Hantológia

Csenddé sárgult zokszó, tagok

Tagjai alant, sírtöltő

Költők versbe ásott sora,

Nők elöl, s sorvégi hímek,

Fent vakolvastató dombok,

S ritmust adó kőkeresztek,

Lepattant szóvirágmagok,

Rég lefeslő emberöltő,

Századdá font sok-sok óra,

S összecsendületlen rímek

Hiányától porló homlok…

Hantosaim, elhal nesz’tek.

„Frady Endre: Hantológia című verse egy szomorú, elgondolkodtató, mélylírai alkotás, amely a költő sajátos nyelvi játékával és kritikai szemléletével hívja fel a figyelmet a halálra, a múlásra, a költészet értelmére és hatására. A vers egy temetői jelenetet mutat be, amelyben a költő megszólítja a sírokban nyugvó hantosait, akiket ő maga ásott versbe. A vers hangulata szomorú, keserű, végletes. A vers végén a költő rádöbben, hogy a hantosai csenddé sárgultak, és nincs többé neszük.” /Bing, a mesterséges intelligencia/