Volt egyszer egy jó tanárom.
Nem is egy, hanem tán három.
Volt az öt is, húsz, vagy hatvan…
Nem biztos, hogy száz alatt van.
Vagy az idő szépít talán,
S nem is volt a sulink falán
Általam írt krétafirka:
„Aki tanul, stréber birka!”?
Régi élővilág órák…
Hol az idő szinte jó rák
Módján hátrafelé úszott,
S én csak ültem, mint egy túsz ott.
Mégis szép emlék e terem!
Meghallgattuk, mi hol terem,
S mely tengert nem úszik ponty át,
S néztük Fáskertiné kontyát.
Találgattuk, szétesik-e
(Nem csak szétes, van egy ike!),
Ám az túlélt telet, nyarat,
Mint az emlék, s egyben maradt.
Matekóra, történelem,
Mengyelejev s jó sok elem,
Kísérletek, füst és korom…
Így illant el ifjúkorom.