Nézve puska csövére:
„Célpont ugye most nem térdi,
Csak test, és az kövér-e?”
Vígan kurjant célszemélye:
„Lőjetek csak kontárok!
Szerencsére kellőn mély e
Frissen ásott frontárok!”
Vak tyúk most nem talál szemet;
Golyó saját hasfalat
Lyukaszt, s a sár lövészt temet,
Ki így nem lesz sasfalat.
Kontárból szállt uccsó hő, ni,
Mielőtt vég ráború’t:
„Ha nem tudsz pontosan lőni,
Kerüld el a háborút…”
megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/Aw2lp49FuS4
„A háborút nem csak a rossz céllövészeknek célszerű elkerülni, hanem a jóknak is. A háború két fő baja ugyanis az, hogy egyrészt mindig visszalőnek, másrészt, hogy sosem lehet békében lefolytatni. Úgyhogy akik mindenképpen és abszolút lebeszélhetetlenül háborúzni szeretnének egymással, azoknak javasolnám, hogy ne hadseregeket szervezzenek és uszítsanak egymásra, hanem utazzanak el egy lakatlan bolygóra, oszt’ ott intézzék el egymás között az elmebajukat! Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Pacifista Pista, pianista és péklapát polírozó panelproletár/
„Én csak a pálcákat szoktam megcélozni néha a céllövöldében.” /M. András, a költő legállandóbb és legpálcacélzóbb kommentelője/
„Zavar a költő konstans kommentelője!!!
Nincs mód, hogy valaki véletlen lelője?!”
/Dühöncz Debilgárd, önbíráskodási főelőadó/
„eM úr célpontja csak pálca?
Lehet, hogy ez csupán álca,
Elfedve, hogy Erő Szakos
Végzettségű Jedi lakos?”
/Dartvéder Dezsőné Dartanyan Debella, dögvészcsengő díler/
„Szerintem itt lelőtték a poént!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas poénlövész/
„Ki lőtte le?! Zuzmó Zoltán?!
Vagy más?! Ház úr, maga volt tán?!
Ó, látszik bús bárkás Noén,
Vízbe fúlt a nem lőtt poén.”
/Szigonyos Szandokánné Szentendrei Szarkasztika, poéngyilkossági helyszínelőnő/
„Aki puskát ragad, puska által vész el!” /Sasszem Simon, a Puskázás Elleni Tanárok Intenzíven Kreatív Egyesülete (PETIKE) éleslátású élharcosa/
„Jaj, a Sasszem tanár úr dolgozatírás közben észrevette, hogy puskázom – a szemhéjam belső oldalán volt a másolandó szöveg, neki meg feltűnt, hogy csukott szemmel írok a papír mellé a padra – és rám dörrent, hogy:
Szemedben van a puska!
Gyere csak ki, apuska!
Így hívott ki a táblához és amíg a többiek tovább írtak, engem szóban feleltetett. A végén akkora kampós egyest írt be az ellenőrzőmbe, mint egy Kalasnyikov nyele!” /Puskás Petike, a PETIKE középiskolás áldozata/
„Idefigyeljen maga rezgő kezű kontárlövész úr! Azért nem célzunk testre, még ha kövér is, és ennélfogva esetleg könnyebb eltalálni, hanem térdre, mert a testet gyakran golyóálló mellény védi, a térdet viszont legfeljebb a Dona piacvezető porcerősítő tabletta vagy a Béres Porcerő Forte, ám ezek egyike sem golyóálló. Ezenkívül egy szétlőtt térdű ellenségből még szép hadifogoly lehet, hiszen ahogy a mondás tartja: szép az, aki térdek nélkül tetszik. Szóval cél a térd, oszt’ fusson, amerre lát, hacsak nem vak tyúk!” /Csávás Kálmán őrmester, a Térdek Irányába Célzó Tűzerővel Orvgyilkoló Club (TICTOC) porcgyengítő szakfelügyelője/
