Ami előbb oda bement,
Állapotom ettől önkí-
-vületi (hopp, enjambement!).
Tyű, megleptek rút rökönyök,
Rá is csodálkoztam nyáron:
„Mi a bánat, teniszkönyök?!
Ágyúzza szét Gábor Áron!”
Ámde Doktor Falucskai
Lőpor helyett Lidocaint
Áramoltat be a mai
Tudás szerint, ám óva int:
„Van-e remény? Talán… szóval
Vagy javul, vagy nem a karja,
S ha viszket is, lángszóróval
Semmiképpen ne vakarja!”
„Ágyúval teniszkönyökre?! Való igaz, költő bajtárs, hogy a rézágyúm kartácstüze eltünteti a teniszkönyökét, de ugyanakkor magából is ezer darabos kirakójátékot csinál!” /Gábor Áron, ágyúöntő és tüzértiszt/
„Juuujjjj, olyan érzés mintha egy gátfutáson lennék. Minden rímnél beverem a térdem, akarom mondani könyököm a gátba, de futok tovább önnön pusztulásom felé. Az orvosi leleményesség eme szintje viszont bámulatos: gyakorlatilag bármivel lehet gyógyítani: rézágyú, lángszóró, áram, lidocain, bár a jedi erőt és fénykardot nagyon hiányolom a költőtől...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Á propos gátfutás: az enjambement eredetileg átlépést/ átugrást jelentett (jambe = láb), így a költő úrnak stílszerűen tényleg a térdét kéne delejeztetni. Magával az átugrálással nincs is gond, csak nem mindegy min, miért és milyen gyakran. Bónusz málusz: a versbe pilátusként belekeveredett reumatológus szakorvos nem is sejthette, hogy hovatovább Holger tanár úrhoz hasonló hírnévre van kilátása. Ami meg azt az iontoizét illeti, az télleg használhat, de csak ha a gyógytornát sem hanyagoljuk el: a napi betévő hólapátolás, meg krampácsolás csodákra képes - kérdezze terrorelhárítóját, kiképzőtisztjét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Áram és teniszkönyök?! Az ember nem várna ilyen laikus és slendrián megfogalmazást egy költőtől! A jobb cubitus táján epicondylitis lateralis humeri generálódott, ami miatt tíz alkalmas Lidocain iontophoresis kezelésre utaltam be önt a fizioterápiára! Melyik szót nem érti?!” /Dr. Falucskai Lajos, ortopéd szakorvos/
„Frady Endrének nem a Fehérvári úton a könyökét, hanem Döblingben az agyát kéne elektrosokk alá venni! Rányomni egy váltóáram/egyenáram kombót, oszt’ hadd szikrázzon az AC/DC! Anyám szerint az is lehet, hogy az egész Osztrák-Magyar Monarchia teljes áramkészlete sem lenne elegendő fűzfapoétánk sötétbe borult elméjének megvilágosodásához, de szegény mama annak idején valami influenzajárvány miatt pont akkor hiányzott az iskolából, amikor az I. világháború végeredményét vették. Csak a kiegyezésre emlékszik, mert abból érettségizett. Remélem viszont, hogy Frady Endréből még az ükunokám sem fog!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Enjambement mint rím, költő úr, enjambement?! Azt nem úgy kell ejteni, hogy enjambement, hanem anzsamböma! Akkor viszont a második sorának úgy kéne szólnia, hogy ’Ami előbb oda böma’! Idióta! Na, azt viszont idiótának kell ejteni! Magát meg fejre kéne, ha ez nem történt volna meg gyerekkorában! NEM ENG.!” /Dr. Kőkemény Kenéz, a Rímtisztaságra Ügyelő Hivatal (RÜH) főcenzora és még főbb pecsétőre/
„Egy vers, ami egyszerre felráz és gyógyít, ami fájva csillapít fájdalmat, ami mennyet és poklot megjárva a végkifejletet hagyja elúszni az állandóan változó jövő bizonytalan ködóceánján. Történelem, orvostudomány és elektro- illetve pirotechnika jár itt kéz a kézben megrökönyödött körtáncot egy világfájdalommal átitatott könyök körül. Az első versszak szótörése a teniszkönyök reccsenésének lélekbe markoló apoteózisaként jajkiáltja be a teljes művet, mely annyira megbizsergeti egész szellemünket, hogy önfeledt irodalmi vakarózhatnékunk támad. Persze semmiképp sem lángszóróval!” /özv. Arany Érné Achtung Antagonisztika, az Állami Lézerkard- és Lángszóróbontó Vállalat ÁFA-mentes Nyugdíjasklubjának (ÁLLVÁNY) irodalmi vezetője/
„Ha meglátogat, egy könnyed rántással helyre tudom hozni Frady Endre teniszkönyökét. Ha nem szakad ki vállból a karja, akkor másnap már teniszezhet is.” /Chuck Norris/
