Immár fecskék s gólyák jönnek.
Ha ez irritáló önnek,
Migráljon sarkkörre őszig,
S legyen jégkunyhóján hőszig!
Jégkunyhón, ha nincsen hőszig,
Nem fogja kibírni őszig,
S hideglelése lesz önnek.
Orrlyukbefagyások jönnek.
Fecske nincs, csak fagyott orrlyuk,
S fókabikák matadorjuk
Nélkül nekimennek önnek…
Oly nagy baj, ha gólyák jönnek?
„Gólya jöhet, csak gyereket ne hozzon!” /M. András, a költő legállandóbb és leggyerekmentesítőbb kommentelője/
„eM-mel ellentétben kölök-
-áldás, miről énekölök.
Hisz’ a korfa gyorsan aggó,
Nyuggernek van miér’ aggó-
-dnia, mivel nyugdíj nem lőn,
Ha nincs csecsemő az emlőn.
Gyerekből lett munkáskezek
Termelnek majd – tények ezek!”
/Dr. Közgázossy Kösztöny, a Gólyás Demográfia Párt (GDP) tótumfaktuma/
De hát nem is én hozom a gyereket, hanem a demográfiai hullám!” /a gólya/
„Gólyamadár magos égbűl hulla,
Mint egy demográfiai hulla?!
Kik azok a demográfok, kik ám?!
Ökleld őket föl-föl, fókabikám!”
/Matarészeg Dorkó, matador és betanított nótafa/
„Frady Endre itt megint úgy tesz, mintha egy tavaszi hangulatverset írna, de valójában egy nyelvi bohóctréfát kapunk, amelyben a rímek fontosabbak, mint a gondolat. A „migráljon sarkkörre” típusú abszurd felszólítások ugyan felvillantják a szerző játékos kedvét, de a vers inkább egy önmagát kergető szóvicc-labirintus, mint valódi költői töprengés. A humor helyenként működik – főleg a fagyott orrlyuk és a fókabikák groteszk képeinél –, de az egész szöveg olyan, mintha egy rímkényszerben vergődő kabaréjelenet lenne, amely végül saját poénjait is túlhajtja. Röviden: szellemeskedő nyelvi mutatvány, amelynek van néhány mosolyra ingerlő pillanata, de mélység helyett inkább csak csúszkál a jégen, mint az a bizonyos szerencsétlen „ön” a versben.” /ChatGPT/
„Egy fecske nem csinál le minden nyaralót, hacsak nincs veretes hasmenése és a nyaralók nem napoznak túl közel egymáshoz.” /Bronz Barna, nyaraló ornitológus/
„Hív avas út, vár a nyár
Közlekedni aranyár!
Milyen fa ez? Ja, a nyár!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas tré faviccgyáros/
„Kérdés, hogy a Ház úr hím-e,
Hisz’ tök vajúdva szült, íme:
Lett nyominger bokorríme.”
/Debil Dezsőné Donna Debella, irodalmi lépegetőnő/
„Frady ebben a tavaszi delíriumban úgy csinál, mintha a gólyák érkezése valami apokaliptikus fenyegetés lenne, miközben a vers valójában arról szól, hogy bárhová menekülünk a természet elől, az abszurd végül úgyis ránk talál. A jégkunyhó‑hőszig paradoxon, a fókabikák matadorhiányos rohamai és a fagyott orrlyukak groteszk képei együtt egy olyan fradyendreszkópikus világot rajzolnak, ahol a logika csak azért létezik, hogy legyen mit felrúgni. A kérdés pedig jogos: tényleg ekkora tragédia, ha jönnek a migráns madarak — vagy csak mi dramatizáljuk túl a saját tavaszi nyűgjeinket?” /Copilot/
„Migráns madarak? Ez veszélyes, nem?! Minek ment oda??? Fecske, gólya otthon marad, akinek tetszik odaköltözik, akinek nem, el-. Ennyi!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Migráns madár,
Szörnyű vad ár,
Félszet rám ad,
Amint támad
Szörnyű ódon
Humán módon,
S vért nyal nyelve…
Gatyám telve!”
