2017. december 5., kedd

Tanárok

Volt egyszer egy jó tanárom.
Nem is egy, hanem tán három.
Volt az öt is, húsz, vagy hatvan…
Nem biztos, hogy száz alatt van.

Vagy az idő szépít talán,
S nem is volt a sulink falán
Általam írt krétafirka:
„Aki tanul, stréber birka!”?

Régi élővilág órák…
Hol az idő szinte jó rák
Módján hátrafelé úszott,
S én csak ültem, mint egy túsz ott.

Mégis szép emlék e terem!
Meghallgattuk, mi hol terem,
S mely tengert nem úszik ponty át,
S néztük Fáskertiné kontyát.

Találgattuk, szétesik-e
(Nem csak szétes, van egy ike!),
Ám az túlélt telet, nyarat,
Mint az emlék, s egyben maradt.

Matekóra, történelem,
Mengyelejev s jó sok elem,
Kísérletek, füst és korom…
Így illant el ifjúkorom.

6 megjegyzés:

  1. Ez egy 2011-es vers, ami itt kint is volt a blogon, de véletlenül letörlődött, így újra föltettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól tetted, hogy visszatetted. Kedves vers. :)

      Törlés
    2. Nem hagyok veszni egy ilyen örökbecsűt, amivel anno második helyet szereztem valami "Iskola" témájú irodalmi pályázaton és valami füzet formátumú antológiába is belekerült. :)

      Törlés
    3. Gratulálok! Megérdemelted. :)

      Törlés
  2. "Nem biztos, hogy száz alatt van."
    Némelyik tanárod, Frady, már tuttira száz fölött van, ha még az élővilágot hallgatja, és nem vált a történelem részévé...
    Mikor lesz a százéves osztálytalálkozó?

    VálaszTörlés