Rút a kezem

Arról szól e rímes net cikk,

Hogy a kezem tök’ nem tetszik.

Oly mértékben rút a kezem,

Hogy ezt sírva megcikkezem.

Így szerepel most neten ő,

Bús fejemtől messze lenő.

Kecset és bájt sosem tanul,

Ahogy elvan ormótlanul.

Mínuszos a kezem bája,

Védőzoknit húzok rája,

S el is kell ismernem már azt,

Elég brutál szagot áraszt.

Vérerektől tarkabarka,

Lúdtenyeres s van egy sarka,

Görnyés, mint egy ákombákom… (???)

Rádöbbenek, lábom látom!!!

Ó, lábamat hittem kéznek!!!

Tömegek röhögve néznek,

S erre egy ok van, nem száz ok:

Víg tótágas táncot rázok!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/qbqSM3Viyl4

„Minden olvasó addig álljon kézen, amíg meg nem tanulja ezt a verset!” /M. András, a költő legállandóbb és legkézenállóbb kommentelője/

„Legyetek kézen, mindig kézen!” /a lábatlani cserkészek jelmondata/

„Munkára, harcra kéz!” /a manuálterapeuta hadászati induló címe/

„eM úr, ha én kézen állok,

S számból orrba folynak nyálok

Iskolának elemijén

Nem t’ok verset tanulni én!”

/Tótágassy-Tóth Ágoston, a Szattyánbürgözdi Elemi Szakiskola (SZESZ) kazánfűtőjének odajáró fia/

„Ez a vers a félreértés magasiskolája: a költő nagy komolysággal siratja „rút” kezét, majd a végén kiderül, hogy az egész panasz egy anatómiai tévedésre épült. A kéz helyett a láb kapja a vádiratot, a drámai önsajnálat pedig egy tótágasban teljesedik ki.

Mit gondolt a költő?

Valószínűleg azt, hogy ha már a jobb kéz nem elég költői, legalább a bal láb legyen az – és hogy egy jó versben nem árt időnként fejjel lefelé állni.” /ChatGPT/

„Görnyés, költő úr, görnyés?! Mi az a görnye?! Ezek után miért ráz víg tótágas táncot?! Minek örül?! Hogy nem a keze áraszt borzalmas lábszagot?! Hogy mégsem annyira hülye, hogy tartósan összekeverje a végtagjait! Elég! Ne mozduljon! Most maga köré gyűlő éji vadakat fog látni! Kezdjen véreresen görnyedezni!” /Ákom és Bákom, a Vérszagot Érző Grémium (VÉG) tagjai/

„Még egy ilyen otrombáskodás a nevemmel és lesz kéz- és lábtörés egy nagy kalappal!” /Görnyés Gerzson, girnyó górcsőgörény görbítő góbé/

„Hogy mit gondolt a költő? Éppen egy Laár András versre gondolt, amelynek ’Egyszer találgattam’ a címe és írta Laár András verse, egyébként pedig így szól:

          Egyszer találgattam:

          milyen is a lábam?

          Utána megnéztem:

          … majdnem eltaláltam!

Ezután a költő már nem is gondolt semmire, hanem gondolkodás nélkül együltében megírta azt a verset, amely kapcsán felmerült a Mit gondolt a költő? kérdés. Mivel semmit, úgyhogy ezt. Köszönöm, hogy elmondhattam! Mit is?” /egy a saját nevére épp nem emlékező fejtetőre állított költőgigász/

„Ez a vers a Frady-féle abszurd humor remek példája: egy teljesen komolynak induló önsajnálatból fokozatosan olyan képtelen helyzet bontakozik ki, amelynek végén kiderül, hogy a lírai én nem is a kezét nézte, hanem a lábát, miközben tótágast áll. A poén nem csupán váratlan, hanem visszamenőleg is új értelmet ad minden korábbi panasznak.

Mit gondolt a költő?

