Újra itt a dolgos hétfő,
Sárkányon a vidám hét fő
Feléd vígan tüzet okád,
S nevetéstől reng a tokád.
Lángnyelv csillogtatta szemek
Jelzik, tűzben élni remek.
Zsírt magadról égetheted,
S jól kezdődik ez a heted!
Karcsú, ki fogy, mint kis herceg,
Boldog hájú, aki serceg,
S szomját oltja szponzor sörcég.
Bogrács sörben hasháj szétfő,
S önfeleledten fogy a hétfő!
Költőre tán túlzón hat fű?
(szertánc!)
„Mi van költőkém, a cukor helyett valami mást kevertek a reggeli kávéjába és ettől szertornázni kezdett az agya?! Na, gyorsan dőljön le, mint petyhüdt platán a tornádó után, oszt’ aludja ki a mámorát! Több hétfőnek ne örüljön, mert a dolgozó nép munkásökle vasököl ám!” /Keményendolgozókisember Kenéz, szakszervezeti bizalmi és ideológiai főelőadó/
„Gyanús, hogy ez a hétfő még szombaton kezdődött, valami kínai kajáldában, nem sokkal a denevéres menü után.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Már az is baj, ha hétvégenként észak-olaszországi kínai kajáldákban eszik egy kis kiciccípősz iráni denevéreshurkát a zember, he?!” /Faék Fikusz, OKJ-s képzett atomfizikus és faretesz fűrészelő/
„Nincs dolgos hétfő! Senki ne csináljon semmit! Korhadjon el a népgazdaság, essen szét a ház! Ne legyen úrrá rajtunk a koronavírus láz! Haljanak éhen a GDP termelők! Tisztelettel, de határozottan kérünk mindenkit, hogy maradjon otthon!” /Győrfi Pál, mentőszóvivő mumus/
„Nu págágyí, azaz na, megállj csak, te nyavalyás mentőszóvivő, jössz te még a mi úlicánkba! Tü durák, hát ha mindenki otthon marad, akkor nekünk nye búgyet harasó, mert akkor mink éhen leszünk dögölve! Kár, hogy nincs rajtad bajusz, mert letépném! Já nye bájusz!” /Igor Medvegyevics Medvegyev, mackós lakásbetörő/
„A hétfő minden formáját szeretem tömörségtől és halmazállapottól függetlenül, hiszen akkor végre vége van a henye hétvégi semmittevésnek és megindulhat az élet értelmét adó termelés és szorgos népünk győzni fog! Merjünk bármilyenek, sőt akármilyenek lenni!” /Folyékony Szilárdné Tömörkényi Lazannya, tárca nélküli fizetésemelési államtitkár/
„Elsőre jó ötletnek tűnz az irodalmi szponzoráció, de a verset és a rólunk szóló kancsal rímet olvasva, valamint annak tudatában, hogy a költő inkább a száraz vörösbort szereti, tisztelettel, de határozottan elállnánk a szponzori szerződéstől! Magyarul: Add vissza azt a raklapnyi dobozos sört, te dilettáns fűzfapoéta, vagy szétköhögjük az idős rokonaidat!” /szponzor sörcég/
„Mekkora ötlet ez a zsírégetés! Köszönjük, költő úr, hogy nyitott nekünk egy ígéretes piaci rést! Ezentúl nem félni fognak tőlünk az emberek, hanem bőszen hívogatni! Előbb a telefonvonalak égnek, aztán a sok-sok alhasi zsír!” /hétfőjű sárkány/
„Óanyámrohadjakmeghamégegyszerolyanbaromleszekhogyráklikkelegyfradyendreversre!!! Eddig abban a naiv vakhitben éltem, hogy nincs rosszabb dolog a hétfőnél, de eme kijózanító pofon után rá kellett jöjjek, hogy Frady Endre hétfőről írt verse a legeslegrosszabb dolog, ami ezzel a világgal történhet! Nincs az a kolerapestises fekete himlő járvány, ami - a bulvármédiát és a közpénztévét leszámítva – annyi kárt okozna az emberiségnek, mint Frady Endre költészetnek csúfolt szellemi hasmenése! Imádkozzunk, hogy az Úr ezúttal tudja, hová kell lesújtania!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Az egyetlen dolog, amire képtelen vagyok, hogy ugyanannyira szeressem a hétfőt, amennyire a hétfő szeret engem.”/Chuck Norris/
„Nem merem nem szeretni Chuck Norrist. De ez maradjon köztünk, mert különben lerúgja mind a hét főmet!” /hétfő/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsírégetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsírégetés. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. április 27., hétfő
2010. augusztus 31., kedd
Karcsú mese
Tárkány (vagy tán Párkány?)
Felől tüzet okád
Karcsú mese sárkány,
S látom, füstöl tokád.
Olvadozik zsírunk,
Hasi redőnk elég,
S fogyunk bár, de sírunk
Cingár hangon: „Elég!”
Karcsú így e mese,
Vékony, mint egy kis ér,
S nincsen értelme se,
Úgyhogy véget is ér.
„Mese, mi zsírt éget?!”-
- Pufók tömeg örül.
„Ne érjen még véget!”-
- Zúgnak körös-körül.
Jó, akkor még nem ér,
S írom tovább dalom.
„De mér’? Jaj-jaj! De mér’?!”-
- Bőg az irodalom…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)