Befér, a cső harminc centis.
Rohangál most ki-be, ki-be,
Mert hőség van kint is, bent is.
Forr a Duna, minden hal ég,
Állatkertben sül a rozmár,
Csaba csibét fűti a lég,
S pincér mellé krumplit hoz már.
„Nem vagyok még csibe-fasírt!
Engem senki meg ne egyen!
Nem kérek én gyomorba’ sírt!”
Elfut s csövez fenn a hegyen.
Na, már azt hittem, hogy egész jó gyerekvers, amit sátoros ünnepeken szavalnak a srácok, de aztán, persze kiderült a tizenkettes karika.
VálaszTörlésAjjaj, korhatáros lett? A litvánok és az észtek azért megnézhetik? :)
TörlésHa már skatulyázni akarunk, én a gyermeteg felnőtt-vers kategóriába sorolnám.
VálaszTörlésNa jó, ma jó napom van, adjunk neki egy "La Fontaine"-ihlette tanulságos állatmese besorolást. Tutti, hogy nem La Fontaine ihlette, hisz akkor a szökőkútba ugrott volna Csaba csibe, esetleg egy üveg Fontaine-Gagnard-féle kiváló bort is kaphatott volna névnapjára.
A versike tanulságos, mert
1: ne hagyd, hogy fasírtot csináljanak belőled
2. ha (m)eleged van, költözz az erdőbe remetének.
/megjegyzés: én már az iskolai elemzéseket készítem arra az esetre, ha Fradynak sikerülne bevágódnia Hoffmann Rózsánál és hirtelen beemelnék a nemzeti alaptantervbe./
Hoffmann Rózsa! Ez az! Felhívom és máris érettségi tétel leszek! :)))
Törlés