Befér, a cső harminc centis.
Rohangál most ki-be, ki-be,
Mert hőség van kint is, bent is.
Forr a Duna, minden hal ég,
Állatkertben sül a rozmár,
Csaba csibét fűti a lég,
S pincér mellé krumplit hoz már.
„Nem vagyok még csibe-fasírt!
Engem senki meg ne egyen!
Nem kérek én gyomorba’ sírt!”
Elfut s csövez fenn a hegyen.
