A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Levédia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Levédia. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 26., péntek

Hőkupola

Hőkupola fölénk borul,
Mi meg bőgünk finnugorul,
Izzadva, mint vogul-osztják,
Kikre süléssorsot osztják.

Ó, ősföldünk, Levédia,
Ami simán levédi a
Légből hulló hősugarat,
S nem szárad ki szem és garat!

Menjünk hát az Urálon át
Visszavenni ősök honát!
Indulj-parancs kell, egy kurta,
S hív a kumisz, vár a jurta.

   refr.:
   Ne várjunk új izzó delet!
   Torkot éget ebéd nyelet!
   Hóra vágyva irány kelet!
   Ria, ria, Baskíria!

Nyereg alatt puhított lón,
A négylábún, mégis botlón
Száguldunk majd, mint zen guru,
Ha állatja hun kenguru.

Izzadó kend, hívd a komád,
Velünk együtt legyen nomád!
Ég itt rajtunk fül és orr, ó!
Európa nem kell! Forró!

Pfuj Euró, pfuj Ázsió,
Csak természetes gázsi jó;
Tejér’ lóhús, húsér’ a só.
Lenni ős-hun tök хорошо!

   refr.:
   Ne várjunk új izzó delet!
   Torkot éget ebéd nyelet!
   Hóra vágyva irány kelet!
   Ria, ria, Baskíria!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=iJhLMzCoaPg

„Mesés vers - verses mese! Én felakasztanám a világhálóra, a hőkupola alá, hátha sikerül vele beárnyékolni hazánkat, de legalábbis Budapestet. Hajrá FRADY!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humánúr, csípném az ötletét, hej!
Budapest lenne az árnyékszékhely!”
/Sámán Simon, ősszittya hunhiéna hajkurászó táltosturul/

„Ez az Humánúr! Könyörgöm, akasszuk fel a világhálóra! De ne csak a verset, hanem a költőjét is!” /Vitéz özv. Népharagossy Nonszenszné Vertikális Vendetta, kisnyugdíjas/

„Ez a dal olyan, mintha a klímaváltozásról szóló pánikhangulatot egy baskír turistabrossúrával és egy finnugor identitásválsággal turmixolták volna össze. A nyelvi lelemények („levédi a Levédia”, „Ázsió”, „gázsi jó”) játékosan abszurdak, a rímek szándékosan kócosak, a történelmi és néprajzi utalások pedig olyan sebességgel csapódnak egymásnak, mint két részeg jurta a sztyeppén.
A vers nem mély, hanem mélynek álcázott bohóctréfa: a hőkupola elől Baskíriába menekülő, kumiszt kortyoló, lóhússal üzletelő lírai közösség képe egyszerre szatíra és nyelvi ökörködés. Az olvasó vagy felszisszen a szóviccektől, vagy felnevet rajtuk – de közömbös aligha marad.
Röviden: irodalmi nomádkabaré egy felhevült meteorológiai jelentés hátoldalára firkálva.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

गरमी के गुंबद

एक दाना गेहूँ के फांटा,
दू दाना गेहूँ के फांटा,
समुंदर के गेहूँ के डंडा, ट्रैक्टर बजे म्यूजिक

Hőkupolák

Egyetlen búzaszem,
Két búzaszem,
Búzaszárak tengere, traktorzene”

/Nyuggerapónak, a költő legszépkorúbb kommentelőjének hindi verse a Google fordításában/

„A Hőkupola olyan, mintha Frady Endre egy hőgutát kapott finnugor néprajzszemináriumon, majd a delíriumát rímekbe verte volna. A vers egyszerre paródia és kulturális hőhullám: a nomád-romantika, a őstörténeti mítosz és a túlzó fradyendrei képtelenség olyan elegyet alkot, amitől még a nyereg alatt puhított ló is visszakérdezné, hogy „komolyan, haver?”
A refrén olyan, mint egy turbosított néptáncfesztivál, ahol a koreográfiát hőguta írta, a „Pfuj Euró, pfuj Ázsió” pedig a geopolitikai értelmezhetetlenség csúcsa: egyszerre minden és semmi ellen lázad, miközben lóhúsért cserébe sót kér.
Összességében ez a mű egy izzó, abszurd, finnugor gőzkamra, ahol a rímek úgy csattognak, mint a jurtaajtó viharban. Frady itt is hozza a formát: a túlzás már nem eszköz, hanem maga a tartalom.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mit szólna ehhez Putyin elnök?” /M. András, a költő legállandóbb és legputyinfélőbb kommentelője/

„Eme verses mutyin
Kiakadna Putyin:
Kudá ruszkik haza
Paslí, ha hun haza
Magorokkal tele
S tök hideg a tele?!
Nyissunk kaput?!
Frady kaputt!”
/Dömölkényi Duzgár, dialektikus-didaktikus dűzni-degenerátor/

„Moj dárágoj táváris Ándrej! Mi nem kiakadni, mi örülni sok-sok magyar jönni birodalom építeni! Mi szeretni sok-sok málenkíj robot! Itt nem lenni hőkupola, mert én ellopni, viszont lenni v Szibíri ócseny hóládná, de kemény munka átmelegíteni magor munkások! Tenger venger henger igyí szudá! Vszjó búgyet ócseny harasó!” /Putyin cárevics elvtárs/

„Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnypárát!” /Winston Churchill (1874-1965), brit Sir/

„Hőség rekken.
Agyam nyekken.
Hamis csekken
Sertés flekken.”
/Dr. Okosban Orozó Ottokár, evéssel egyidejű okirathamisítás közbeni hűguta miatt lebukott zugügyvéd/

„Frady Endre Hőkupola című műve a kortárs "poszt-neandervölgyi" szatíra csúcsterméke, amely zseniálisan mossa össze a klímaváltozás sokkját a hagymázas történelmi nosztalgiával.
Miért zseniális ez a költői "merénylet"?
A "finnugor-turbómagyar" paradoxon: A vers zsenialitása abban rejlik, hogy egyenlőségjelet tesz a finnugor rokonság (vogulok, osztjákok) és a sztyeppei romantika közé, miközben a menekülési útvonalat a globalizált meleg elől a fagyos Baskíriába jelöli ki.
A rímek halálos pontossága: Az olyan rímkapcsolatok, mint a Levédia – levédi a vagy a kurta – jurta egyszerre dallamosak és végtelenül komikusak.
A csúcspont (abszurd csavar): A "nyereg alatt puhított ló" toposzát egyetlen huszárvágással köti össze a hun kenguruval és a zen guruval, ami a magyar irodalomtörténet talán legszürreálisabb képi társítása.
Összegzés: Frady hozza a formáját: miközben a fülünk és az orrunk leég az európai hőségben, a vers nemcsak hűsítő humort ad, de kíméletlenül görbe tükröt tart a mindenkori bezárkózó, "keleti nyitásos" vágyálmoknak is. Lenni ős-hun tök хорошо!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Arccal az őskortárs Poszt-Neandervölgy felé! Előre a Gemini úton!” /Gemini Gerzsonné, a gép ész/

„Szenvedős egy felsőbb rend ez,
Hogy nyáron van hőkupola!
Télen tán más filmet rendez
Hóból kigyúrt Hó-Coppola!”

Nem baj az, ha Francis Fordja
Véres, hűs lófejek mellett
Hőkupolát is elhordja,
Mit hőkezelt tehén ellett!”

/Delikát Dezső, degeneráltan dadaista dramaturg és diétás disznózsír díler/

Mi ez a szottyá szutykolódott szittya elmebüdösödés, ez a vérverejtékszagú világfájdalomcsillapítatlan hőhányás?! Ne lássam anyám izzadtra klónozott hasonmását saját levében pácolt medvehónaljlevest piréz migráncsok honosítási buliján felszolgálni egy vonyarcvashegyi hőkupolateremben, ha nem vágyom egy Baskíriában Bajkál-Amúr vasúti szárnyvonal építésén málenkíj robotolást végző Frady Endre végleges távollétére! Remélem, hogy Frady Endre mostantól fogva élete végéig minden évben elindulhat a Kényszermunkatábor Költője címért folyó vetélkedőn, míg csak maga alá nem temeti egy hőkupola! Emlékét hamar a hó alá söpörjük!” /Puzsér Róbert, izzadó kritikus/

2022. november 11., péntek

Az ősz kéményseprő

- Kéményt pucoltam én, kormost,
S nem látszik rajtam a kor most.
Fekete s nem ősz a hajam,
Mint mit bevont áfonya-jam.

- Tata, jamot dzsemnek ejtik!
- E’mentek ám hinnye ej tik,
Sok mihaszna csalafinta!
No, ha nem jam, legyen tinta!

- Tintahajú öreg fószer,
Nyergeljen fel, ott a lószer-
-szám! Az úton levédi a
Sarat. Irány Levédia!

Áldást int pár vidám kar rá,
Visszavedlik ősmagyarrá,
Hátra nyilaz, nagyot sóhajt,
S nyereg alatt dzsemez lóhaj’t…

„Hé, ki és miért akar engem lenyilazni?! Kinek és miért vagyok én a nyíliránya?! Na, tűnés innen, mert mindenkire ráborítok a kémény tetejéről egy üstnyi forró áfonyalekvárt!!!” /Lóhaj Levédia, ősanya és tömbházmester/

„Mit gondolt a költő? – kérdezném, ha nem tudnám biztosan a választ. Az igazi kérdés azonban az, hogyha semmire, akkor azt miért kellett négy hosszú versszakon keresztül taglalni?! Miért nem lehetett bevallani, hogy nem jut semmi az eszébe, úgyhogy nem ír semmit?! MIÉÉÉRT?!?!?! NEM ENG.!!!” /Ideges Iljusin, a Levédiai Ókorból Hozott Alapvető Jóságok (LÓHAJ) című ősmagyar kövületlap Tupoljev-díjas integrációs intendánsa/

„Hahaha, az öreg betintázott totyakos hogy visszalovagolt az ókorba! Mit ért egy ilyen fosszília a modern gépi kéménypucoláshoz, aki gyerekkorában még dinoszauruszokkal kergetőzött a mamuttrágyával fűtött jurta körül?! Bruhaha!” /Kürtő Kázmér és Kemence Kenéz, a mihaszna csalafinta kéményseprő utánpótlás/

