Hője van e nyári hétfőnek,
Agyamban atomok szétfőnek.
Arcomon szénorr és hamuszáj,
Well done-ra átsülök, ha muszáj.
Higanyszál meglódul – hegymenet! –
S könnyedén viszi a negyvenet.
Ötvenet délután, ha veri,
Hangulat nem lesz túl haveri.
Vashíd is izzad majd reve-lét,
S átélhető lesz a teve lét.
Ó, bárcsak állhatnék jégesőn,
S mondhatnám átfagyva: Vége, schön!
