S nem látszik rajtam a kor most.
Fekete s nem ősz a hajam,
Mint mit bevont áfonya-jam.
- Tata, jamot dzsemnek ejtik!
- E’mentek ám hinnye ej tik,
Sok mihaszna csalafinta!
No, ha nem jam, legyen tinta!
- Tintahajú öreg fószer,
Nyergeljen fel, ott a lószer-
-szám! Az úton levédi a
Sarat. Irány Levédia!
Áldást int pár vidám kar rá,
Visszavedlik ősmagyarrá,
Hátra nyilaz, nagyot sóhajt,
S nyereg alatt dzsemez lóhaj’t…
„Hé, ki és miért akar engem lenyilazni?! Kinek és miért vagyok én a nyíliránya?! Na, tűnés innen, mert mindenkire ráborítok a kémény tetejéről egy üstnyi forró áfonyalekvárt!!!” /Lóhaj Levédia, ősanya és tömbházmester/
„Mit gondolt a költő? – kérdezném, ha nem tudnám biztosan a választ. Az igazi kérdés azonban az, hogyha semmire, akkor azt miért kellett négy hosszú versszakon keresztül taglalni?! Miért nem lehetett bevallani, hogy nem jut semmi az eszébe, úgyhogy nem ír semmit?! MIÉÉÉRT?!?!?! NEM ENG.!!!” /Ideges Iljusin, a Levédiai Ókorból Hozott Alapvető Jóságok (LÓHAJ) című ősmagyar kövületlap Tupoljev-díjas integrációs intendánsa/
„Hahaha, az öreg betintázott totyakos hogy visszalovagolt az ókorba! Mit ért egy ilyen fosszília a modern gépi kéménypucoláshoz, aki gyerekkorában még dinoszauruszokkal kergetőzött a mamuttrágyával fűtött jurta körül?! Bruhaha!” /Kürtő Kázmér és Kemence Kenéz, a mihaszna csalafinta kéményseprő utánpótlás/
„A kéményseprés évszázadokkal fiatalít…” /M. András, a költő legállandóbb és legörökifjabb kommentelője/
„eM úr, ez az oka annak,
Hogy a bölcsik tele vannak
Kéményseprő nyuggerekkel,
Kiket büfiztetni meg kell?”
/Pelenkai Petúrné Cumi Cecília, bölcsődei dadus és rímokádó avokádó díler/
„Magyarország előre megy, nem hátra! (Orbán Viktor)
Magyarország hátra nyilaz, nem előre! (Ősmagyar kéményseprő)
De ha hátra nyilaz, hová néz? (Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Markos-legény*)
Ebből balhé lesz, nagy balhé! (Totya mondta)”
/*/
„Hátra azér’ nyilazok én,
Mer’ elöl van a ló feje!
Ha átlövöm, nem lesz okén,
S én sem dallom vígan: Jeje!”
/Vitéz Nagy Balhé Béláné Totyamutyi Titanilla, Nyilas Mása vándordíjas női nyíl- és kéményseprőlövő regionális bajnok/
„Hátra nyilaz, hátra nyilaz,
Pedig előre sem megy már az.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghátranyilazóbb kommentelője/
„Nyilaz balra, nyilaz jobbra,
Befesti a kémény korma,
Még sincs neki nyilas szobra,
S nem jegyzi meg őt e kor ma.”
/Dr. Jelen Jolán, kortörténész/
„Nyilasi Tibi! Nyilasi Tibi! Bólints Tibi! Bólints Tibi! Hajrá Fradi! Hajrá Fradi!” /Fradi tábor 1973-tól 1983-ig/
„Az asztrofizika jelen állása szerint az univerzumban minden részecskéhez létezik a megfelelő típusú antirészecske, amellyel kioltják egymást, az anyag megszűnik, és fotonok keletkeznek. Érzékeny szenzorait energiaválságtól hányatott korunk gyenge pulzusán nyugtatva tudós költőnk Faraday Endre újabb zseniális és egyben stratégiai értékű ötlettel állt elő. Házi hadronütköztetőben fáradhatatlanul állítja elő ezeket az egyszerű halandók számára (lássuk be) értelmezhetetlen karakterhalmazokat, hogy adott nemzetgazdasági pillanatban melléjük költse az antirészecskéket, s az egymást kioltó versek fényében az egész emberiség megvilágosodhat. A távoli galaxisok ezt a pillanatot szupernóva robbanásként érzékelik majd. Köszönjük!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Ritka esemény, humán úr, hogy a színházban a tömeg szupernóva robbanásként hullámozva vastapsoljon, utána pedig hullámokban vastalpú cipővel tapossa a színpad felé vezető utat, hogy a katarzisba kergető kommentelőt Táncsics szekere elé fogva felhajtasson a Várba Gellért napi hegyoldali hordógurító és kéménytömítő versenyre! Vesszenek a visszanyilazatlan veszett vesztern vitézek!” /Hőbörgő Huba, hadilábon hasaló hordószónok és hőzöngő hőmérőhajlító hiéna/
„Kéményseprőt láttam, szerencsét taláááááááááááááááááááá…” /néhai Dr. Cseréptetőssy Csobánc, az Országos Babonakutató Intézet (OBI) tetőről lezuhant főmérnöke és vallási vezetője/
„Bár eredetileg eszemben sem volt hozzászólni ehhez a silány fércműnek is csak felfoghatatlan jóindulattal nevezhető szellemi hasmenéshez, de eszembe jutott, hogy szegény anyám kiskoromban kéményseprőt szeretett volna faragtatni belőlem, hogy január elsején meglátva és harmadik gombját megfogva egész évben szerencséje legyen, úgyhogy mégsem maradok néma! Frady Endre költészetéhez nem lehet semmit hozzátenni, mert nincs hová, és nem lehet belőle semmit elvenni, mert nincs miből! Frady Endre életműve pont így kerek nulla! Ha ez az irodalmi féregnyúlvány már Levédiában élt és alkotott volna, tuti, hogy őszinte lelkű ősmagyar elődeink dorongokkal agyonverték és távoztukban visszanyilazó kőtáblákkal jelezték volna, hogy ott van az a tetem, amit ne közelítsem meg senki, mert még holtában is hülyére fertőz mindenkit! De kár, hogy ez az irodalmi mételygörény nem előzte meg ezeregy-kétszáz évvel a korunkat! Kéménybe vele!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Én kémény nélküli, zárt kunyhóban is tudok tüzet gyújtani. A füstöt letüdőzöm és oxigént lélegzek ki. A növényeket is én tanítottam meg fotoszintetizálni. Mivel ők nem túl komplex lények, csak a nagyon leegyszerűsített 6CO2 + 6H2O + fényenergia = C6H12O6 (glükóz) + 6O2 + E képletet vertem a fejükbe. Persze nem szó szerint, mert nincs fejük.” /Chuck Norris/
