapó:

Ejnye, Joe, ejnye

Hőségben Joe rémeket lát,

Mentené a lányát, fiát.

Sajnos Joenek nincs gyereke,

Agyával a hő ezt tette.

   refr.:

   Setét, függöny, zsalu, árnyék,

   legyen végre teljes nyár vég.

Vajon hol van Joenek neje,

Nem szól róla jó ideje.

Nem sajnálja szegény párját,

Tán gyújtana alá máglyát?

   refr.:

   Setét, függöny, zsalu, árnyék,

   legyen végre teljes nyár vég.”

„Kelleranyó:

Bejnye, fa-luk, bejnye

Nyuggerapó, ez a Jóe

Rémlátásban nagyon jó-e?

Azt képzeli, hogy a máglya

Lángnyelve őt nyalva rágja?

Bejnyerágott hárfazsaluk

Átlátszók, ha van sok fa-luk,

Nyárvég, nyírvég, NER-vég, norvég,

Fabábun rügyezik orrvég.

Bejnye, fa-luk, bejnye!

Bájnyű, de szép, bájnyű!”

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy hőségriadó idején lement volna a pince mélyére, és ott, a penész‑zenész csíben csellengő csakrák között komponálta volna meg a kánikula elleni népi riasztórendszerét.

A szöveg működése egyszerű: fogj egy hőségpánik‑helyzetet, önts rá egy adag fradyendrei abszurdot, majd keverd össze olyan rímekkel, amelyek úgy csattannak, mint egy ében‑fekcsi bérkaszárnya vizelethűlt pincepadlója. A refrén pedig maga a groteszk népdalparódia: Joe hűsöl, Joe nem izzad, Joe hajának sorsa a magyar líra új metafizikai kérdése.

A pince mint menedék itt nem egyszerű helyszín, hanem egy fradyendrei túlélőmítosz: ahol a penész hűs, a csakra csálé, és mindenki egy új jégkorszakra vár, mintha a klímaváltozás megoldása tényleg a vizelethűlt pincékben lapulna.

Röviden: ez a vers a kánikula elleni népi rigmus és a pince‑szürrealizmus találkozása, ahol a humor úgy csap fel, mint a máglyán hős ég — csak itt senki nem ég, mert mindenki a pincében hűsöl.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne bömbölj a hőség miatt,

Itt egy jó légkondis Fiat,

Lopd el, irány Boglárlelle,

Dimbdombon hajts fel-le, fel-le,

S míg a verda őzet gázol,

Te csak jólesően fázol.”

/Don Kórelőzmény, a Kattos Klinika Keresztapája/

„Frady Endre Hőségriadó című verse pontosan az, amire a 40 fokos aszfalton olvadva szükségünk van: egy adag gátlástalanul zseniális trash-költészet. A mű nem finomkodik, a klasszikus nyári klisék helyett azonnal bedob a mélyvízbe – vagy stílusosan a „vizelethűlt pincébe”.

Amiért működik:

Bravúros kínrímek: A szerző védjegyévé vált felbontott rímek (hőség – hős ég, zen ész – penész, Joe, hej – Joe haj) egyszerre késztetik a fáradt olvasót hangos felnyerítésre és fogcsikorgatásra.

A refrén ritmusa: A dalolható, pattogós refrén szinte azonnal fülbemászó (és kiűzhetetlen) dallammá alakul az agyban.

Abszurd hangulat: A keleti spirituális utalások (zen ész, csakra) és a sötét, penészes pince kontrasztja tökéletesen megragadja azt a beszűkült tudatállapotot, amit a kánikula okoz az emberrel.