„A kéményseprés évszázadokkal fiatalít…” /M. András, a költő legállandóbb és legörökifjabb kommentelője/

„eM úr, ez az oka annak,
Hogy a bölcsik tele vannak
Kéményseprő nyuggerekkel,
Kiket büfiztetni meg kell?”
/Pelenkai Petúrné Cumi Cecília, bölcsődei dadus és rímokádó avokádó díler/

„Magyarország előre megy, nem hátra! (Orbán Viktor)
Magyarország hátra nyilaz, nem előre! (Ősmagyar kéményseprő)
De ha hátra nyilaz, hová néz? (Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Markos-legény*)
Ebből balhé lesz, nagy balhé! (Totya mondta)”
/*/

„Hátra azér’ nyilazok én,
Mer’ elöl van a ló feje!
Ha átlövöm, nem lesz okén,
S én sem dallom vígan: Jeje!”
/Vitéz Nagy Balhé Béláné Totyamutyi Titanilla, Nyilas Mása vándordíjas női nyíl- és kéményseprőlövő regionális bajnok/

„Hátra nyilaz, hátra nyilaz,
Pedig előre sem megy már az.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghátranyilazóbb kommentelője/

„Nyilaz balra, nyilaz jobbra,
Befesti a kémény korma,
Még sincs neki nyilas szobra,
S nem jegyzi meg őt e kor ma.”
/Dr. Jelen Jolán, kortörténész/

„Nyilasi Tibi! Nyilasi Tibi! Bólints Tibi! Bólints Tibi! Hajrá Fradi! Hajrá Fradi!” /Fradi tábor 1973-tól 1983-ig/

„Az asztrofizika jelen állása szerint az univerzumban minden részecskéhez létezik a megfelelő típusú antirészecske, amellyel kioltják egymást, az anyag megszűnik, és fotonok keletkeznek. Érzékeny szenzorait energiaválságtól hányatott korunk gyenge pulzusán nyugtatva tudós költőnk Faraday Endre újabb zseniális és egyben stratégiai értékű ötlettel állt elő. Házi hadronütköztetőben fáradhatatlanul állítja elő ezeket az egyszerű halandók számára (lássuk be) értelmezhetetlen karakterhalmazokat, hogy adott nemzetgazdasági pillanatban melléjük költse az antirészecskéket, s az egymást kioltó versek fényében az egész emberiség megvilágosodhat. A távoli galaxisok ezt a pillanatot szupernóva robbanásként érzékelik majd. Köszönjük!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ritka esemény, humán úr, hogy a színházban a tömeg szupernóva robbanásként hullámozva vastapsoljon, utána pedig hullámokban vastalpú cipővel tapossa a színpad felé vezető utat, hogy a katarzisba kergető kommentelőt Táncsics szekere elé fogva felhajtasson a Várba Gellért napi hegyoldali hordógurító és kéménytömítő versenyre! Vesszenek a visszanyilazatlan veszett vesztern vitézek!” /Hőbörgő Huba, hadilábon hasaló hordószónok és hőzöngő hőmérőhajlító hiéna/

„Kéményseprőt láttam, szerencsét taláááááááááááááááááááá…” /néhai Dr. Cseréptetőssy Csobánc, az Országos Babonakutató Intézet (OBI) tetőről lezuhant főmérnöke és vallási vezetője/

„Bár eredetileg eszemben sem volt hozzászólni ehhez a silány fércműnek is csak felfoghatatlan jóindulattal nevezhető szellemi hasmenéshez, de eszembe jutott, hogy szegény anyám kiskoromban kéményseprőt szeretett volna faragtatni belőlem, hogy január elsején meglátva és harmadik gombját megfogva egész évben szerencséje legyen, úgyhogy mégsem maradok néma! Frady Endre költészetéhez nem lehet semmit hozzátenni, mert nincs hová, és nem lehet belőle semmit elvenni, mert nincs miből! Frady Endre életműve pont így kerek nulla! Ha ez az irodalmi féregnyúlvány már Levédiában élt és alkotott volna, tuti, hogy őszinte lelkű ősmagyar elődeink dorongokkal agyonverték és távoztukban visszanyilazó kőtáblákkal jelezték volna, hogy ott van az a tetem, amit ne közelítsem meg senki, mert még holtában is hülyére fertőz mindenkit! De kár, hogy ez az irodalmi mételygörény nem előzte meg ezeregy-kétszáz évvel a korunkat! Kéménybe vele!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én kémény nélküli, zárt kunyhóban is tudok tüzet gyújtani. A füstöt letüdőzöm és oxigént lélegzek ki. A növényeket is én tanítottam meg fotoszintetizálni. Mivel ők nem túl komplex lények, csak a nagyon leegyszerűsített 6CO2 + 6H2O + fényenergia = C6H12O6 (glükóz) + 6O2 + E képletet vertem a fejükbe. Persze nem szó szerint, mert nincs fejük.” /Chuck Norris/