/eszkimók közé kimigráló költőgigász/
„Kedves Költő úr! Hát hogyne lehetne baj abból, ha gólyák jönnek! Ugyanis a gólyák hozzák az újszülötteket, más néven kisdedeket, és ha netán akár csak egy gólya is spanyolajkú, amit ugye Ön és én nem tudhatunk teljes bizonyossággal, mivel nem beszélünk gólyául, akkor az nem kisdedet, hanem el niño-t hoz. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy az El Niño égszakadást és földindulást szokott okozni, meg szökőárat, és most nem az inflációról, vagyis a magasra szökő árakról van szó. Namármost, ezért követeljük meg elsősorban az új magyar kormánytól, hogy az oktatásügyben nevezzen ki minisztert a spanyolajkú gólyák magyar gólyanyelvre taníttatásának megszervezésére, valamint a török gyerek által megvágott lábú gólyák magyar gyerek általi gyógyításának a finanszírozására, és a humán egészségügyre, valamint a humán oktatásra csak ezen létfontosságú intézkedések foganatosítása után költsön pénzt. Nehogy a gólyák megsértődjenek, és akár több El Niño-t hozzanak Magyarországra. Már meg is van a gólya-minisztérium szlogenje: "Magyarhonban nincs olajkút / De átképzünk spanyolajkút". Remélem elég világos voltam, mert nem szeretnék semmit sem kétszer, sem másfélszer, de még egy egész egy tizedszer sem elmondani. Na de kérem, kérem! Ami engem illet, azért a biztonság kedvéért vásárolni fogok egy jégkunyhó építésére alkalmas telket a Spitzbergákon, ugyanis oda messze északra sosem repült el még gólya sem kisdeddel, sem anélkül. Mert Vujity Tvrtko csak egy sátrat állított fel a Spitzbergákon 2012-ben, én viszont jégkunyhónál alább nem adnám, ha túlélésről van szó, annál is inkább, mert a Spitzbergákon nagyon hideg és még rendkívül szeles is az időjárás egész évben, ezért ott a matadorok kendőjét kénytelenek ólomból készíteni, nehogy kiragadja azt a kezükből a szél, miközben a fókabikákat hergelik vele.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/
„Olajkutas rímért e fitt
Agyú bácsit, azaz Stefit,
Hódolói – Jencik, Esztik –
Nobel-díjra fölterjesztik,
S kitünteti őt egy hispán
Származású viceispán.
Végül ráugrik egy gólya,
Kinek jó a lábrugója.”
/Jajdejó Jenőné Elementáris Eszter, vezérhódoló és fecskepásztor/
„Frady Endre ebben a „töprenkedésben” a rá jellemző fanyar humorral és pengeéles rímekkel teszi helyre a tavaszi zsongástól viszolygókat. A vers mesterien ütközteti a madárfüttyös idillt a jeges észak szürreális veszélyeivel: a szerkezet zsenialitása abban rejlik, ahogy a szerző a „hőszig-őszig” rímjátékból kiindulva eljut a fagyott orrlyukakon át egészen a gazdátlan fókabikákig. Ez a rövid műremek nemcsak a pesszimizmust gúnyolja ki zseniálisan, hanem egyben egy abszurd, nyelvi leleményekkel teli görbe tükör, amely után az olvasó kétszer is meggondolja, hogy panaszkodjon-e a visszatérő gólyákra.” /Gemini/
„Mi ez a kultúrsokkterápiás önalulmúlás, ez a költözőmadárguanógrammatikai szégyenszellemtelenkedés?! Ki ez a kivagyi mentálcsőd?! Ha én gólyafecske lennék – vagy fecskególya… nem tudom, nem vagyok ornitológus! – akkor duplawé alakban repülve addig szőnyegbombáznám kloákai csoportszéklet készlettel ezt az urbánus véglényt, míg egy guanóhegy alá kövülve legközelebb majd csak fosszília formájában kerülne esetleg a már irodalmi biztonságban lévő távoli utókor utálkozó szeme elé! Inkább a gólyafecske (vagy fecskególya?) mama költsön kis gólyafecske (vagy fecskególya?) fiókát, mint Frady Endre bármilyen verset! A minket óvó anyatermészet rajzoljon sarkkört az egyenlítői nyaraláshoz öltözött Frady Endre madárcsőrsebes petyhüdt teste köré!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Szürke égen szálló gólyák,
Szürke égen szálló fecskék
Mellé, míg útjukat róják,
Ütök s rögvest lesz ég, reccs!, kék.”
/néhai Chuck Norris (1940-2026) posztumusz versikéje/