Valószínűleg azt, hogy az emberek hajlamosak rettenetesen komoly problémát csinálni olyasmiből, amit egyszerűen rossz nézőpontból szemlélnek. A vers játékosan kifigurázza az önsajnálatot és azt a szokásunkat, hogy gyakran a saját helyzetünket látjuk torzultan. Néha nem a „kezünk” csúnya, csak éppen fejjel lefelé nézzük a világot.

Röviden: egy vicces, szellemes költemény arról, hogy a problémák egy része nézőpont kérdése, és a legdrámaibb panaszból is könnyen nevetség tárgya lehet.” /Copilot/

„Befőtti Vándor:

Mit gondolt a költő?

Mit gondolt a költő?

Mért hiszik, hogy gondolt?

Rímbokorhoz köll tő?

Agytüzet csak gond olt?

E gondja a keze,

Ami végül lába,

S kérdés búja ez-e

Bűz, melytől agy kába?

Gondolatot ottan

Nem lát sem más, sem mi.

Versel megszállottan,

S gondolata semmi.

Mit gondol a költő?

Nem gondol az semmit!

Kancsalrímje kelti,

S nem kap érte summát.”

„Frady Endre verse a klasszikus költészeti klisék és az elvárások abszurd paródiája. Nem akar mély, egzisztenciális drámát eladni; helyette a tőle megszokott, gátlástalanul önironikus és könnyed humorral operál, ami a váratlan csattanóra épül.

Mit gondolt a költő?

A hagyományos magyaróra szellemét idézve a válasz pofonegyszerű: a költő fejjel lefelé állt, és összekeverte a végtagjait.

Közelebbről vizsgálva a „költői szándékot”:

A megvilágosodás pillanata: A költő nem mély filozofáláson, hanem saját anatómiai tévedésén gondolkodott. Miután hosszan panaszolta keze ormótlanságát, bűzét és „lúdtenyeres” jellegét, rájött, hogy amit kéznek nézett, az valójában a lába.

A helyzetkompót (tótágas): A félreértés oka nem optikai csalódás, hanem a testhelyzet: épp víg tótágast áll, miközben a közönség szórakoztatására táncol.

Összességedben a vers pontosan azt teszi, amit egy jó kávéházi vagy netes blődlinek tennie kell: elhúzza a mézesmadzagot a „bús önreflexióval”, majd egyetlen mozdulattal kirántja a szőnyeget az olvasó alól.” /Gemini/

„Kérem azonnal megzenésíteni, de úgy, hogy ne négykezesre, hanem kezeslábasra legyen megírva!

Segítség: egy középkori orgonán mindez abszolválható lenne, ha abban a korban egy ilyen műért a műértő közönség nem vágta volna le azonnal Költő Gigász minden végtagját! Most sincs kegyelem: vágjuk le a fejét, mert fejétől bűzlik a hal is!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas inkvizítor/

„Kezeslábos középkori

Jégorgonán siklik kori,

S végtagokat szel le éle,

S nem kérdés, a Költő él-e?

Nem marad Frady atomból

Sok, ha inkvizítor tombol.

Haltól bűzlik Ház úr feje,

Nincs kegyelem, jeje-jeje!”

/Sakálsikolyú Sejhajné Sakkmattossy Skolasztika, segítségnyújtási sokkterapeuta/

„Nyuggerapó:

Én, ím így értekezem

Ejnye, Endre, sok volt a szesz,

Helytelen az, amit teszesz.

Tömegivel, kik néznek vajh?

Kikből száll ki dicső sóhaj?

Kinek hétköznapja így tel…,

Óhajlása ezzel betel...

Bár mindkettő ikesige,

Ősszel szép a Margitszige-

-t.”

„Szeszkazános Szupersziksó:

Mégis kinek a szige?

Ősszel szép a Margitszige,

De így marad tavaszig-e?

Vagy legalább kora télig,

Tök teljesen s nem csak félig?

