Mert míg rágod, szádban sír két
Szólamban, mely gyakran hamis,
S rossz ízű lesz még a hamm is!
Ezért, ami engem illett,
Csirke köré rakok grillet,
Miután már kifolyt vére,
S aztán sütöm feketére.
Ne legyen nyers, inkább setét,
Ne rontsa el belem hetét!
Nem kell nonstop vécé menet,
Együnk inkább csirkés szenet!
„Nyakunkon az infláció, dúl az energiaválság, tombol a klímaválság, az ellenzék saját maga ellenzéke, a Nyugat saját maga paródiája, az oroszok már a harkovi spájzban vannak... és mit szól mindehhez világunk rezgéseit pókháló szitáron kisérő Költőnk? Micsoda bölcsesség! Nem vagyunk méltók, Mester! Mindenesetre jó étvágyat a karbonkori menühöz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Humán úr, most szájat kitát
S pizzát eszik, Margaritát!
Ha Buddha is enne szenest,
Karbon lenne minden zen est.”
/a Mester/
„Véres fogam ritkán hersen,
Sosem eszem csirkét nyersen,
Inkább égjen szanaszénné!”
/Én Énok és neje Énné/
„Ezt a receptet érdemes felvenni az étlapra.” /M. András, a költő legállandóbb és legínyencebb olvasója/
„Jaj nekem, M. úr! Már maga is kezdi?! Az nem opció, hogy senki se egyen semmiféle csirkét? Nem lehetne inkább abált sertésdagadót enni kandírozott répapürével, vagy a polinéz pulykaragut marinírozott kókuszsodóval, he?!” /egy kentucky frightened chicken/
„Nyers vagyok, vagy szénné égek?
Ezek mind-mind szélsőségek!
Se fasiszták, se nem komcsik,
Se nyers nikotin, se rom csikk,
Se túl élő, se túl hulla,
Se végtelen, se full nulla,
Se ép vár, se romos huszti,
Seszűk Sebő, Sebes Guszti!
Nem leszek hát se nyers, se szén,
Túljárok extrémek eszén!
Szakácskönyvem biztos mutat
Piros arany középutat!”
/egy kentucky fried chicken/
„Költő úr, amiről maga beszél, az nem grillezés, hanem hamvasztás! A jó erős fekete kifejezés nem a csirkére vonatkozik, hanem a kávéra! Maga sötétebb, mint a tányérravatalon füstölgő széncsirkéje! Darth Vader magához képest egy főtéri díszkivilágítás!” /Gordon Ramsay, skót főszakács/
„Együnk csirkét? De a képen egy pulyka van! Gordon Ramsay-t idézve: Honnan loptad ezt az állatot? A krematóriumból? ... mert mint tudjuk, a fű zöld, a csir kék, a pulyka meg török. (Kezdő angolosoknak érdemes megnézni a két szót a Google fordítóban.)” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szak-ács/
„Doktor Házat égeti chicken, turkey:
Jé, hogy ez a tébolykór kiken tör ki!”
/Sir Kiss, the Turkish/
„Copfom szép, a csurka szín
Fekete, mint csirkeszén.
- Helló, csipcsip! – csőr köszön,
S háttérben döng csűr kaszán.”
/Hexametertelen Hubáné Hajas Hedvig, hidrogénezetlenül hályogkovácsoló hajfestőnő/
„Hexametertelen Hubáné Hajas Hedvig, hihetetlen hülyeségért halálraítélt! Hoppáfel! Hóhér holnap hajnalban hulladékoldó hígítatlan hialuronsavval halálra hóágyúzza! Hulla hopp! Hajrá! Hahaha!” /Habildebildoktor Hómezei Hektorné Homlokrakodó Hadova, hadbírónő/
„Csirkeszén vagy juhszén bolt,
Melybe sprintel Usain Bolt?”
/Reggaeraszta Rizottóné Jamaika Ajamaikaiaké, a Szénné Égett Fű (SZÉF) című szépirodalmi páncélszekrény kulcsembere/
„Csak megjegyezném, hogy a szakácsművészet csúcsa a kívül szénné égett, belül nyers csirke, amit a szomszédból átkóborolt szárnyasból állítunk elő lángvágós gyorspörzsöléssel. Gusztustalan ugyan, de jól csúszik rá a brigádvezetőnk kerítésszaggató házipálinkája!” /özv. Kőműves Kelemen, OKJ-s képzetlen főfalazó/
„Mi ez a gyomorforgató szellemi vomitórium, aminek hatására visszaköszönő tegnapi vacsorámra már anyám sem ismerne rá?! Frady Endre ismét megmutatta, hogyan lehet egy teljesen érdektelen témát tehetségtelen szócsépléssel még érdektelenebbé klopfolni! A bőr hűlne rá, mint irodalmi moslékba áztatott széncsirkére a koromkéreg! Kritikusi pályafutásom legkritikusabb pillanatait ennek a kritikán aluli kreténnek az önkritikátlan klapanciái jelentik! Hihetetlen balszerencse, hogy az agyevő skarabeusok pont azt a részt találták még önmaguk számára is gusztustalannak, ami a klaviatúra betűinek nyomkodásáért felelős!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha megéhezem, csak felugrom és megfejelek egy V-alakú kentucky flying chicken rajt, majd ellenkező irányba fordulva megvárom, hogy a Földet megkerülve, légköri súrlódástól ropogósra átsült galambként hulljanak a tátott számba. Utána beleharapok egy közeli erdőbe, hogy a zöldségköret is meglegyen.” /Chuck Norris/
