Csicsereg már fenn a fán a t-
-engelice minden fia;
Sok madár, kész zajmaffia!
Hójelmezét zöldre kicser-
-éli most a kerti csicser-
-iborsó s egy giga lepkény-
-i folton a csigarepkény.
Illan mackó téli álma,
Barlang előtt bután áll ma.
Tavaszi széltől e medve
Izzad; árad pórusnedve.
Érkezik az első fecske;
Nyárhoz egy még kevésecske,
Ám ha slepp is jön a tanyár-
-a, akkor beköszönt a nyár.
Tavasz apró, nem egy USA,
S kisebbségi komplexusa
Lett, mi présben tél s nyár között
Eklatánsan kiütközött.
„Nem csodálkozom szegény tavaszon! Télen az emberek telelnek, síelnek, szánkóznak, hóembert építenek; nyáron nyaralnak, fürdenek, napoznak, vízisíelnek… De tavasszal nem tavaszolnak és ősszel sem őszölnek! Maximum őszülnek, de az évszakfüggetlen! Mi csak mellékévszakok vagyunk a főévszakok közé bepréselve, helykitöltésnek jobb híján! Csoda-e, ha pszichológiai zavaraink lesznek attól, hogy minket senki sem szeret?! Engem ráadásul még az iskolakezdés miatt is utálnak a gyerekek! Brühühü!” /az ősz/
„Medvének süt Nap rá hasár-
-a, amitől mélyül a sár!
Minden olvad, szutykos, ragad…
Tavasz, lőjed főbe magad!”
/Február Fridolin főhadnagy, Tél tábornok kárörvendő klapancia készítője/
„A vers megszakadó sorai, következő sorban folytatódó szavai tökéletesen szemléltetik a tegnapelőtti (2022.02.02 szerdai) veszprémi időjárást. A napsütést néha eső, néha hódara, a hódarát eső, a délutáni esőt szivárvány, azt pedig szél szakította meg. Szegény medvék nem tudták, kibújjanak, vagy bebújjanak, csak bambán álltak a küszöbön. ahogy a küszöbön áll a jó idő is, egy enyhe február képében, ám a március még bekeményíthet...” /M. András, a költő legállandóbb és legmeteorológusabb olvasója/
„Hűs szél fújja Veszprémet?
Okos, aki vesz prémet!”
/Irha Igor, OKJ-s képzett szűcs és cobolyprém díler/
„Barlangja bár kőszoba,
Időjárást kiszabó
Hely a medve küszöbe.”
/Kőpapírolló Kösztöny, az M. András által magát megszólítva érző szerencsejáték-függő kancsal-rímtechnológus/
„Annak a hatalmas szivárványnak az Uráltól a Lajtáig ért az íve! Ahogy a magát nagy magyarnak tartó barguzini orosz költő, Alekszander Petrovics megfogalmazta méltatlanul elfeledett kétsorosában:
Nem volt immár sivár Ványa
Léte, mert volt szivárványa.
Éljen a vodkanaranccsal megöntözött szovjet-magyar örök versbarátság!”
/Vlagyimir Putyin, a magyar nép megbonthatatlan nagy testvére/
„Bormann nem is sejtette, hogy a tengelice nem keverendő össze a tengeralattjárókat is kikémlelő berlini orosz ügynökkel, mert az előbbi fedőneve stiglic, az utóbbié Stirlitz. Bár mindkettőjük tavaszának volt legalább tizenhét pillanata, előbbi se megszemélyesítővel, se magyar hanggal nem rendelkezett, míg utóbbinak kijutott mindkettő: Vjacseszlav Tyihonov és Bitskey Tibor. Ugye milyen igazságtalan az élet, miközben az idő soha-soha meg nem áll és az órák róják szüntelen az útjukat? – gondolta Stirlitz.” /Both Béla, a narrátor magyar hangja/
„Igaza van költő úr, egy fecske nem csinál le minden nyaralót, még nagyon erős hasmenés esetén sem!” /özv. Guanó Gézáné Trágyahordó Trauma, a vízparti nyugdíjas madárszéklet takarítónő/
„’Rügyezik a miabánat?’ Borzas RAPkény-szerben sem tudott ilyet Geszti Péter összecsapni – max. csak a két kezét, majd széttárni: költői a kérdés?” /Dr. Ház - Juniorkonyha-díjas iBorsó/
„Tudja Lujza, Gizi, Eszti,
Ily rímekben király Geszti,
Rímpárokat meghegeszti!
Oda se néz, pörög agya,
S Fradyt veri irigy ragya,
Mert ugyebár űbergyagya!”
/nemecsek erna, a Pál Utcai Lányok Intézete (PULI) és a Gesztit Imádó Tarkatekintetű Tinédzserek Elmefickándozásban Gyönyörködő Lelkileg Elemelkedett Társasága (GITTEGYLET) einstandolt szemceruzáinak hiányfelelőse/
„Nagyon szeretem a Tavaszt, de lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok!” /Príma Vera, reneszánsz ember és aloévera díler/
„Frady Endre, az enjambement koronázatlan királya ismét odatette magát, ahol előzőleg valaki más volt, de elmenekült a költő bukolikus költészetének hagymás tokaszalonnás tavaszi tekercs szagélménye elől. Igazi juhhónaljzsírillatú pásztoridill!” /Nyájas Nyihámor, az Enjambement Gyártó Költészeti Egyesület (EGYKE) félikertornya/
„Mi ez a bárgyún gügyögő izzadt medveverítékpatak csobogást imitáló szellemi szennylézuhatag?! Csigarepkény, ó anyám, csigarepkény?! Miért véget nem érő lény ez a véglény?! Örökkévalóságnak tűnik minden egyes sora, mire a szegény kétkezi megélhetési kritikus elvergődik a tökéletesen értelmetlen betűsor egyik végétől a másikig! Eklatánsan ki vagyok ütközve!!!” /Puzsér Róbert, kétkezi megélhetési kritikus/
„Itt Texasban tavasszal sok a tornádó, azaz a pusztító erejű viharos forgószél. Ezt a meteorológusok az éghajlati zónák keveredésével magyarázzák, én viszont a pörgőrúgás edzésem előtt megevett chilis babbal.” /Chuck Norris/
