Porcműtéti bájdal

Nincsen még egy hete sem,
Buszom vitt, a hetesem,
S vakmerőn, mint tini kán,
Termettem a klinikán.

Tompa zúgás, alt attak
Zümmögött, míg altattak.
Sebész aztán érdemben
Matatott a térdemben.

Visszatolás, kórterem,
Hol, ha baj van, sor terem,
Ám ne hulljon könnyed, én
Felébredtem könnyedén!

Mentem s érvén előtért
Örömöm már velőt ért!
Vittek léptek, minik át,
S elhagytam a klinikát!

Megrohant egy lepetés:
Porcom volt bár repedt és
Döfték, még sincs fájdalom!
Ettől víg e bájdalom.

„A gyakorlás és a szorgalom, kitartás kifizetődik idővel - szól a mondás. Mondanám, hogy nem baj, lesz ez még jobb is, de NEM lett!!!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ha valamiben Endrebá(j) kiemelkedik a kortárs nemzetközi közkórházköltészetből  (és hát ki, ha ő nem), akkor az a szikeéles tényfeltárással kombinált távgyógyító képessége. Csak olvasom, és már nekem sem fáj a térdem! Ki tiltja meg, hogy elmondja, mi nem bántotta már hazafelé menet?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem is közkórházban műtődtem – bár támogatott az OEP - és nem is szikével! A többi kőbe véshető arany bevonattal!” /Frady Endre, porcműtött költőgigász/

„Endrebá(j) nyilván nem elégedhet meg a közkórházzal, ezért is emelkedik ki belőle. S nyilván a közkórházköltészet alliteratikus arzenáljáról sem szívesen mondana le. Na de rendben, ha nem tetszik e szike, és holmi technológiai karótazebhezkötés végett fittyet hányunk drámaiságra, meg közérthetőségre, ízlés szerint helyettesíthetjük endoszkóppal.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem igazság, hogy F. Péter ennyit beszél, nekem meg még az anyám sem érti a szavamat, mert nem mondhatom ki őket! Ezt a mostanit is csak gondolni tudom!” /néma gyerek/

„Mi van, Ödönke, mit akarsz már megint?! Egy szavadat sem értem!” /a néma gyerek anyja/

„Ha tudtam volna, hogy ez a fájdalommentes beavatkozás ilyen beláthatatlan irodalmi következményekkel jár, sebvarráskor az alkalmazott drága orvosi cérnát olcsó rozsdás szögesdróttal helyettesítettem volna. Én kérek elnézést! Annak viszont örülök, hogy a műtét után tíz napig minden este hasba kell szúrnia magát egy véralvadásgátló injekcióval!” /Dr. Porc Elán, térdsebész/

„A formalista funkcionalizmus ilyetén burjánzása által Frady Endre jelenléte életadó indaként fonja körbe és tartja lélegeztető gépen az alélt irodalom petyhüdt antitestét. Miközben a kortárs költészet alibiző vak lóként legelész az eldologiasodás aszfalttengerében, Frady Endre valódi téttel bíró műtét elé veti magát és fityiszt mutat a lábszagú patópálkodás avítt démonainak! Abcúg Ugarvér! Hajrá Frady!” /Lukszkájvókör Lajosné Körmönfont Kariatida, a Hunniában Alantasan Jegecesedő Ómagyar Álságnak Gyürkőző Újság (HAJÓÁGYÚ) lőmestere/

„Mi ez a retardált kínklapancia?! Mi?! Bájdal?! Báááj?! Jáááj!!! Fáááj!!! Ez már a vég! Ne, anyám, ne hívd a házmestert, hogy kirángassa a fejemet a gázsütőből! Hagyj megmártírhalni! Az, hogy a mindenki másnak elviselhetetlen kínokat okozó Frady Endre nem érez semmi fájdalmat, azt bizonyítja, hogy a mindössze három szennyvízmolekulából álló agyában nem fér el egyetlen idegvégződés sem! STOP FRADY! Végítéletet akarok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én még altatásban is meg tudnám operálni magamat és egyetlen testrészem sem merne fájni.” /Chuck Norris/