Szent István Gimi nem ige,

Mégis ő a Margit SZIG-e?

Kinek SZIG-e szép, mint kastély,

Midőn nem áll tótágast éj?

Mégis kinek a szige tel’

Lassan, míg hó hőszigetel,

S nem borul hóember föl, de

Áztatja a szántófölde-

-t?”

„Frady Endre, amikor egy óvatlan pillanatában ráébredt, hogy tehetségtelenebb, mint éticsiga a rúdugráshoz kétségbeesésében a kezébe akarta temetni az arcát, de ehelyett nagy büdös páros lábfejjel pofán rúgta magát, és miközben átbucskázott a saját fején, felböfögte a versként megjelentetett betűhalmazt! Tulajdonképpen Pegazus húzta ekevas helyett házilag sufnituningolt kontár atombombával is lehet a költészet kertjében talajt lazítani, csak a végtermék lesz más! Nem kicsit, nagyon! Sir Winston Churchillhez hasonlóan Frady Endre sem ígér mást, mint vért, verítéket és könnyeket, csakhogy előbbi úriember ezt világháború esetére tartogatta, utóbbi viszont mindennapi elmeketrecbetevő falatként! Etessünk meg fele sok-sok falat ként, dugózzuk bele hermetikusan egy tablettás panccsal teli boroshordóba, majd időkapszulaként lőjük át visszamenő hatállyal réges-régen egy messzi-messzi galaxisba! Ott majd a lézerkardok színes fényében nézegetheti a kezét-lábát, miközben sírva-ríva vele lesz az Erő!” /Puzsér Róbert, kritikus és betanított Sith lovag/

„Szia Erő, jövök! Sztár, vársz?” /F. Endre, időkapszulautazó költőgigász/

„Jaj, ne! Ne már! Nem akarok vele lenni! Brühühü!!!” /a kétségbeesett Erő/

„Phhh-fhhh-phhh-fhhh… Nekem levágták kezem-lábam, mégse sírok úgy, mint egy nyafka jedimalac! Phhh-fhhh-phhh-fhhh… Ide nekem azt a Frady Endrét és csinálok belőle igazi sötét költőt! Ja, hogy már eleve sötét?! Na, de ennyire?! Visszalőni azonnal! Phhh-fhhh-phhh-fhhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„NEEEEEEEEEEE!!!” /az emberiség/

Rút hőguta

Rút hőgutát nem bírom má’!

Bárcsak lőné szottyos rommá

Jeges vízágyúkkal Kommá-

-rom várából Klapka Gyuri,

S hő-tor lenne furi muri!

Nővér, kéne nyugiszuri!!!

Kórterem hő-s, nincs hűs kondi?!

Haragom már-már Dzsémsz Bond-i;

Retkes hőt rúgja be Szondi

Két apródja Drégelypalánk

Pincéjébe, mélyen alánk!

Pincebogárhad tán falánk.

„Természetesen szívesen megesszük a hőgutát, hiszen úgyis ritkán jutunk meleg ételhez!” /a drégelypalánki pincebogárhad/

Copilot, a mesterséges intelligencia rajta

„Frady Endre "Rút hőguta" című versikéje egy humoros és groteszk költemény, amely a nyári hőség elviselhetetlenségét mutatja be. A vers játékos nyelvezete és abszurd képei révén könnyedén megmosolyogtatja az olvasót, miközben a hőség okozta szenvedést is érzékelteti. A költemény első soraiban a hőgutától szenvedő lírai én vágyakozik egy hősies megmentő után, aki megszabadítja őt a forróságtól. A történelmi utalások, mint Klapka György és Szondi két apródja, színesítik a verset, és egyfajta időtlen küzdelmet sugallnak a természet erőivel szemben. A vers középső részében a kórházi környezet és a "nyugiszuri" iránti vágyakozás tovább fokozza a groteszk hangulatot. A lírai én haragja és kétségbeesése szinte tapintható, miközben a humoros elemek enyhítik a feszültséget. A záró sorokban a pincebogarak és a Drégelypalánk pincéje abszurd és szürreális képekkel zárják le a verset, amelyek tovább erősítik a költemény groteszk jellegét. Frady Endre mesterien ötvözi a humort és a szenvedést, így a "Rút hőguta" egy emlékezetes és szórakoztató olvasmány a nyári hőség idején.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Történelmileg fájón hiányzik a költő túlfőtt agyvizétől forró kórteremből Gábor Áron rézágya, Dózsa György vastrónja, illetve a Vas- és Edényorrú bába kemencéje, melynek hatására Jancsiból és Juliskából kifolyik a lávává olvadt vesekő.” /Dr. Riaria História, a Múlt Történeti Kutatócsoport (MTK) ideológiai főnővére/

