A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lukács. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lukács. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 8., kedd

Márta és Mária


(Lukács 10:38-42)

Mária Jézus elé üle,
Aki nézi, csupa fül-e,
S mint vadponty szájában horog,
Márta nővér izeg-forog.

Süt-főz, vasal, padlót seper
S dühtől vörös, mint egy eper.
Jézust nyaggat: „Szólj, hogy húgom
Segítsen, mert bokán rúgom!”

„Jaj, ne prüszkölj, kedves Márta,
Mert a pulykaméreg árt a
Szépségnek s a vérnyomásnak!
Agyvérzel oszt’ földbe ásnak.

Vedd példának inkább Máriát
S bősz huzatként itt ne járj át!
Ülj le s hallgasd, amit mondok,
S nem préselnek majd a gondok!”


„Ez az! Én is pont így szerettem volna megírni, csak ógörögben még nem létezett az izeg-forog kifejezés.” /Dr. Lukács/

„Jómagam is oda készültem ülni Jézus lába elé, de Mártika nővérem úgy vágott hátba a seprűjével, hogy pár hónapon belül négy teljes napra elhaláloztam. Ja, azóta föl lettem támasztva, de lapocka alatt még mindig sajgok...” /Lázár a tesó/

„Költögetünk, igric-bikfic, költögetünk?! Nagyon ráérünk?! Én meg szakadjak meg?! Na, nyomás a tyúkólba ganyézni, különben eltöröm a tarkódon a gémeskutat!!!” /Márta nővér/

„Kedves Márta! Ne idegeskedjen, hanem vásároljon UPC Digitál kábeltévét, amivel felveheti és munka után bármikor meghallgathatja Jézus mondanivalóját! Ha az akciónk keretében vásárol, akkor a tévé mellé most egy szinkronizált Jézus Összes Beszéde DVD-vel ajándékozzuk meg. Jézus magyar hangja Kautzky Armand. Hívjon!” /Júpíszí Jenő márkakereskedő és porszívóügynök/

„Őőőő, a katolikus verziót jobban szerettem, de végül is ez a kaotikus is visszaadja a lényeget… Vajon hogy mondjuk németül, hogy izeg-forog?” /XVI. Benedek pápa/

„-4” /38-42/

„Nem harmincnyolcból negyvenkettő, hanem a harmincnyolcadik verstől a negyvenkettedikig! Csak számokkal ne kezdjen az ember! Egyébként hogy mondjuk németül, hogy izeg-forog?” /Carl Friedrich Gauss német matematikus/

„Csak ülök és hallgatok…” /az ámult Mária húg/

„Hallgatni, hallgatni, hallgatni!” /Arany/

2009. augusztus 31., hétfő

Zákeus


(Lukács 19:1-10)

Vagyonilag rájuk verek,
S utálnak a jóemberek.
Homlokukon haragredő
Jelzi, jő a fővámszedő,

Azaz én, a szipoly-állat,
S körbevesz a közutálat.
Híján bármi kegyes tettnek,
Jerikóban nem szeretnek…

Sok hát állja el most utam,
„Fel vadfügefára!”-futam
Indul, mivel kistermetű
Vagyok (s többek szerint tetű…).

Mozgalmas kép, amit látok,
Öklöt ráznak felém: „Átok!!!”
Jő egy ember s véle tömeg,
Körbezsongják egyre, ő meg

Épp mielőtt tovahaladt
Volna, megáll fácskám alatt.
Úgy mosolyog rám, mint aki
Régről ismer, s felszól: „Zaki!

Szállj le! Szállnék meg én máma
Szállásodon. Jó?”
„Jó!” Ám a
Tömeg szitokszókat hörög
(Többség héber s van pár görög):

„Itten- s puszta léte ma pech!
Mester, ő a helyi APEH!”
Hirtelen mint megtért tetem,
Magam lába elé vetem,

S tovább rontván rossz renomén,
Bűneimet bevallom én…
S mint jótékony ős-Bankomat,
Szétosztom a vagyonomat!

Szóla Istenemberalak:
„Rád leltem, most megváltalak!”
S víg szívvel, mi nem épp Ványa
Bácsis, vagyok tanítványa!