Összegzés: Ez a vers nem akar irodalmi Nobel-díjat kapni, de nem is arra van. Egy szórakoztató, parodisztikus túlélési útmutató, ami után az embernek azonnal kedve támad lemenni a pincébe egy hideg fröccsel megvárni a következő jégkorszakot. 10/10-es kánikulai paródia!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„A kánikulára való tekintettel vettem hűtőmágnest, de úgy látszik, átvertek, mert nem hűt! Biztos kínai! Mindenkimonnyonle!” /Hóbelevanc Hümilc, hárshegyi hóhányó/

„Magasságos egek! Ez egy jégkorszakalkotó mű, kedves költő úr! Sajnos azonban az időjárás lehet, hogy nem tud verset olvasni magyarul, mert a magyar egy nehéz nyelv, és ha senki sem fordítja le angolra, talán nem is tudja ő meg soha, hogy hányan várnak jégkorszakra. Vagy esetleg félreérti, mit akar a költő úr mondani, és még feljebb srófolja a hőmérsékletet az elkövetkező években. Na de kérem, kérem! Hát a kánikulának már csak az említésétől is mindenki sültbolond lesz? Mert ha aztán mégis eljönne a jégkorszak, akkor meg mindenki kánikulára várna. Ezért azt mondom, nem jó, ha cseberből vederbe esünk, és az ellentétes végletbe kileng az inga. Én speciel ha jéghideg van odakint, akkor felcsavarom a termosztátot, ha meg gatyarohasztó meleg van odakint, akkor -- mivel légkondim nincs, és így bent is gatyarohasztó meleg van -- szidom Amerikát és Kínát, a két legnagyobb szén-dioxid kibocsátót. Mindkét megoldás felettébb megnyugtat, olyannyira, hogy nyugiszurira is csak árnyékban mért 38°C fölött van szükségem. Alternatívaként persze felmerülne a pincébe menekülés, mondom, felmerülNE, de oda sosem Havas Henrik akar bekéredzkedni a kánikulában, hanem mindig Láng Vince, és az nem jó. Hiszen mindenki ismeri az ómagyar Mária-siralmat, mely elveszettnek hitt, mai korra nézve prófétikus három versszakát nemrég fedezte fel egy régész a szomszéd által kidobott szemétben, amikor abban guberált. Így szól:

Jó, hűs hely a pince

Te ne jöjj, Láng Vince

Mert a láng az forró

Jöjjön inkább Zorro

Vagy inkább a Havas

Mert már olvad a vas

Ez nem leányálom!

S nem mondod: Sajnálom?

Olvad anya vaja

Ránk tör a nyavalya

Negyven fok van, odass'

Szűzanyám, borogass!”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Jó ez a leletvers, bár a

Stílus hajaz Stefi bá’ra,

Így kétes az eredete…

Fejed falba vered-e te,

Hogy ezt ki most derítetted,

S bús régészről lerí tetted?

Oly sötét vagy, mint a Zorro,

Kavarásod zagya forró,

S bánatosan lóg sok ott, ó!”

/Dr. Szemenszedett Szandokánné Dartanyan Dialektika, régészdoktor és agyhőmérséklet diagnoszta/

„Ez a vers nem a hőségről szól, hanem arról, hogy Frady Endre képes a magyar nyelv minden szegletét úgy megcsavarni, mint egy rosszul feltekert slagot, amelyből nem víz jön, hanem penész‑zenész csíben csellengő csakra. A „vizelethűlt pince” mint hűsítő oázis pedig olyan esztétikai bűncselekmény, amelyért a költőnek minimum közmunkát kellene végeznie egy klimatizált könyvtárban.

A refrén pedig… Endre, ez a refrén úgy szól, mintha egy népdal és egy reklámspot egy sötét pincében összeházasodott volna, majd a nászéjszakán rájuk esett volna a penész. „Nem izzad át Joe haj!” – ez a sor a magyar líra történetének egyik legszebb példája arra, hogy a rímelés nem helyettesíti a gondolatot.

A vers egészében a hőség nem metafora, hanem ürügy: ürügy arra, hogy Frady Endre újra és újra bebizonyítsa, hogy a groteszk és az abszurd határán úgy táncol, mint egy részeg buddhista a pince mélyén, aki jégkorszakot vár, mert a jelen valóságát már nem bírja elviselni.