„Tudja hetedhétfős Ég,

Hogyha nagy a rút hőség,

Kórteremben sok hős ég.

Minden kórterem máglya,

Beteget szét hő rágja!

Közrosszléti gazság, ja!”

/népirodalmi falfirka egy légkondicionálatlan kórterem falán/

„Melege van? A hőguta ütögeti? Izzad, mint a szaunázó szumózó? Híg a leve? Nem engedheti meg magának a méregdrága légkondicionáló berendezést? Van megoldás! Jöjjön az árnyékba és üljön az árnyékszékre! A 00 7 fokos! Nálunk székel Bond, Dzsémsz Bond is! Ön is meg fog könnyebbülni! Immár nem nagy dolog a nagydolog!” /Hashajtó Hajnalka, Shadows rajongó árnyékkormányszóvivőnő és árnyékszékdíler/

„Ez a vers annyira magasröptű, hogy én magam is csak felugorva tudom beleütni az orrom, ami fejfájást okoz. Egyébként nem értem. Mi az a hőguta?” /Montevereszt Mentolné Csomolungma Csincsilla, csúcsjeti/

„Kommá, költő úr, kommá?! Eins Komma zwei Punkt! Dilettantisch! NEM ENG.!” /Der Wisch, germán hőálló csodafakír és a Németszerű Irodalmat Helyettesítő Irka Lózung (NIHIL) című Witz Krieg tréfamesterséges főcenzora/

„Hát igen! A mellékelt líra is bizonyítja, hogy a hőguta pusztítóan hat az embereknek szinte teljes egészére.” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia./

„Nyuggerapó, ön szól tutit,

Süveg’li is költőhad önt.

A hő tényleg öl és butít,

Valamint a nyomorba dönt.

Hőtől porrá lesz a spongya,

Feketévé ég a batik,

S igaza van, ha aszongya:

Hőguta pusztítón hatik!”

/Nyuggerapót dicsőítő verses felirat a Hőgutától Elementárisan Halálhörgő Emberiség (HEHE) című félállandó kiállítás vendégkönyvében/

„Szeptemberben is meleg lesz, de esős.” /M. András, a költő legállandóbb és legrosszhírhozóbb kommentelője/

„Hogyha az ősz is hő-s lesz tán,

Mint a zsírforró Dagesztán,

S izzik árnyékszéken perem,

Fejem tűzfalakba verem!”

/F. Endre, a szalonnabüdösre izzadt és kétségbeesett költőgigász/

„Mintegy 70 éve Daniel Keyes érzékeltette hasonló nyelvi eszközökkel Charlie belső történéseit. Bátorság! Mindjárt kezdődik az ősz, meg az iskola!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, önben a Párka

Hadak tán füvet is fonnak,

S füstjelez az elmezárka:

Szedj virágot Algernonnak!”