„Vak tyúk, vak tyúk! Kikérem magamnak ezt a sértő kifejezést! Én nem vak tyúk vagyok, hanem vizuálisan hátrányos helyzetű lábasjószág! Szemet pedig azért nem találok, mert nem is keresek, hiszen van belőle kettőm is, csak nem működnek. Nekem hiába ragasztana valaki puskát belülről a szemhéjamra, akkor sem tudnám megírni a ballisztikus röpdolgozatot! Sőt, még a jobbisztikusat se!” /Kotkodács Kamilla, vak tyúk vizuálisan hátrányos helyzetű lábasjószág/
„Frady Endre ebben a versében úgy elrejtette a világ antagonisztikus ellentéteit, hogy lábasjószág legyen a talpán, aki megleli! De aki keres, az a halál! A harmadik versszak a kulcs! A világ legföldhözragadtabb madara, a tyúk, aki ráadásul vak is, tehát azt sem látja, milyen földhözragadt, miközben az égen ott köröz a levegő ura, a sas, aki vak tyúkkal ellentétben olyan éleslátó, hogy róla van elnevezve a sólyomszem is! Eközben a mások életét kioltani hivatott golyó Darwin-díjra esélyesen a saját hasfalba fúródik, miáltal emlékezhetünk az örök igazságra, hogy (vízzel kevert) porból (azaz sárból) lettünk és (vérrel kevert) porrá (azaz sárrá) leszünk, azaz a nagy büdös semmiből jőve (és önhason lőve) elmegyünk a nagy büdös semmibe! Ilyen gyönyörűt talán csak Csablonkay Menyő, és a nagy Csobánkay Lepnyő próbált írni, majd az ő példájukat követve, őket mintegy plagizálva a kis Huttinger Hümilla – de hát Frady Endre az Frady Endre!” /Cefreváry Cuhajka, cizellációs citromfacsarónő és centrifuga cukrozó/
„Úgy elmennék háborúba,
Lövöldöznék a csatába,
Jól célozva nem maradna
Ellenségnek, csak falába!”
/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb magyar költő/
„Háborúba úgy elmennék,
Szupermenek s Szupermennék
Könnyezve integetnének,
S csókdobnék Szupermennének!”
/Csobánkay Lepnyő, a néhai nagy magyar költő/
„Nagypapámat elvitték háborúba lőni.
Azt mesélte, beó volt, nem pediglen főni,
Így ő állt kint harcmezőn, s ezt a térde bánta.
Górék simán megúszták, ám ő azóta sánta.”
/Huttinger Hümilla, a lokálisan világhírű veterán Huttinger Hannibál általános iskolás unokája/
„Mi ez a vérgőzös csatatér, ez a hagymázas délibábkormányok által vak tyúkként kicsikart cicaharc egy lavór biliben?! Ez a vers a borzalom a szörnyedik hatványon nagysárenddel rettenetesebb még Befőtti Vándor: Délibábos csatatéren… című ön- és közveszélyes irodalmi merényleténél is! Ne lássam anyám vak tyúkját ejmiakőgolyóval hasfalazni, ha… nincs ha! Ne lássam! Se a délibábot! /Puzsér Róbert, kritikus/
„Befőtti Vándor:
Délibábos csatatéren…
Vak tyúk lépdel kifolyt véren.
Olyan hőspiros vér folyik,
Tyúk is piros tojást tojik.
Csatatéren barna kislány
Vérgőz látványától is hány,
S megbomlik benne az elme,
Ott fekszik a szívszerelme!
Szívszerelme ottan fekszik,
Körötte vértócsa, meg szik.
Sikolt hősi halott ikre,
S lerogyik a véres szikre.
Ikre oly szép, mint a másik,
S barna kislány, míg sírt ásik,
Mégsem vagdos magán eret,
Inkább az ikerbe szeret.”
„Ki engedélyezte, hogy ez az irodalmi zsákutca, ez a diszgráfiás népepigon Befőtti Vándor egy közismert szattyánbürgözdi népdalt a saját műveként elplagizáló duplanullás senki idepofátlankodjon és összebüdösítse a gyönyörű mélylírám alatti kommentmezőt?! Vajon az Operaház főbejárati díszlépcsőjére oda lehet vizelni?! Az ország tortájába bele lehet hányni?! Befőtti Vándor olyan a magyar költészetnek, mint hasmenéses galamb Kossuth Lajos kalapjának a bronz lovasszobrán!” /Frady Endre, költőgigász/