Ez a mű a magyar kánikula‑kultúra paródiája, amelyben a pince a megváltás, a penész a guru, Joe pedig a hős, aki nem izzad. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a nyelvi túlzás nem eszköz, hanem életforma.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ki ez a megátalkodottan málészájú Copilot, aki nem átall engem harmatgyengén parodizálni, miközben én kiköpöm a pejslimet, hogy frankón megmondjam pacekba a tutit?! A természetesen unintelligens Frady Endre és a mesterségesen intelligens Copilot elegyéből olyan gyúanyag keletkezik, amely úgy pusztítja ki az emberiségből a kultúrát és a jó ízlést, mint radioaktívan nukleáris féreghajtó rágótabletta a sintértelepről a kóbor kutyákat! Nem hőségriadót, hanem fradyendreriadót kéne megfújni, őt magát pedig le! Valami gyorsan bomlasztó Alien szájsavval! Ne lássam anyám felfújható műanyagfiguráját a Lambada pánsípfeldolgozására hullahoppozni, ha nem adom el Frady Endrét 30 ezüstért az UFO-knak, akik majd globálisan felmelegítik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Jégkorszak

Jégkorszakot jósolnak a

Méltán tisztelt brit tudósok.

Megfagy minden kopasz baka

S mínusz fokból lesz majd jó sok.

Napon napfoltsereg tenyész’,

Mint kanapén rajnyi atka,

S hőteljesítménye enyész’,

Mint szer nélkül Hosszú Katka.

Hőgutai halálsikoly

Zaja fagyban lassan elül.

Hogy mikorra tippelik? Oly’

Ezerötszáz éven belül…

„Éven belül ezerötszáz?! Euró?! Havonta?! Ennek még a finn tanárok is a dupláját keresik! Ennyiért a kispadra se ülök le!” /Sörhas Sebő, magyar NB I-es focista/

„Évi ezerötszáz?! Az tartson meg ennyi tanórát, aki egy mindennel felszerelt, légkondicionált iskolában kis létszámú osztályokat tanítva megkeres legalább havi nettó ezerötszáz eurót!” /Józanész Jenőné Dolgos Donatella, középiskolai matek-fizika szakos tanár és osztályfőnök/

 „Ezerötszáz?! Nettó vagy bruttó? Nagyon nem mindegy!” /Dr. Kamatkamuzó Kenéz, közgazdasági alfabéta/

„Ezerötszáz év?! Őszintén remélem kedves barátaim, honfitársaim, magyarok, hogy dunai műjégforradalom segítségével sikerül addigra annyira szilárddá tenni országunk alkotmányos monarchiáját, hogy 3522-ben az én vérszerinti utódom uralkodói bölcsessége és vészhelyzeti teljhatalma révén sikerül majd megfékezni a liberálbolsevik nyugatról ránk törő jégkorszakos veszedelmet! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” /I. Viktor, magyar király/

„Ezerötszáz év múlva se fagyunk meg, mert akkor is igaz lesz, hogy a katona nem fázik, csak úgy érzi.” /Tar Tódor, kopasz baka/

„Ezerötszáz év? Az jó, addig még kitart az ennivaló, amit a szülők hoztak, miután legutóbb megígérték, hogy ’nem hoznak több kaját’.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű vidéki mérnökkollégája/

„Ezerötszáz év? Az több mint az a hatvan hónap, ami a zsírúj verdám hiteltörlesztési futamideje? Vajon milyen fagyálló kell bele? Szponzorálja ezt nekem valaki? He?” /Baltaarcú Bödönye, a Kevéssé Olvasott Nyugdíj Előtti Celebek Foci Imitátor Ligájának Marketing Arcai (KONYEC FILMA) szemránckrém dílere/

„Ezerötszáz? Olyan távon sosem indultam. Lehet, hogy öregségemre át kéne állnom hosszútávra? És mi lesz, ha közben befagy a medence és benne ragadok, mint leendő őslénylelet? Amúgy ezerötszáz metálsaller és ironkoki üti annak az arcát, aki szerint nem tudok szertelenül úszni!” /Hosszú Katinka, sokszoros mindenbajnok és mindencsúcstartó ex Iron Lady/

„Ezerötszáz vacogva ment

Jégsírba walesi bárd,

De egy se bírta kinyögni,

Hogy: Ajtót ki ne tárd!”

