(teológiai értekezésem)
- Na már megint egy szektás, aki azt hiszi, hogy jobban tudja, mint az összes történelmi keresztény kulturológus együttvéve! Hej, de kár, hogy idejekorán megszűnt a Szent Inkvizíció és a jól bevált máglya helyett már csak jó magaviselet esetén harmadolható életfogytiglani jár az ilyen eretnekeknek! - kiáltja a cím láttán a keresztényi szeretet nevében az egyszeri hun-szittya ősmagyar tömbházmester, de hát az élet már csak ilyen sokszínű...
Mindegy, kezdem a szerintem miért nemmel és majd folytatom a szerintem mikorral.
Bár Palesztina nem az északi-sarkkörön fekszik, de a tél ott is elég hideg és csapadékos volt ahhoz, hogy a pásztorok a szabad ég alatt legeltessék a nyájukat. Nem lehetetlen, de kicsi a valószínűsége. Ahogy a méltán elfeledett eretnek költő írta vala:
„Azt kiáltja sok száz torok:
Áznak-fáznak bús pásztorok!”
Fentiek figyelembe vételével a világon semmi sem igazolja, hogy Jézus karácsonykor született volna.
Kérdés, hogy a Biblia ad-e valamilyen támpontot?
Szerencsére ad. Lukács evangéliumából annyit tudunk, hogy az Abijá csoportjából való Zakariás pap áldozatot mutatott be, amikor megjelent neki Gábriel arkangyal és megjövendölte, hogy idős felesége, Erzsébet, hamarosan teherbe esik és lesz egy János nevű fia (a későbbi Keresztelő János). Nos ő hitetlenkedik, ezért megnémul, majd hazamegy és Erzsébet teherbe esik. A terhesség hatodik hónapjában az örökmozgó Gábriel arkangyal Máriát keresi fel a jól ismert hírrel, mely a méltán elfeledett ókeresztény költő szavaival így szól:
„Örvendj, néked az Úr üzen,
Gyermeket fogansz most szűzen!”
Szerencsére a Krónikák könyvében (1. Krónika 24:10) látjuk a huszonnégy szolgáló család sorrendjét, ahol Abijá a nyolcadik volt. Ezek szerint ők a negyedik hónapban mutatták be az áldozatot. Nos, ez alapján az mondható el, hogy Jézus nagy valószínűséggel a Keresztelő János fogantatása utáni év hetedik (Tisri) hónapjában született. Ez a mi naptárunk szerint szeptember-október időszaka, vagyis Jézus őszi gyerek lehetett (ami nekem személyes öröm, mert így valamiben hasonlíthatok Jézusra).
Emellett egy teológiai érdekesség. Az újszövetségben a két másik nagy ószövetségi ünnepnek egyértelműen megvan a keresztény teológiai „beteljesülése”: a Pészah (pászka, húsvét) ünnepén történt a kereszthalál és a feltámadás; az ötven nappal későbbi Pentecost (pünkösd) áradt ki a Szentlélek (ez a bibliai Szentlélek keresztség – vö. ApCsel 1:5) és alakult meg az Egyház. Valahogy a harmadik ünnepnek, úgy tűnt, nem volt ilyen jelentőségű beteljesedése. Ám ha igaz, hogy Jézus ekkor született, akkor a Megváltó születésével keresztény értelmet nyer az engesztelés okozta újjászületés is. Ezen felül van egy érdekes mondat a János evangéliumában (János 1:14), amit szinte sehol nem fordítanak az eredeti szövegnek megfelelően, ahol így szól: „Az Ige (Jézus) testté lett és sátrat vert közöttünk”. Ez annak fényében, hogy az Engesztelés Ünnepét rögtön követte a Szukkót, azaz a Sátoros Ünnep, eléggé egyértelműnek tűnő teológiai kijelentés. Emellett érdekes a János 7-8 fejezete is, amikor Jézus pont ezen a z ünnepen van fenn Jeruzsálemben és a vízmerítés szertartásakor kijelenti, hogy Ő maga az élő víz forrása, majd valószínűsíthetően a fáklyagyújtáskor, amikor fényárban úszik Jeruzsálem, saját magát nevezi a világ világosságának. Szóval úgy tűnik, a születésével beteljesíti ennek a nagy ünnepnek az ígéreteit (is).
Így már mindhárom nagy mózesi ünnep komoly keresztény értelmet is kap.
Összefoglalva: szerintem a megtisztító és szabadító Jézus nem karácsonykor született, hanem ősszel, valamikor szeptember-októberben, azaz a Tisri havában, amikor a zsidók összejöttek Jeruzsálemben megünnepelni a megtisztulásukat és rabszolgaságból történő szabadulásukat.
Ettől függetlenül én is megünneplem a karácsonyt, mert szeretem, bár ilyenkor kicsinyég meghasonlik bennem a teológia és a kultúrtörténet, de ezt a kesergést elnyomja a bejgli édes íze. Minden idáig elolvasómnak olyan kellemes karácsonyt és olyan boldog új évet kívánok, ami Jézus megkeresésével és megtalálásával telik! Szuper lesz!
