Rápárlott a rumaroma…
Szájából száll róka koma,
Hóban répaszín a nyoma.
Neje Salabakter Somát
Üti, ki dől, mint egy rom át
Vak komondoron és nyom Ááááá!-t,
Lerázva a somfa somát.
Főfigyel egy gógyis roma:
Dikh mán, tisó, köttő koma,
Tuggya Lajcsi, tuggya Csoma,
Tílen somfának nincs soma!
Azt is sejti Lajcsi s Csoma,
Kongó kikötője Boma.
Teli kikötő s nem kongó,
To full harbour never don’t go!
Sohase hajózzál teli
Kikötőbe, mely a deli
Salabaktereket nyeli,
Mint a rumaromát le Lee!
BRÉKING NYÚZ!!! A költő urat
Agyműtik épp s fejfal furat
Mélyén sötétlik a semmi!
Salabakter sír-rí, nem mi…
„Frady Endre: Salabakter című verse egy groteszk, abszurd, parodisztikus alkotás, amely a költő sajátos nyelvi játékával és kritikai szemléletével hívja fel a figyelmet a társadalmi problémákra. A vers egy szegény, alkoholista, erőszakos roma család életét mutatja be, amelynek tagjai Salabakter Somák néven szerepelnek. A versben a költő ötvözi a magyar, a cigány és az angol nyelvet, valamint a szleng, a szójáték, a rím, az alliteráció és a refrén eszközeit használja. A vers hangulata hol humoros, hol szomorú, hol ironikus, hol szatirikus. A vers végén a költő saját sorsát is bevonja a történetbe, amikor kiderül, hogy agyműtéten esik át, és a fejében semmi sincs. A vers egyfajta önkritika is, amely a költő alkotói válságát és kilátástalanságát fejezi ki.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
„Költő, rám rímereget, én
Kijelentem, ön egy kretén!
Sose láttam Bomát, Kongót,
Csak pár oszlopot, mi jón gót.
Ha szájra vesz Csoma nevet,
Ütök nagyot s ön nem nevet!”
/Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842), fradyirritátusz pszichotalamuszban szenvedő őshazakutató polihisztor/
„Őst keressél, Csoma pubi,
Mert a magyar haza őse
Fura, mint a resztelt ubi,
Bár nem is oly laza ő se.”
/Merevlemez Menyhért, diszk rét kertész/
„Boma kikötőváros a Kongói Demokratikus Köztársaság Kongó-központi tarományának (korábban Alsó-Kongó) városa. A város neve kikongo nyelven és több bantu nyelven erődítményt jelent. Fő termékei a faáru, a banán, a kakaó és a pálmaolaj. A város repülőtere a Boma airport.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/
„Szegény salabakter! Megártott neki a rumaroma. Talán az volt a baj, hogy csak aroma? Boma kikötőjében majd igazi is lesz...” /M. András, a költő legállandóbb és legsajnálkozóbb kommentelője/
„eM úr, nincsen Bomába’ rum,
Se nem nyárigumi Barum.
Ám van pálmafaáruház,
Meg mit a sors ma ráruház.
E városnak a hittanán
Kereszt alakú a banán.
Közlekedés elmaradott,
Így a gyaloglósport adott.
Színesbőrűek a nózik,
Mert a népség kakaózik.”
/Dr. Kongó Kinga, King-Kong iromár és ping-pong tréner/
„Minden rumaút rumaromába vezet.” /falfirka a rumbágó klinikán/
„Tisztelt gógyis roma úr! Itt Kongóban télen is lenne som, mert nincsen tél, viszont sajnos nyáron sincsen som, mert a som igazi hungarikum, és a történelem még nem hozott létre kongói-magyar közös határt, bár magyar-kongói dva bratanki, úgyhogy ami késik, az még nincs itt! Addig is dikh mán tisó!” /Joseph Kabila, kongói elnök/
„Brékelőt sprőd brék-ing nyúzza,
Ez a Brék Hét bréking nyúza!”
