Az öreg zongora

Zongorán pókháló s penész.
Régóta nem játszik rajta
Gazdája, a züllött zenész,
Mégsem sír, nem olyan fajta.

Muzsika nem jár már benne,
Nem várja hangversenyterem,
Ha tudna, világgá menne,
Hol talán dallam is terem.

Egy téli éjen az álma:
Körben a nézőtér tele,
S színpadon mintha ő állna…
Reggelre fűtenek vele.

Fekete bakancs

Jó bakancsom fekete,
Fényt nyel el és néma.
Felmerül, hogy süket-e,
Letesztelem én ma:

Püfölöm a zongorám,
S akkorát rúg belém,
Mintha esne Kongó rám…
Leteszteltem, le én!