Megszikkad az összes sár vár,
Szétolvad a legó STÁR WÁR,
Bőrünkre leégéskár vár!
Jobban örülnék a fagynak!
Jót tesz az a szürkeagynak,
Ha a rút hők békén hagynak,
S nem érzem a fejem hegynek!
Vulkánhegyként zúgó fej fáj,
Arcom sápadtfehér tejtáj,
Tyű, de serceg rajtam hej, háj!
Támadj mínusz, hajrá, huj-huj!
Hűlj le, május, hűljél te le,
Mint a régmúlt legtöbb tele,
Mínuszokkal legyél tele!
Télért Esdő Ló az TEL-e?
Ehej-csehej, selelele!
„Meg tudom magyarázni! Ez nem az, aminek látszik! Tisztelt bíróság, drága bírónő úr, csak elviselhetetlenül melegem volt kicsinyég! Ígérem, legközelebb nem bántom a májust, csak közeledjen végre a tél! Egyszer megjavulok ééééén, jóóó legyek maaaajd! Ártalmatlan és ártatlan vagyok! Kegyelem!” /F. Endre, büntetlen előéletű budapesti költőgigász/
„Gyakorlott Frady-olvasók is visszahőőőőkölnek a műben található rengeteg hőőő(kör)ségtől.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Őőő… ez aaa… őőő… mindazonáltal… őőő… legfőőő… őőő… bb… őőő… hőőő…” /Őőőőssy Őőődőőőn, főőőispááán/
„Hogyha ló lenne a hő,
Azt mondanám neki: Hőőő!
Meg is állna rögvest ő
Ruszos akcentussal: Чтő?!”
/Szusi Szása, japán-orosz időjárás-mágus cowboy/
„A költő olyan könnyedén táncol át bokorrímből kancsalrímbe és vissza, mint vodkával doppingolt szovjet balett táncosnő a hattyúk tava egyik partjáról a másikra, miközben szalonnabüdösen izzad, mint a májusfa gyümölcsével jóllakott volgai hajóvontató a folyó déli deltájában. A mű végén megjelenő eszperente kurjongatás a katartikus metamorfózis és a delírium tremens elegyének minősített esete. Frady Endre verse legalább annyira esélyes az irodalmi Nobel-díjra, mint özv. vitéz Drabacskay Gyurgyalagné Csofánki Debella nemrég megjelent Kese lovam, egyél akciós zabot, vagy nyereg alá puhítalak! című akciólírája. Vegyék, vigyék, olvassák!” /Beszt Zellerné Eladássy Lista, a Sóvárgó Olvasókat Katarzisba Kergető Kiadó (SOKKK) hatásvadász ügyi főelőadója/
„A nyitó vers folytatása:
Hűljél május, hűljél te le,
Mínuszokkal legyél tele!
Nappal legyen bősz sötétség,
Éjjel szikrázón süssön a Nap.
Na, de ez mind lágy semmiség,
Lábfejemen legyen kalap.
Szürkeagyam eltünedez,
A munkámnak nem hasznos ez.
A fejemet érzem hegynek,
Száznak látom a Hiszekegyet.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkalaplábúbb kommentelője/
„Nyuggerapó kalaplábú,
Vicces kedvű, nem tör rá bú;
Hiszegyet hív hiszekszáznak,
S engem röhejgörcsök ráznak!”
/Rekeszizom Rezsőné Rigófütty Rezsilla, a Röhögve Emelkedjünk Csomolungmáig Csodacsapat (RECCS) kalaptalan lábú edzőnője/
„Van erre egy szép magyar népdal:
Télen nagyon hideg van,
Nyáron nagyon meleg van.
Soha nincs jó idő,
Mindig esik az eső.”
/M. András, a költő legállandóbb és legnépdallantóbb kommentelője/
„eM úr egyszer itten van,
eM úr másszor ottan van,
Soha sincs helyben ő,
Agyra gyúr és fejbe’ nő.”
/Népdal Nándor, elmerengető személyi edző és agyalapi irigy/
„Ejnye-bejnye, hüje május,
Túl a kríziseden má’ juss!”
/falfirka a Magyar Állami Jóidőt Utángyártó Sufnituningilda (MÁJUS) homlokzatán/
„Mi ez a bicskanyitogató semmitmondás, ez a túlfűtött izzadságszag?! Frady Endre, az irodalom káposztafejű Mekk Mestere kulturálatlanul megnyalta a show-t és rögvest maga alá verítékezett! Ha szegény anyám májusban szült volna, akkor most feljelenthetném ezt a morális taknyot születésnap gyalázásért, és a döntő bizonyítékként benyújtott förmedvényvers olvastán nincs az a rögtönítélő vérbíró, akinél megúszná szigorított életfogytiglani szabadságvesztésnél kevesebbel! Skandalum! Statárium! Sújtóbomba!” /Puzsér Róbert, kritikus és vérszagra gyűlő éji vad/
„Amikor időnként felugrom a Nap felszínére, akkor 5500°C-os hőségben fejem belőle a naptejet olyan intenzitással, hogy szegény Nap beleizzad. Mérsékelten mélymagyar májusi műmájer marhára megmurdelne!” /Chuck Norris/