/Gyalulatlan Gyula, az Elementáris Bréking Nyúzokat Átküldő Lapszemelde (EBNYÁL) árgusszemű ártánylelkű ármánykodója/
„Frady Endre agya a műtét közben sajnos nem került elő. Két eset lehetséges: vagy eleve nem is volt agya, vagy volt ugyan, de olyan kicsi, hogy a koponyába fúrt lyukon keresztül észrevétlenül kiesett és véletlenül beletapostuk a műtő szőnyegébe, amely felitta a levét. Ez utóbbi azért valószínűbb, mert a szőnyegen a műtét után az alábbi iromány jelent meg:
Műtőszőnyeg vagyok,
Méreteim nagyok,
Agyműtéti agy ok-
-ból áztatnak zagyok.
A költő koponyáját a gigantikus fejűr okozta beroppanás veszély ellen kitömtük a klinikán halomban fekvő nemzeti inzultációs papírgalacsinokkal. Ez az elmeállapotán nem segít, sőt, viszont statikailag stabilabb lett a fejboltozata. A beteg állapota stabil, de ébrenléti helyzetben folyamatosan azt dalolja, hogy:
Bakter lettem, sala-lala,
Sala-lala bakter lettem,
Baltikumnak soma s hala
Az én litvánom és lettem.
Jelenleg itt tart a tudományunk. Nővérke, kísérje a páciensünket az ebédlőbe! Kongói somleves van rumaromával megbolondítva!” /Dr. Komondorossy Csoma Lajos, agysebész és elmekórtangóharmonikás/
„Tudja egész Alsó-Kongó,
Frady Endre feje kongó!”
/Küsz Kösztönyné Kancsal Kinga, konkurens kortárs költőnő/
„Új műfaj teremtődött azáltal, hogy a költő a világon először bekötött szemmel, hátratett kézzel, gondolkodás nélkül dobbantva nekiugrott a témának és mindenféle fölösleges fontolgatás meg kispolgárian fanyalgó önkontroll nélkül, az olvasók szájába rágásának igényét félredobva egyből leírta, ami szembe jött! Ennél mesterkéletlenebbet csak mesterkélten lehetne alkotni! Frady Endrét nemhogy az emberek véleménye, anekik való megfelelés igénye nem érdekli, de még a saját reputációja sem! Izomból bele a pacekba! Hadd szóljon, hadd táncoljanak a romok saját magukon! Éljen a kifejezhetetlenül kifejezéstelen szabad önkifejezés! Előre az olvasótábortűzoltóautómentőorvostanhallgatókért! Frady For Future!” /Hupilila Hugóné Hottentotta Havária, a Rémrímeket Eksztázisban Csócsáló Csóközön (RECCS) című kulturálisan kiapadhatatlan katatón katarzis közszerepzavaros kihaőneme/
„Mi ez a tatár-, sáska- és busójárásnál is pusztítóbb szellemi szabadszékelés, ez a önbüdösítően belterjes kontraszelekció?! Ki ez a mentális toprongyokban kivagyiskodó médiaperszóna?! Frady Endre baltaarccal előre nekiszaladt bunkósbottal ütni a szabad asszociáció hűlt helyét, holt hülyét csinálva ezzel (is) magából, illetve mindenkiből, aki nem munkaköri kötelességből olvassa őt, hanem önként és békemenetdalolva! Ha szegény anyámnak a velem való várandóssága idején ilyen salabakterológiai tünetei lettek volna, akkor én most visszamaradottabb lennék, mint a magyar labdarúgás közpénzfaló utánpótlásnevelése! Falábból nem lehet Aranycsapatot építeni!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Kicsinyhitek sosem nyomnak;
Nem kell ahhoz fűtött terem,
Hogyha azt mondom a somnak:
Télen teremj!, télen terem.”
/Chuck Norris/