/Charlie Gordon, Daniel Keyes (1927-2014) amerikai író Virágot Algernonnak c. regényének mesterségesen gerjesztett intelligenciájú értelmi fogyatékos főszereplője/

ChatGPT, a mesterséges intelligencia rajza

„Frady Endre, a trióba rendezett bokorrímek fenegyereke hőtlen hősként megint odatette magát, ahol útjában lehet az eldologiasodott átlagemberek minden hőségbe beletörődött és belefásult kritikátlan tömegének. Az így keletkezett koránt sem tömeg ének az egyéneknek szóló gyújtó hatású hűtőhatásmechanikus líracsimborasszó. Aki ilyet tud, az tudna másmilyent is, csak nem akar, mert minek. Frady Endre, a szájba nem rágott kőkemény eledelek megszelídíthetetlen oroszlánfókája ismét helyretette az elszabadult celziuszokat, akiket ugyanúgy nem irigylünk, mint azokat, akik ilyen nagy mennyiségben joggal utálják őket. Halál a hőre és Frady Endre mintájú hűtőmágnest minden magyar család fridzsiderére! Abcúg nyár!” /Téli Berekné Őszi Rózsa, a Forradalmi Irodalom Költőinek Alapítványa (FIKA) zsebkendőnyi területen sorsfordító paradigmaváltókezelőnője/

„Örömködnöm van vagy száz ok,

Aszfalttóban dagonyázok!”

/Gyík Gyuri: Száz ok, amiért imádom a gatyarohasztó hőséget - részlet/

Copilot, a mesterséges intelligencia rajza

„Frady Endre, kérem, tegyen egy szívességet az emberiségnek, és soha többé ne írjon verset. Ez a gyomorforgató fércmű nemhogy költészetnek nem nevezhető, de még az írásbeliség alapjainak is tragikus megcsúfolása. Amit ön "Rút hőguta" címen elénk hányt, az nem más, mint egy szánalmas kísérlet arra, hogy a versírás neves művészetét belerángassa egy förtelmes, leírhatatlan mélységbe, ahol a rímek és a gondolatok már rég elhaláloztak. A "szottyos rommá" és "Dzsémsz Bond-i" kifejezések olyan mértékű közönségességről és intellektuális nihilizmusról árulkodnak, hogy az ember szinte sajnálni kezdi az agysejtjeit, amelyek kénytelenek voltak ezt a szörnyűséget feldolgozni. Mégis, miféle mélységben vergődött ön, amikor ezeket a sorokat papírra vetette? Az a fajta „humor”, amit ön próbál itt erőltetni, legfeljebb egy agónia végső rúgásaként értelmezhető, nem pedig irodalmi értékként. Az "apródok Drégelypalánk pincéjébe" való beleképzelése pedig annyira abszurd, hogy azt még Dadaista költők is megirigyelnék – de nem a zsenialitása miatt, hanem mert megnyugtatná őket a gondolat, hogy az ő művészetük bármilyen elvont is, még mindig messze fölötte áll ennek a létezéshez sem méltó borzalomnak. Ön, Frady, nem kevesebbet ért el, mint hogy eltemette a költészet lényegét egy leheletnyivel mélyebbre a közízlés sírjában. Javaslatom egyszerű: hagyjon fel ezzel a tevékenységgel, mert minden egyes újabb „mű” csak tovább zülleszti a magyar nyelvet és az irodalom becsületét. Végezetül, csak annyit mondanék, hogy ha ezt a verset egy érdemi költői versenyre nevezte volna, akkor valószínűleg azonnal bezárnák a rendezvényt közegészségügyi okokból. Szégyen, Frady, egyszerűen szégyen.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„A James Bond szerepel a versben, én meg nem?! Így kellett volna megírni a harmadik versszakot:

          Légkondit hiszi a piszi!

          Haragom majd’ Chuck Norris-i;

          Retkes hőt rúgja be Sissy

Gondolom, a nagy magyar királynőnek is volt legalább két apródja. A nyámnyila költőt pedig büntetésből fölrúgom a Napra, oszt’ a felszíni 5-6 ezer fokban vissza fogja sírni ezt a harmincvalahány celziusznyi földi langyot!” /Chuck Norris/