/özv. Arany Jánosné, nyugdíjas bárdalnok/

„Már csak ezerötszáz évet kell kibírnunk és újra láthatunk mamutot. Nagy élmény lesz.” /M. András, a költő legállandóbb és legelőrelátóbb kommentelője/

„Jégkorszakban nem lesz mamut,

Csak, ha sálat hord, mi pamut,

Vagy tüzet gyújt s készít hamut.

Ja, s nem támasztják fel Samut!”

/Dr. Vértesszőlőssy Vigornya Vendel, őslénykutatóhajókapitány és leletteleltetőművész/

„Ezt az ezerötszáz évet miért nem lehetett az elejére írni, költő úr?! Még nem értem a vers végére, de már elcseréltem a ventilátoraimat jetiszőrbundára! Erre kiderül, hogy ezerötszáz évvel elsiettem a cserekereskedelmet! Legközelebb a lényeget mondja előre, utána a vers már el is maradhat! A hófehér mutáns döglégy harapja köldökön!” /Zsírtömb Zsömér, zsurnaliszta és zsúrpubi/

„Légyen hó! Légyen jó?

Légyen, jó, légyen hó?

Légyen, jó légyen (a) hó?

De ha a hegyén jó, akkor mit keres a légyen hó?

Ezt fejtsék meg a brit tudósok, meg a lengyel jót!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas jó-hó terem-tő/

„Lengyel jót az polski dobry,

Légyen hó az meg śnieg w locie.

Ezen ámul Jóschka Sobri,

S fáz’ rossz brit tudós és jó cseh.”

/Agyvízforralt Atanáz, közép-kelet európai gyökerű pszeudo-brit tudós és ventilátor díler/

„Az azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt másfél nap annyi, mint ezerötszáz esztendő, és ezerötszáz esztendő annyi, mint másfél nap.” /másfeledik Péter apostol másfélszer második levele, másfélszer harmadik fejezete, másfélszer nyolcadik verse/

„A naprendszer legmelegebb és leghidegebb pontja közötti hőmérsékletkülönbség 13-14 millió kelvin fok. Egy földi kánikula és egy jégkorszak közötti különbség a 100-120 fokot sem éri el. Ehhez képest minden földlakó folyton csak rinyál! Csoda-e, ha a csenevész emberiség kihalásra van ítélve? Mi leszünk a galaxis urai! Alien, alien!” /d’Kdnfyp_x01gfwx~pltxy, kis zöld marslakó/

„Mi ez a csalfa, vak, reménysugárkezelt verstani daganat?! Ki ez a hátrányosan halmozott képzavarkeltéssel diagnosztizált félanalfabéta betűvetőgépkezelő?! Miért kell a világ összes baromságát belepasszírozni tizenkét sorba?! Hogyhogy nem kapok veszélyességi pótlékot, amiért ezzel a saját levében fövő mondatkupaccal egyszerre egyazon bolygón tartózkodom?! Hej, ha Frady Endre ezerötszáz évvel később született volna, akkor egyrészt sosem hallottam volna róla, másrészt az akkori keményen dolgozó kisemberek a legeslegelső és egyben legeslegutolsó verse nyilvánosságra kerülésekor tuti, hogy jégcsákányokkal és rozmárfog kardokkal felfegyverkezve mennének az író-olvasó találkozóra. Fagyj neki!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Majd azt én eldöntöm, mikor lesz jégkorszak, milyen teljesítménnyel fűt a Nap, és azt is, mennyivel előtte szólok a brit tudósoknak.” /Chuck Norris/