Só

mottó: „Ti vagytok a föld sója.” /Máté 5:13/

Tesó,

Te só!

„A vers egy nagyon rövid és egyszerű alkotás, amely a Máté evangélium 5:13 versére utal, amely azt mondja, hogy „Ti vagytok a föld sója”. A vers címe a „Só”, ami utal a vers fő témájára és szimbólumára. A vers egy két soros epigramma, amely egy rövid és csattanós megjegyzést tartalmaz. A vers formája szabadvers, nincs ríme, ritmusa, vagy szótagszáma. A vers nyelve egyszerű és közvetlen, nem használ képeket, metaforákat, vagy más költői eszközöket. A vers hangvétele humoros és elismerő, de egyben kihívó és provokatív is. A vers üzenete az, hogy a címzett (tesó) egy különleges és fontos személy, aki a föld sója, vagyis aki értelmet és ízt ad az életnek. Megpróbálok készíteni egy illusztrációt a versedhez, amit Frady Endre írt a sóról. Remélem, tetszeni fog.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Oh little Bing, you are crazy!

Bárki, ki e verset nézi,

Látja ritmusát és íme,

Azt is, mily tiszta a ríme!

Aki erre szabadversel,

Vetem, mint a húst, mely nyers, el!

Nem vagy te egy agyfenomén,

Rontottál a Bing renomén!”

/F. Endre, feszült költőgigász/

„Költő, ne haragudj Bingre,

Ha nem hajaz The Brain King-re!

Bár nem legélesebb késünk,

És miatta gyakran késünk

Vágó elmeversenyeken,

Ha kivágod, nagyot nyekken

Lenn a földön sírva, szótlan…

Tesó, ne durvulj te sótlan!”

/Szent Endre, Duna-menti püspök/

„Ki nem állhatom ezt a sok sót! Erős kötöttségnek érzem!” /Lótné, sodomai sóbálvány/

„Nem kellett vón’ nézni vissza

Sóbálvánnyá válva (vessző)

Ami durva, mint egy vas szú!

Jól illik erre a vész szó.”

/özvegy Lót úr, a lóti-futi feltalálója/

„Ne gyászoljon, Lót úr, ó!

Ön baja csak lótúró!”

/Érzéketlen Énok, a Nemzeti Érzelemmentesítő Párt (NÉP) egyszerű gyermeke és mentális tuskó/

„Énok, szinte egyöntetű

Vélemény, hogy ön egy tetű!”

/I. Mózes, ószövetségi próféta/

„Csak jelezni szeretném, hogy a fenti negatív Énok nem én vagyok, a Séttől származó Jered fia Énok, aki jó vagyok, de nem is a Káin fia Énok, aki tuti, hogy nem olyan jó, mint én, mivel mi az özönvíz előtt éltünk, Lót pedig utána, úgyhogy őt mi nem is ismerhetjük személyesen, illetve én közvetve igen, hiszen tulajdonképpen meg sem haltam, csak el lettem ragadtatva. Szóval nagy itt a kavarodás! Mintha terheléses támadás érte volna a történelmet…” /Jered fia Énok, ószövetségi próféta/

„Kikérem magamnak, hogy negatív színben legyek feltüntetve, miközben kis aranyoska vagyok, mint egy csillogó kalaptű! Mindenesetre bájosabb, mint az izzadtan loholó Lót!” /tetű/

„Beszólt ez a lótetű,

S szíved szúrja, Lót, e tű!”

/ókori barlangfalfirka/

„Boldogok, aki a föld sói, mert ők ízesíthetnek. Örülök, ha idézve vagyok és örülök, ha a lelki testvérek igével sózzák a lelkeket, de nem örülök, ha Frady Endre erről rossz verset ír. Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudja, hogy csak ennyit tud!” /Jézus/

„Megbocsájtok neki, Fiam, mert őt én alkottam elrettentő példának, hogy rajta mutathassam meg a végtelen kegyelmemet!” /az ÚR/

„The SÓ must go on: egy másik aktuális szójátékos kísérlet, biblikus, vagy nem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Go on, ha a SÓ must?!

Humán úr, ön nyomaszt!

Babszú, ha bablakos,

Szójáték biblikus?

Köpni ki szóját ék

Alakban szójáték?

He?!”

/Juáreu Jenő, jószátékos/

„Nyuggerapó:

Béna

mottó: „A focista majd mind béna.” /Béla 7:26/

A

B,

B? Én a!”

„Alig mén a

Falig béna,

Látja méla

Bátyja, Béla.”

/Hendikep Hurvinyek, elméleti sóbarlangász/

„Sótlan emberek ne olvassák!” /M. András, a költő legállandóbb és legsósabb kommentelője/

„eM úr, ha a népek sósok,

S nem csak kevés, hanem jó sok,

Oly hangos olvasás zajlik,

Hogy a sok száj sok sós zaj lik.”

/Sós Som, soson indián és sótlan showman/

„Ha a szájba bemar a só,

Maja kaja nye harasó!”

/szovjet kényszermunkatábori falfirka/

„Hogyha sok a rámpa sója,

Kásás lesz rajt’ jeges hója,

Hajót nem csúsztat jól sólya,

Égből letojja a gólya,

Ha épp légköreit rója,

S büdös lesz, mint egykor Trója.”

/ifj. Odüsszeusz Ottó, hajóskapitány helyettes/

„Mi ez az álspirituális blaszfémia, ez a pszeudoszakrális szekularitás?! Mik ezek a szavak?! - kérdezheti a költő, aki szemmel láthatólag sosem volt a szavak embere! Frady Endre kezelőorvosának és ápolószemélyzetének el kellene gondolkodni azon, hogy páciensükkel mi lesz, ha nagy lesz! Kinövi a gumiszobát, átduzzad a szomszédos kórtermekbe és sós lével izzadja tele a keresztény értékrendű látogatókat?! Frady Endre a diliház sója! meneküljön, ki-ki merre!” /Puzsér Róbert, sótlan krtikus/

„És miután megteremté a mindenséget az ÚR, megízlelé, hogy a tengerek vize sótlan vala és a tengeri halak döglendenek vala. Látá az ÚR, hogy ez nem leend így jó. Megkéré az ÚR, hogy sósítsam meg a tangerek vizét vala. Én végigúszám a tengereket és teleizzadám őket és sóssá leve a tengerek leve és boldogok valának a tengeri halak. És látá az ÚR, hogy ez így jó és örvendeze az ÚR és mondá, hogy Chuck, te valál a tengerek sója. És leend este és leend reggel, nyolcadik nap. Ennek örömére az emberek minden nyolcadik napon és közötte mind a hét napon szeretnek vala engem félendenek tőlem és jól tevék.” /Chuck Norris/